2013. július 3., szerda

6. ~Szeretet roham~



A kellemes szél a hajamba kapott , miközben fagyim nyalogatva gondolkoztam. Vajon mivel tudnám megkeseríteni az életét ? Ez a kérdés cikázott a fejemben , de választ már nem adott senki. Én nem tudnék olyat mondani, amivel padlóra taszíthatnám. Harry túl büszke ahhoz, hogy komolyan vegye , ha megsértem.
Talán ha megtalálnám a gyengéjét ! Mondjuk ha megfolytanék pár macskát... jesszus , hogy juthatott eszembe ilyen ?!
A szél feltámadt , és erőszakosan fújta ide-oda mostmár kiengedett hajam. A nap már nem sütött, sötét felhők akadályozták meg tündöklését.Tekintetem az ég felé emeltem és becsuktam a szemem. Hagytam , hogy a szél játszon a hajammal , most nem érdekelt, ha kócos leszek. Egy vízcsepp landolt az orromon, majd végégfolyt az arcomon, és lecsöppent a földre. Félve nyitottam ki a szemem , és imádkoztam, hogy csak képzelődtem, de sajnos nem ... Az eső csöpögni kezdett, gyorsan fölkaptam a táskám és futva indultam haza, miközben átkoztam magam, hogy nem kocsival jöttem. A csöpögésből hirtelen óriási vihar kerekedett, a szél süvített , miközben hangos dörrenés rázta meg az eget. Összerezzentem , és futottam tovább , de az eső olyan nagy cseppekben esett, hogy 2 perc után teljesen elázott a ruhám, a hajamból pedig csöpögött a víz. Az ég óriásit dörrent, én pedig teljesen elvesztem. A szemüvegem bepárásodott, nem láttam hol vagyok. Éreztem, hogy nem bírom tovább , lábaimból elszállt az erő , térdem megrogyott , én pedig összeesetem.. Egy meleg könnycsepp folyt le az arcomon, összeolvadva az esőcseppekkel . Féltem...eszméletlenül féltem a vihartól. Lábaimat magam alá húztam, és átkaroltam. Nem volt erőm felkelni, pedig ha itt maradok, nem számíthatok sok jóra , de nem tudtam fölkelni. A sós könnyek marták az arcom , óvatosan szemüvegemért nyúltam, és megtöröltem, hogy legalább lássak valamit. A hajam csapzottan tapadt a nyakamra , miközben ruhámból csöpögött a víz. Az ég nagyot dörrent, mire halk sikoly hagyta el a szám . Vacogtam , és féltem ...
Egy kocsi fékezett le elöttem a hangokból ítélve elég hirtelen , majd valaki kipattant belőle. A szemüvegem megint párás volt, ezért nem láttam rendesen ki az , de mérges hangját azonnal felismertem.

-Lauren, neked teljesen elment az  eszed ?! - hangja ideges volt.

Megragadta a karom, és betuszkolt a kocsiba, majd ajtócsapódást hallottam, és elindult a kocsi. Óvatosan letöröltem a szemüvegem , és rá emeltem a tekintetem. Haja vizes volt, de fele sem annyira, mint nekem. Idegesen dobolt a kormányon, és néha rám nézett, majd rögtön vissza az útra.
Elszégyelltem magam, amiért ennyire féltem a vihartól ...

- A többiek ? - kérdeztem remegő hangon .

-Nálunk vannak . - nézett rám, majd tekintetét visszahelyezte az útra.

Az út többi részében jobbnak láttam csöndbe maradni. A kocsi leparkolt a garázsban , és szinte azonnal kipattantam, és az  ajtó felé rohantam, de rájöttem, hogy nincs nálam kulcs , ezért türelmesen bevártam Harryt. Elém lépett , majd az ajtó kinyilt, és én beléptem a meleg lakásba.

-Lauren ! - üvöltötte Niall, és odarohant hozzám

Rámvetette magát , és olyan erősen megölelt , hogy alig kaptam levegőt. Ügyetlenül megveregettem a hátát, reakciója mindenki meglepett. Niall elengedett, mire mindenki fölhúzott szemöldökkel mérte végig . Niall szégyenlősen lehajtotta a fejét , és a cipőjét kezdte tanulmányozni.

-Mi van, szeretet rohamom volt ! - motyogta, mire olyan történt amit már azt hittem sosem fogok tudni , felnevettem.

Az utobbi 3 hétben egyszer sem nevettem  őszintén , és most alig bírtam abbahagyni. A többiek is nevetésben törtek ki , mire már Niall is elmosolyodott. Fürkészve nézett , ezért inkább , Harryre emeltem tekintetem, és köszönet képpen bólintottam egyet. Vedte az adást és elmosolyodott.

- Ha most nem baj, átöltöznék ! - mutattam vizes ruhámra, és felcsoszogtam a a fürdőbe.

Levetkőztem, és beálltam a forró víz alá . Vagy félórát áztattam magam, majd átvettem a tiszta ruhám, és bekucorogtam az ágyamba. Elővettem  a könyvem, föllapoztam , és olvasni kezdtem. A könyv teljesen magával ragadott , az időérzékem elveszett, csak szárnyaltam a mese világában...

                                                                          **********

A nyakamban szúró érzést véltem felfedezni, mire kinyitottam ólomsúlyú szemeimet. Az  ágyon feküdtem, az olvasó lámpám vakítóan világított a szemembe. Fölültem, és értetlenül konstantáltam, hogy a könyvem a földön hever . Az órára pillantottam ,  ami hajnali 2-t mutatott. Eszembe jutott, hogy ma még alig ettem valamit , úgyhogy kikászálódtam az ágyból , majd megmozgattam elgémberedett tagjaimat. Kiléptem a szobámból , és elindultam lefele. A nappaliból hangos szuszogás hallatszott ki , mire összehúzott szemöldökkel léptem be . Meglepetésemben elnevettem magam, de gyorsan szám elé kaptam kezem, nehogy fölkeltsem őket. Beljebb léptem, és mosolyogva körbenéztem. Mind az 5 srác békésen szuszogot egymás hegyén hátán. A kis fotelon Liam aludt ülő helyzetben , valószínüleg álmodott valamit, mert arcán boldog mosoly terült el. Alatta Niall feküdt szétvetett végtagokkal. , lába Liam-é mellett pihent a fotelon. A szőnyeg közepén Louis terült szét , karjával takarta arcát, így nem tudtam leolvasni róla semmit. A babzsákfotelen Zayn aludta az igazak állmát, karját összefonta maga elött, mindtha megsértődött volna. Halk kuncogás hagyta el a szám , majd tekintetem a kanapéra tévedt.



Harry szuszogott rajta összegömbölyödve. Csapzott, kócos haja arcába lógott , de túl mélyen aludt. Nem tudom mi ütött belém, de eluralkodott rajtam az anyai ösztön, és megesett rajtuk a szívem. Az ágynemütartóhoz lépkedtem, és előhalásztam 5 takarót. A fiukra terjtettem, és betakargattam őket. Harryt hagytam utoljára , kicsit fázzon még! Halkan elé lépkedtem , majd ráterítettem a takarót , és óvatosan megigazgattam. Haját óvatosan eltűrtem, azért mégse lógjon a szemébe. Tekintetem elidőzött békés arcán, és akaratom ellenére elmosolyodtam. Kezem mellkasán pihent, amit megérezhetett , mert mocorogni kezdett, majd hirtelen kipattantak a szemei. Megijedtem, ezért hátratántorodtam , és elterültem a földön Loui mellett . Harry száját halk nevetés hagyta el, de most én is kuncogtam , majd fölültem , és Harry zöld szemeibe néztem, amik valljuk be, irtó gyönyörűek... Állj le Lauren , így hogy teszed tönkre az életét, ha azon filózol, milyen szép a szeme ?!!

-Nem akartalak fölkelteni ! - mondtam , és próbáltam rideg maradni, de most nem ment.

-Semmi , és ... am...kössz ... hogy betakartál...asszem . - mondta , és leplezni sem tudta zavarát.

Megrántottam a vállam , és visszatértem eredeti tervemhez , miszerint eszek valamit. A konyhába osontam, és meg is láttam egy kész szendvicset az asztalon. Biztos Niall csinálta, csak elfelejtette megenni ... mindegy, nekem kapóra jött. Megettem, majd ittam egy pohár vizet, és elindultam vissza. Úgy gondoltam a szobámba megyek, de a lábaim a nappaliba vittek. Óvatosan bekukucskáltam, és mégegyszer végignéztem a srácokon. Mikor Harryre pillantottam, meglepetten konstantáltam, hogy nem alszik. A kanapén ült, és engem nézett. Úgy gondoltam ideje lenne mennem, mikor hangja megállított.

-Nem maradsz ? - kérdezte

Elgondolkoztam, mivel jobb a szobám, és arra jutottam, rámfér egy kis társaság. Megrántottam a vállam , és az ágynemütartóhoz mentem, és takaró után kutakodtam . Föltúrtam az egészet , de nem találtam többet.

-Gyere , itt az enyém ! - szólt kedvesen, ismétlem KEDVESEN Harry, látva, hogy nem találtam semmit.

Furcsálltam, hogy kedves, lehet berugott ? Nem, nem volt alkohol szaga, meg annyi pia nincs is itthon, hogy mind az ötüknek elég legyen.

-És akkor neked mi lesz ? - kérdeztem.

-Majd elfelezzük . - rántotta meg a vállát , és beljebb csúszott az ágyon.

Hallkan lépkedtem hozzá, majd mellé kucorogtam, de túl messzire így nem ért el addig a takaró. Halk sóhaj hagyta el ajkaimat, majd közelebb csúsztam hozzá. Testünk súrolta a másikét, ami fogalmam sincs miért, de kicsit zavarba hozott. Hirtelen megdörrent az ég, mire megremegtem. Harry is észrevette, ezért még így félálomban védelmezően átkarolt. Érintésétől kirázott a hideg , és legnagyobb meglepetésemre jól esett...jól esett, hogy törődik velem, jól esett, hogy nem vagyok egyedül, jól esett, hogy mellettem van.

-Ajh... - suttogtam.

Hogy keserítsem meg az életét, ha kedves ?! Mért pont most lett ,, szeressük Laurent" rohama ?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése