23.~Hamis mosoly~

Álmosan keltem ki a meleg ágyamból , első utam rögtön a fürdőbe vezetett , ahol levetkőzve beálltam a zuhany alá , és vagy 20 percig engedtem magamra a vizet . Felfrissülve, és már sokkal jobb állapotban szálltam ki a kabinból , megtörölköztem , majd kiengedtem kontyba fogott hajam . Felöltöztem, majd miután egyeztettem Peterrel az időpontot , elindultam a nappaliba.

-Jó reggelt ! - mosolyogtam anyáékra.

-Szia kincsem, hogy aludtál ? - érdeklődött anya.

-Am...jól - válaszoltam furán , majd a konyhába indultam.

Készítettem magamnak egy bőgre forrócsokit, majd azt kortyolgatva foglaltam helyet a fotelban. A TV halkan ment, épp kellemes volt háttérzajnak. Gondolataimba mélyedve meredtem egy pontra, így nem nagyon érzékeltem anyáék beszédét.

-Helló - lépett Harry is a helyiségbe.

Morogtam valami ,,szia" félét , majd figyelmem továbbra is a bambulásnak szenteltem. Egy idő után azonban úgy meguntam, hogy  inkább bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Magamon éreztem Harry méregető pillantásait, ami kezdett nagyon zavarni , így inkább felálltam , és a fogashoz sétáltam. Felvettem a kabátom, és a csízmám, majd kiléptem a teraszra.
A havazás azóta elállt, de a hó még mindig volt vagy 50 cm-es , így lábaimat jó nagyra emelve indultam meg, ami ahhoz vezetett, hogy úgy néztem ki, mint egy gólya. Lehajolva kezembe vettem egy marék havat , és golyóvá gyúrtam , majd egyenesen a fának dobtam. Elszórakoztam ezzel egy darabig , majd miután már úgy éreztem jégkocka leszek , visszamentem a házba.

                                                                         ************

Egy karácsonyi dalt dúdolva üldögéltem törökülésben az ágyon , miközben bőszen pötyögtem a gépen. Az idő olyan hamar elrepült, hogy észre sem vettem, hogy készülődnöm kéne , így váratlanul ért a felfedezés, miszerint már 4 óra.

-Ohh a francba ! - csaptam le a laptopom fedelét .

Sietve kapkodtam magamra a ruhám , majd , mivel arra már nem volt időm, hogy kontaklencsét betegyem , a szemüvegem az orromra illesztve rohantam le a lépcsőn . Magamra kaptam a bakancsom , és a kabátom, majd kinyitottam az ajtót.

-Elmentem Peterhez, majd jövök ! - kiálltottam, és már kint is voltam.

A sapkám a fejemre húzva indultam meg a tömeggel . 5 perc séta után már meg is érkeztem a buszmegállóhoz , ahol megálltam a fa tövében , és vártam. Peter busszal 15 percre lakott, gyalog viszont volt 1 óra . Télen nem szoktam vezetni, mert csúsznak az utak, és a havazásban nem is látok, így buszozok mindenhova.  A járműre nem kellett sokat várni , pár perc múlva már a fűtőtt üléseken csücsülve néztem ki az ablakon. London utcáit belepte a hó , minden 2. ház kertjében hóember , és hókuckók voltak építve , némelyiket már el is foglalták a kisgyerekek, akik önfeledten dobálóztak. Mosolyogva figyeltem az elhaladó tájat , mely fényárban fürdött.
Kevesebb ,mint negyed óra múlva már Peterék utcájában gyalogoltam a már jól ismert fehér keritéses ház felé. Odaérve megnyomtam a csengőt, majd átfagyott kezem dörzsölgetve ácsorogtam , várva , hogy a kapu kinyíljon.

-Hé , de rég láttalak ! - jelent meg Peter, és kinyitotta a kaput.

-Hiiii , sziaa - ugrottam a nyakába.

Nevetés tört fel torkából, miközben szorosan tartott. Én is elmosolyodtam, majd elengedtem , és sietősen indultam a házba, mert meggyőződésem volt, hogy ha nem érek valami meleg helyre pár percen belül , jégcsappá fagyok.

-Lauren - lépett elő a nappaliból Stacy, mikor beléptem az előszobába.

-Sziasztok ! - intettem a közben Stacy mellett termő Joshnak.

Lehámoztam magamról a kabátom , és a bakancsom, majd csatlakoztam a többiekhez . Lehuppantam szőke barátnőm mellé , majd bekapcsolódtam a beszélgetésbe.

-Hé , minden rendben ? - bökött oldalba Stacy, mikor egy kicsit sok ideig bambultam.

-Igen ....csak - sóhajtottam hosszan.

-Csak mi ? - fordult teljesen felém.

-Harry hazajött , és... - elfordítottam egy a fejem, és az ablakon át kezdtem tanulmányozni a tájat - Asszem , nem ismerem többé...

-Figyelj ! Karácsony van, együtt vagyunk, ne foglalkozz vele ! - állt fel barátnőm, mire tekintetem rá emeltem - Rád férne egy jó kis kiruccanás !

-Menjünk el a vásárba ! - ajánlotta Josh .

-Ha jégkocka leszek, hazahoztok ! - mosolyogtam , majd Peter oldalán elindultam átöltözni.

Szökdécselve haladtam a többiek elött, így felmelegedtem, és megkíméltem a többieket a nyavalygásomtól. A város gyönyörű volt, a sötétben még hangulatosabbak voltak az égők. Stacy és Josh kézenfogva jött mögöttem, Peter pedig mellettük baktatott , miközben mosolyogva figyelt.
10 perc múlva meg is érkeztünk, a tér nyüzsgött az emberektől. Párok üldögéltek meghitten a padokon, vagy sétáltak kézenfogva a bódék között , gyerekek rohangáltak kezükben legújabb ajándékukkal . Kellemes dallam töltötte be a már így is gyerek kacajtól , sikításoktól , beszédfoszlányoktól hangos levegőt. Nevetgélve indultunk el a tömegben , végig a bódékon.

-Lauren, ezt nézd ! - húzott a fejére Peter, valami rókaszőrmés , női sapkát.

-Uuh , tekerd magadra a sálat is ! - termettem mellette , és a nyakába tekertem a zöld, békafejes sálat.

Nevetve állítottam meg a tükör elött ,ahol már ő is elnevette magát. Közben Joshékat elnyelte a föld, de nem tulajdonítottunk neki nagy figyelmet, ha majd kiromantikázták magukat, megkeresnek. Karon ragadtam Petert, aki gyorsan visszadobta a sapkát és a sálat a helyére . Bakancsom talpa alatt ropogott a hó, ahogy a mézeskalácsot áruló néni standjához lépkedtem. Vettem magunknak egyet-egyet , majd nagy csörömpölés közepette kinyitottam, és le is haraptam szegény emberkém fejét.
Lassan lépkedtünk az emberek között , miközben figyelmesen hallgattam Peter beszámolóját a próbákról a bandájával . Szemüvegem minden 5. percben bepárásodott, így rendszerint meg kellett állnunk, hogy letörölgessem.

-Kellett nekem szemüveget vennem ... - morogtam, miközben kabátom ujjával letöröltem a lencsét.

-Pedig mókás, mikor nem látszik a szemed - nevetett fel aranyos mosollyal az arcán.

-Nagyon mókás ! - forgattam meg a szeimet, majd felhelyeztem a szemüvegem .

-Az - ölelte át a vállam - Van kedved eljönni az egyik próbára ?

-Persze , mikor lesz ? - vidultam fel.

-Majd szilveszter után, most mindenki el van foglalva. - kerültünk ki egy bácsit.

-Most jut eszembe... mi a terved szilveszterre ? - kérdeztem .

Közben kiértünk a tér közepére , ahol egy óriás karácsony fa volt felállítva. Körülötte padok sorakoztak egyforma távolságra egymástól . Kerestünk egy szabadot, és le is ültünk rá .

-Nem tudom , még nincs semmi - rántott vállat - Mért neked ?

Megráztam a fejem, jelezve , hogy még nem találtam ki semmit. Ezután csend telepedett ránk , de nem kínos csend, sokkal inkább kellemes. Peterrel szavak nélkül is megértettük egymást, így nem kellett semmit sem mondanom ahhoz, hogy tudja mire van szükségem. Lábaimat felhúztam , és a pad szélére illesztettem , majd átkaroltam , így melegítve magam. A tegnapihoz képest , most egész nyugodt volt az időjárás , a szél csak éppen, hogy belekapott ruhám ujjába , de nem fújt át rajta. A havazás elállt , a holdat azonban szürke felhők takarták el szemünk elől.
A nyüzsgés már csak tompa zajként jutott el tudatomig , gondolataim átvették az irányítást . Egy mosolygós arc jelent meg elöttem, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom . Nagyot sóhajtottam , a levegő páraként távozott ajkaim közül.

-Mi ez a nagy búskomorság ? - rántott vissza Peter hangja a valóságba.

Tekintetem barátom felé fordítottam, aki fürkészve figyelte minden mozdulatom. Hamis mosoly jelent meg az arcomon , melyet már nem tudtam elrelyteni.

-Hülye vagyok ugye ? - nevettem fel halkan - Emlékszel hol ismerkedtünk meg , úgy igazán ?

Peter egy percre elgondolkodott, majd arcára  pimasz mosoly jelent meg. Egyszerre pattantunk fel, majd őrült futásnak eredtünk , kerülgetve az utunkba kerülő embereket. Lassan kiértünk a hatalmas térről , mire az ember sokaság is eltűnt. Nevetésem vízhangot vert a csupasz falak alkotta hosszú utcán , melynek végén a célállomásunk körvonalai rajzolódtak ki. Lassítani kezdtem , mire a mögöttem futó Peter is megállásra kényszerült.
A London Eye kivilágított szerkezete terült szét szemünk előtt, amint Peter kezét szorongatva kiléptünk a főútra. Egyenesen a pénztárhoz siettünk, majd miután megvettük a jegyeket , helyet is foglaltunk a kabin belsejében felállított székekben , pont ugyanazokon, ahol  még fél éve űltünk . A kerék lomhán indult el felfelé , mire izgalom lett urrá rajtam. Vagy 5-ször ültem rajta életemben, , de minden egyes alkalommal izgalommal várom, hogy a csúcsra érjünk . Felálltam ülőhelyemről, majd , ahogy a többi turista is , a kabin széléhez sétálva , a tájat kezdtem figyelni. A tetők , melyek általában pirosan , vagy barnásan csillognak, most fehér sapkát húztak magukra. A Temze hullámzó vize inkább hasonlított egy háborgó tengerre, mint egy csendes folyóra  , a Big Ben méltóságteljesen magasodott az épületek felé.

-Olyan gyönyörű , nem ? - néztem a közben mellettem termő barátomra, majd vissza a tájra - Minden , olyan nyugodt  és csendes ...

Így , fényárba öltöztetve talán még hangultosabb volt az egész város. Peter nagyot bólintott , szemében gyermeki pajkosság bújkált , mely mosolyt csalt az arcomra .

-Te nagyra nőtt gyerek ! - nevettem, majd karjaiba bújtam - Nagyon szeretlek...

-Én is - szólalt meg halkan .

                                                                      ***********

A zár halk kattanással jelezte, hogy utat enged nekem a bejutásra. Lassan nyomtam le a kilincset, majd amilyen halkan csak tudtam benyitottam a lakásba. Lehámoztam magamról a kabátom és a bakancsom , majd csendben a konyhába osontam. Az óra hajnali negyed 2-t mutatott , anyáék már rég alszanak, így nem akartam zajt csapni. Gyorsan csináltam magamnak egy forrócsokit , majd letelepedtem a kanapéra. A bögrét kezeim között szorongattam, hagytam, hogy a melegség átjárja  testem , átfagyott ujjaimba újra visszatért az élet. Óvatosan kortyoltam bele a forró italba , mely jóleső melege elárazotta egész testem.
Hirtelen koppanások halk zaja ütötte meg a fülem. A bögrét a dohányzóasztalra helyeztem, majd lassan felálltam , és a nyitott ajtóra meredve vártam. A koppanások elhalkultak, helyette halk dobbanások tompa zaja hatolt elmémbe. Felkaptam Des kanapén hagyott vaskos könyvét , majd nehézkesen megindultam a folyosó felé. A sötétben ,mintha egy alak suhant volna a konyhába , mire nagyot nyeltem. Halk csörömpölés hallatszott ki a helyiségből , a torkomban a gombóc egyre nagyobb lett. Nesztelenül lépkedtem, majd megálltam a csapóajtó előtt . Szívem a torkomban dobogott , légzésem lihegésbe ment át . Óriási levegőtt vettem, majd ajkamba haraptam , és berontottam a konyhába. Nagy csattanás hallatszott , a illető elejthetettt valamit , azonban nem láttam semmit. A kapcsoló után nyúltam , de az égő kiégett , mire magamban ,,szép" szavak áradatát uszítottam rá. Beljebb léptem, majd a könyvet magam előtt tartva óvatosan körbenéztem ... sehol semmi...
Lassan lépkedtem , folyamatosan kémlelve a helységet , mire hirtelen fájdalom hasított a lábamba. Ijedten meredtem a bögrére , mely millió darabra törötten hevert a padlón. Lábamból vér sercent ki , mire a fájdalom fokozódott , ajkaimat halk, rémült sikoly hagyta el.

-Ki a fene van itt ?! - kiáltottam el magam .

Semmi válasz nem jött , mire a félelem kezdett a szívembe költözni. Riadtan néztem körbe , miközben könnyeimet próbáltam visszatartani ,lábamból csorgó vér vörös festékként ragadt a padlóra. A könyvet a pultra helyezve , lassan hátrálni kezdtem , mire beleütköztem valakibe. Az illető kezeit számra tapasztotta, elfolytva feltőrő sikításomat .

22.~Karácsony~

-Ha a fejemre ejted megöllek ! - figyelmeztettem Harryt , aki egy dobozzal a kezében nézett le rám a padlásról.

-Marhára megijesztettél - morgott , majd lejjebb mászott a lépcsőn.

Kinyújtottam a kezem, és elvettem a már sokadik dobozt. Letettem a kupac tetejére, majd visszafordultam, de ekkor már Harry mellettem volt.Visszafordulva leemeltem amennyit elbírtam , és elindultam lefelé a nappaliba .Lábammal lesöpörtem az asztal tartalmát, és ráhelyeztem a díszekkel megrakott dobozokat. Utána összeszedtem a földre söpört cuccokat, és elraktam a helyükre .
Az óra este 9-et mutatott , így lecsüccsentem a kanapéra, és bekapcsoltam a TV-t , melyben kedvenc műsorom ment. Mostanában elég sok TV-t nézek gondolataim elűzésére , de ha ez használ ...

-Sokat változtál ! - hallottam meg Harry hangját, mire fejem felé kaptam.

Az ajtónak támaszkodva állt, miközben engem figyelt , fogalmam sem volt, hogy itt van . Lazán ellökte magát a faszerkezettől, és elindult felém.

-Hogy érted ? - néztem értetlenül, amint helyet foglal mellettem.

-Más lettél... - fordult a TV felé - Régebben nem néztél ennyi TV-t.

Arcára mosoly kúszott , viszont az én tekintetem olyan maradt, mint volt...hűvős . Már megelégeltem, hogy velem mindenki csak játszik . Megbántam, hogy közel engedtem magamhoz, mert akit megszeretek az mindig csak megsebez , és földbe tipor ! Egész életemben menekültem a gondjaim elől, mert féltem ... és most is ezt csinálom . Elfutok, mert azt gondolom úgy könnyebb.

-Múlnak az évek... - szólaltam meg halkan .

Harry aprót bólintva újra felém fordult, tekintetét enyémekbe fúrva. Ismerős érzés járta át testem , gyomromban szunnyadó pillangók feléledtek , és örömtáncot jártak. Elkaptam a fejem , és erőszakosan figyelmeztettem magam arra, hogy ne engedjem meg magamnak ,azt, mit régen.

-Amúgy mi újság ? - kezdett bele csevegő hangnemben.

Amolyan ,, ez most komoly ?" tekintettel néztem újra rá , de Harry arca nem árult el semmit.

-Mi újság ? - nevettem fel hisztérikusan.

-Most mi baj van ? - húzta fel a szemöldökét.

-Ez komoly ? Mi újság ? - csattantam fel idegesen - Fél évre eltűnsz, nem keresel, nem hívsz, még életjelet sem adsz ! Aztán hazajössz, úgy viselkedsz, mint egy idegennel !És mi újság ?!

Felpattantam, és idegesen robogtam fel, egyenesen a szobámba.  Becsaptam az ajtót , majd nekitámaszkodva mérgesen túrtam bele hajamba . Kifújva a levegőt elkeseredetten vonszoltam magam az ágyamhoz, majd belezuhantam. Fejem a párnák közé fúrva kerestem menedéket a kínzó emlékek és az érzéseim elől . Kényszerítettem magam, hogy álomba zuhanjak, nem érdekelt, hogy még csak 9 óra.

                                                                       ***********


Egy nagy ásítás közepette ültem fel az ágyban . Fáradtan nyúltam a telefonomhoz , nem volt kedvem felkelni, sőt semmihez nem volt. Unottan vettem tudomásul, hogy még csak 10 óra , de ekkor megakadt a szemem a dátumon.

-Karácsony vaaan ! - kiáltottam boldogan, és kipattantam az ágyból.

Villámsebességgel kaptam magamra cicanadrágom , és egy hosszú ujjú  pólót , hajam átfésültem , majd kirontottam a szobából. Mint egy elefánt , olyan hangosan robogtam le a földszintre , egyenesen a nappaliba , ahol már ott állt a karácsonyfa . Anyáék, míg én álomba ringattam magam feldíszítették . Boldogan ugrándoztam egy sort , majd megpillantottam az alatta heverő ajándékokat. Imádtam a Karácsonyt, ez volt a kedvenc ünnepem , mert együtt volt a család , mindenki vidám, és boldog.

-Lauren, mi ez az őrült hangzavar ? - ásított anya, miközben mellém lépett.

-Karácsony van ! - vidultam, mint egy 3 éves.

-És ezért kell dübörögni ? - szúrt le, de szája szegletén mosoly bújkált.

Mosolyogva bólintottam, majd visszasliccoltam a szobámba , hogy ellenőrizzem megvannak-e még az ajándékaim. Ott lapultak a szekrényem mélyén , szép csomagolásban.

-Lauren, esküszöm megöllek ! - ordibált valaki, mire nevetés tört fel torkomból.

Az illető álmosan, ugyanakkor mérgesen rontott be a szobámba , majd meglepődöttség ült ki arcára. Nevetve álltam fel, és elindultam ,,testvérem" felé.

-Reggel 10 óra van ! Mégis mi a francért kell ordibálni , és dobogni, mint egy tehén ?! - háborgott.

-Karácsony van ! Egy percre hagyj már fel a tapló viselkedéseddel , és próbálj már meg normális lenni ! - emeltem fel a hangom , majd kikerülve egyedül hagytam.

Anya már javában szorgoskodott a konyhában , sütiket , és mézeskalácsokat mázolt , megterített , és elkészítette a vacsorát is. Reggelire bekaptam egy szendvicset , majd segítettem neki. Des a kertben  havat söpört , míg Harry bentre is felszerelte az égőket.
A délelött nagyon hamar elrepült a nagy sürgés forgásban, mire észbekaptam, már csengettek is. Míg a többiek ajtót nyitottak, és köszöntek , én felsiettem a szobámba, hogy átöltözzek. Gyorsan húztam magamra a ruhám,hajam rendesen kifésültem , gyorsan kisminkeltem magam, majd belebújtam mályvaszínű magassarkúmba, és elindultam köszönteni Gemmáékat.

-Sziasztok - léptem be a nappaliba.

-Szia - mosolygott rám Gemma , aki Harry ölében foglalt helyet.

-Szia Lauren, de rég láttalak - ölelt át Anne .

Mosolyogva foglaltam helyet Des és anya mellett, pontosan szembe Harryékkel. Jókat beszélgettünk , és nevettünk együtt. Mikor már mindenki éhes lett , leültünk az asztalhoz, és nekiláttunk a bőséges vacsorának.

                                                              *************

-Köszönjük, nagyon finom volt a vacsora ! - mosolygott Anne anyára , miközben elköszöntek.

-Ugyan, örülök , hogy itt voltatok - legyintett anya.

-Hát , akkor , további szép ünnepeket ! - intett Anne, majd Gemma után kilépett a házból.

Feltápászkodtam a székről, ahol eddig ültem , és elindultam a szobámba a papucsomért, mert a magassarkúm kezdte feltörni a lábam.  Ahogy felértem rögtön át is vettem a lábbelim , de szemem megakadt egy kis dobozon az ágyamon. Felhúzott szemöldökkel lépkedtem közelebb hozzá , majd lassan felemeltem , és leemeltem a tetejét.
Összeráncolt szemöldökkel emeltem ki belőle egy cetlit , ami alatt egy nyaklánc foglalt helyet. Mosolyogva vettem a kezembe a nyakéket , mely egy hangjegyet ábrázolt.
Elámulva helyeztem a nyakamba az ékszert , és pár percig csak csendben néztem. Aztán eszembe jutott a levél, úgyhogy gyorsan felemeltem , és széthajtogattam.

Boldog Karácsonyt ! Harry

Ennyi...ennyi volt írva a papírra. Csüggedten gyűrtem össze, és hajítottam a falnak. Még csak személyesen sem adta át, nem , letette az ágyra és kész ! Idegesen huppantam az ágyra , és elterültem rajta.
Csalódott... ez a szó jellemez talán a legjobban az utóbbi 2 napban. Nem tudom, mégis mire számítottam ? Hogy belép a házba, felkap, és megpörget, majd bocsánatot kér, mert nem kersett ? Röhejes milyen egy idióta vagyok !
És a legrosszabb, hogy bármennyire is azt mutatom hidegen hagy, hogy nem érdekel mi van vele....be kell látnom, hogy csak hazudok saját magamnak ! Mert legbelül fáj, és dühít, hogy ezt tette velem.
Idegesen túrtam a hajamba, majd felálltam, és a szekrényhez csoszogtam, Előkutattam az ajándékot , majd megindultam Harry szobája felé, remélve, hogy ott találom. Hangosan bekopogtam, mire egy ,,Gyere" kiálltással válaszolt. Óvatosan lenyomtam a kilincset , és bedugtam a fejem, majd teljesen beléptem, és becsuktam az ajtót.

-Igen ? - nézett rám laptopja mögül .

-Am...Boldog Karácsonyt - szólaltam meg halkabban a kelleténél, és felé nyújtottam a dobozt.

Harry felhúzott szemöldökkel tolta arrébb készülékét, majd felállva mellém sétált. Elvette a kis dobozt, és felnyitotta. Láttam az arcán, hogy meglepődött , mikor kihalászta az ékszert. Gondoltam, hogy először furcsállni fogja, hogy nyakláncot vettem neki, de szerintem nagyon illik hozzá.

-Én nem írtam cetlit , bocsi ! - tettem hozzá gunyósan, de belül fájt.

-Nézd Lauren... - kezdett bele, de leintettem.

-Nem kell, hogy magyarázkodj , nem érdekel ! Csak nem értem, mért vagy velem ilyen ! - emeltem meg a hangom, majd elindultam az ajtó felé.

Lehajtott fejjel mentem le a lépcsőn , majd leérve a nappaliba letelepedtem Des mellé.

-Baj van ? - kérdezte rögtön.

-Nem...nincs semmi... - szóltam hallkan, és nevelőapám karjaiba bújtam.

21.~Fél év történései~

Fél év múlva
December 23.


A hó nagy pelyhekben szállingózott , fehér hótakarót borítva London utcáira. A város ilyenkor nyüzsgött az emberektől, és kíváncsi turistáktól . London főterén hatalmas karácsonyi vásár volt , kis faházakban árulták a mézeskalácsot, forrócsokit , teát, és kisebb, nagyobb szuveníreket.
Még utoljára belekortyoltam a forrócsokit tartalmazó bögrémbe , majd az ablakpárkányra helyeztem . A házra már Des felszerelte az összes létező égőt, így a ház, teljes dicsfényben tündökölt.
Fél év telt el.... életem legkeservesebb fél éve. Harry turnézni ment, és ahogy megmondta, semmi ideje nem maradt ránk...vagyis rám ! Gemmával tartottam a kapcsolatot , így tudom, hogy őket párszor meglátogatta , ahogy Dest is. Mikor épp volt egy kis szabad ideje elhívta apját kávézni, vagy simán csak sétálni... de arra nagyon ügyelt , hogy ne itthon találkozzanak. Először próbálkoztam , de egy idő után rá kellett jönnöm , nem véletlenül nem itthon találkoznak. Nem értettem mért kerül...
Nehéz volt, de elfogadtam, hogy neki nem számítok semmit, elfogadtam, hogy el akar felejteni.

-Lauren ! Gyere egy kicsit ! - kiálltott fel anya.

-Megyek ! - válaszoltam, majd ellöktem magam az ablakpárkánytól.

Bögrém is felkapva indultam meg az ajtó felé, azonban a tükörnél megtorpantam. Egy teljesen más lány nézett vissza rám, mint fél éve. Hosszú derékigérő hajam most már csak a mellemig ért. Erősebb és bátrabb lettem ez alatt a fél év alatt.
Vidáman szökdécseltem le a lépcsőn , majd leérve egyenesen a konyhába mentem.

-Itt vagyok ! - mosolyogtam, miközben a bögrét behelyeztem a mosogatóba.

-Kérlek segíts megcsinálni a pudingot ! - mondta egy tál fölé hajolva.

A polchoz sétálva kihalásztam egy edényt , majd beletöltöttem a tejet, és felhelyeztem a tűzhelyre. Míg az melegedett , addig leültem az egyik székre, és anyut kezdtem figyelni. Mozdulatai arról tanúskodtak, hogy jártas a konyhában , minden mozdulata begyakorolt volt.

-Majd elfelejtettem ... - nézett rám egy pillanatra, majd tekintetét újra a tésztának szentelte - Jó hírem van !

-Mi ? - csillant fel a szemem.

-Anne és Gemma is velünk tölti a karácsonyt ! És Harry is hazautazik ! - mosolygott boldogan.

-Ohh... - hagyott alább lelkesedésem - Harry is ?

-Igen ! - sietett a tűzhelyhez, majd felkapva a tejet , amit ott hagytam, visszasietett a masszához.

Sóhajtva álltam fel, majd a tűzhelyhez mentem, és ellenőriztem a tejet. Kihalásztam a pudinport a szekrényből , majd felnyitottam , és a gőzölgő folyadékba öntöttem . Fakanállal kevergetni kezdtem . A puding kezdett összeállni , mikor késznek ítéltem kiöntöttem , és a hűtőbe tettem. Kerülgetve az ide-oda rohangáló anyukám, elmostam az edényt és a fakanalat .

-Kell még segítség ? - álltam meg a pult elött.

-Nem , köszönöm - válaszolt fel sem nézve.

Bólintva elhagytam a helyiséget , majd felsiettem a szobámba. A gyertyám finom fahéj illata megnyugtatóan hatott rám, mikor letelepedtem az ágyra . Telefonom kezembe véve meglepődve konstantáltam, hogy jött egy üzenetem.
'Holnapután nálunk ! Várunk Picúr :) '
Nevetve kezdtem pötyögni az üzenetet Peternek. Fél év alatt szinte a legjobb barátok lettünk .
'Ott leszek ! x'
Vidáman dobtam vissza az ágyra a készüléket, majd felálltam , és lerohantam a nappaliba. Anya még mindig bőszen sűrgött a konyhában, Dest azonban nem láttam sehol...biztos a kertben van , vagy mosdóban .
Letelepedtem a kanapéra , és bekapcsoltam a TV-t . Szinte minden  adó tele volt karácsonyi filmekkel, zenékkel, eseményekkel. Lábaim törökülésbe húzva figyeltem az épp adott filmet, mely ugyan már 1 órája megy , de mindegy.
Úgy félórával később kulcsok zörgésére lettem figyelmes , mire értetlenül álltam fel ülőhelyemről, és az előszobába sétáltam. Az ajtóban Des állt , kezében egy nagy bőröndött tartott. Felhúzott szemmel néztem... elköltözik, vagy kié a bőrönd ? Kérdésemre hamar választ kaptam egy már jól ismert göndör hajú fiú személyében.

-Szia - intett semleges hangnemben , mikor beljebb lépett.

-Szia - biccentettem hűvösen.

Karjaimat mellkasomon összefonva dőltem neki a falnak , szememmel Harryt figyeltem, amint lehámozza magáról kabátját. Fél év alatt sokat változott , arca érettebb , és férfiasabb lett, göndör fürtjei azonban még mindig ugyanolyan elbűvölőek maradtak.

-Ohh , Harry, hát megjöttél ! - sietett elébe anya a kezét törölgetve.

Szorosan magához húzta a fiút , aki szinte belefulladt anya szeretetébe. Halvány mosoly jelent meg az arcomon, mely rögtön le is fagyott, mikor anya elengedte Harryt. Ellöktem magam a faltól , és a nappaliba sétáltam. Lehuppantam a puha szerkezetre , és figyelmemet újra a TV-nek szenteltem.
Vagyis csak akartam, mert a gondolatok nem hagytak nyugodni. Csalódott voltam , mert nem keresett fél évig, és most is úgy köszönt , mint egy idegennek , pedig talán én ismerem legjobban. Mérges voltam, mert közel engedtem én is magamhoz, ő pedig ha úgy vesszük elárult.
Sóhajtva nyúltam a távirányító után, és kikapcsoltam a TV-t. Felpattantam a kanapéról , és elindultam a szobámba. Harry pont akkor lépett ki a szobájából , mikor felértem. Rá sem nézve kikerültem , és beléptem a már jól ismert helyiségbe.
Egy takarót magamra kapva léptem ki a teraszra , hol csípős , téli szél fújt. Csízmám talpa alatt ropogott a hó , mely betakarta az erkélyt . Az egész város fényárba öltözött , házakon és fákon világító füzérek díszelegtek . A szeretet és megbocsátás ünnepe ...
Szorosabbra húztam magamon a takarót, és tettem egy lépést a korlát felé, melyről jégcsapok lógtak alább. Halk koppanás jelezte, hogy letörtem az egyiket , és kezembe vettem. A jégképződmény egy perc alatt elolvadt meleg érintésemre , már csak hideg tócsa emlékeztett rá kezemben.
A kertben Des épp a havat lapátolta el a keskeny kis útról, mely a házhoz vezet. Lehajoltam, és a kezembe vettem a jéghideg havat, mely csípte kezem. Golyóvá gyúrtam, majd egy jól irányzott dobással Des fejére ejtettem , aki ijedtem ejtette el a lapátot, és fejéhez kapott , majd tekintetét felém emelte. Nevetés tört fel torkomból , mely Des arcára is mosolyt csalt.

-Ezt még visszakapod kislány ! - fenyegetett meg nevetve.

-Várom ! - kiáltottam le , majd a biztonság kedvéért inkább visszasliccoltam a szobába.

Leráztam magamról a havat , majd a takarót a radiátorra helyeztem. Hajamból víz csöpögött , így a fürdőbe indultam. Kifésültem, majd meg szárítottam, hajam hullámosan omlott vállamra . Mosolyogva léptem ki a helyiségből , és elindultam lefelé a lépcsőn. Kezd unalmassá válni, hogy ide oda járkálok , de ilyenkor nem nagyon tudok kint ücsörögni.

-Miben segítsek ? - ajánkoztam fel, mikor beléptem a konyhába, és megpillantottam sürgő - forgó anyukám.

-Nem nagyon tudsz kicsim, de köszönöm ! - válaszolt félig rám nézve .

Bólintva indultam volna a nappaliba, de mikor megfordultam nekiütköztem Harrynek.

-Nem tudsz vigyázni ? - vonta fel a szemöldökét cseppnyi idegességgel a hangjában.

-Te jöttél belém, seggfej ! - tettem csípőre a kezem, kiállva igazamért.

Harry hitetlenül rázta meg fejét, majd zöld szemeit enyémekbe fúrta. Idegesség halvány jelei mutatkoztak tekintetében .

-Hisztis - mondta szemrebbenés nélkül.

-Idióta ! - kontráztam.

-Picsa - mosolygott.

Döbbenten néztem farkas szemet vele. Nem értettem mi történt, hogy ilyen velem, hiszen az utobbi időben egy-két veszekedést leszámítva nagyon jóban voltunk.

-Gyerekek ! - emelte fel a hangját anya - Mi történt, eddig azt hittem összebarátkoztatok ? Ha mégegyszer meghallom, hogy ilyen csúnyán beszéltek egymással , nagy baj lesz !  Lauren, kérlek elugranál tejet venni ?

-Persze... - sóhajtottam .

Kikerülve Harryt az előszobába siettem, és magamra rángattam a mamuszcsízmám . Sálam magamköré tekertem, majd magamra kaptam a kabátom, és már ki is léptem a csípős téli hidegbe. Sapkám fejembe húzva indultam meg a sarkon lévő bolt felé. Az utca , még ilyen nagy havazásban is nyüzsgött az emberektől , kik egytől egyik a főtéren lévő vásárba igyekeztek.
Gyorsan emeltem lábaimat a kitaposott utcán , hogy minnél elöbb a bolthoz érjek. A hó még mindig rendíthetetlenül hullt az égből, átnedvesítve farmeromat.
Hangos csilingelés jelezte, hogy beléptem az üzletbe, ahol kellemes meleg uralkodott.

-Szia ! - köszöntem.

-Szia ! - intett mosolyogva Cameron a pult mögül.

Kesztyűs kezem dörzsölgetve indultam meg a bolt hátsó részébe , elvettem pár tejet , majd a pulthoz sétáltam.

-Mi újság ? - kérdezte Cameron, miközben bepötyögte a tej árát a gépbe.

Mindig ide járok vásárolni, már törzs vendég vagyok , így Cameronnal is jó kapcsolatot ápolok.

-Semmi... anya ide-oda rohangál a konyhában, Des havat lapátol egész nap, mert mire elsöpri egy helyről , rögtön újra ellepi a hó . Én pedig fel alá járkálok a szoba és a nappali között - vázoltam az ,,érdekes" napom.

-Karácsonyi készülődés - mosolygott , miközben a kezembe nyomta a visszajárót - Nálunk is mindig nagy a zűrzavar !

-Kinél nem ? - nevettem, majd elindultam a kijárat felé - Köszi , és Boldog Karácsonyt !

-Neked is! - intett még egyet utoljára , mikor kiléptem az ajtón.

Sietősen indulam el visszafelé , mert gatyám szinte teljesen átázott. Rég volt már ilyen óriási havazás Londonban ! Elhaladva a kirakatok elött hirtelen megtorpantam. Mint a filmekben , lassan visszasétáltam, és meredtem a nyakláncra, mely az ékszeres kirakatában díszelgett. Gyorsan, szinte beestem a boltba , és meg is vettem a tökéletes ajándékot Harrynek.
Otthon, szinte bezuhantam az ajtón. Nagy nehezen, de föltápászkodtam a padlóról, és lehámoztam magamról a kabátom, és a cipőm . Letettem a pultra a tejet , majd a szobámba indultam átöltözni, mert vizes nadrágom a lábamra tapadt.
Épp összetapadt hajam fésültem, ma már harmadszorra , mikor hirtelen kicsapódott az ajtóm . Ijedtemben a szám elé kaptam a kezem , így a lábamra ejtettem a kefém.

-Ááhh , nem tudsz kopogni ?! - ugráltam a lábamat fogva.

-Bocs, jól vagy ? - lépett beljebb Harry.

-Úgy nézek ki ? - kapaszkodtam meg az íróasztalomban - Mit akarsz ?

-Apáék elmentek fát venni, és kérték, hogy szedjem le a padlásról  a díszeket , de egyedül nemtom lehozni - rántott vállat.

-Magyarán segítsek - morogtam, majd karom keresztbe fontam mellkasomon.

-Jah - indult el, dse az  ajtóban még visszanézett - Jössz ?

Mérgesen ráztam meg a fejem, majd elindultam Harry után a padlásra.

20.~Kis család~

-Minek kellett idehoznod ?! - ordibált az arcomba.

-Harry... - szólalt meg Anne , de Harry belé folytotta a szót.

-Nem akarok beszélni veled ! Nincs miről , éld nyugodtan az életed, legyél boldog Mike - al , nem érdekel ! - kelt ki magából újra.

-Harry , azóta hívlak, meg kereslek, hogy elmentél ! - csuklott el Anne hangja.

Nagyot nyelve próbáltam legyűrni a torkomban lévő gombócot. Szemeim megteltek könnyel , de nem folytak végig arcomon. Csendben fájt, ahogy Harry viselkedik saját anyjával.

-Nem vagyok kíváncsi rád ! Te döntöttél így ! - kiabált folyamatosan . - Magadnak köszönd anya !

Anne szemeiből kicsordultak a könnyek , arcáról a mélységes szomorúság és csalódottság tükröződött.

-Kérlek Harry... - csuklott el a hangja újra.

-Nincs miről beszélnünk , utállak ! -kezdett bele idegesen, de ekkor betelt a pohár.

-Elég Harry ! - ordítottam most én - Fejezd már be ! Ennyire nem veszed észre magad ? Az anyáddal beszélsz , azzal a nővel, aki világra hozott, aki felnevelt, aki elfogadott olyannak amilyen vagy, aki egész életedben segített , és aki feltétel nélkül szeretett ! Te nem látod azt a mélységes fájdalmat és csalódást a szemében ? Benned csalódott Harry ! Azért mert nem vagy képes végighallgatni . Hibázott , de akkor is túldramatizálod ezt az egészet! Fel sem fogod szavaid súlyát , ugye ?

Kirobbanásom csend követte. Anne könnyes arcal nézett rám, majd tekintetét fiára emelte, aki lehajtott fejjel méregette szavaimat.  Nem szólalt meg, de ez épp elég volt ahhoz, hogy rájöjjek elismeri , hogy igazam van.

-Harry ? - hallottam meg az ajtó felől egy lány hangját.

Harryvel egyszerre kaptuk fel a fejünket a hang irányába. Egy sötétszőke hajú lány állt az ajtóban , meglepődöttséggel vegyes harag tükröződött tekintetében. Értetlenül néztem végig rajta , eltelt egy ideig, míg leesett, hogy Harry nővére.
Harry ajkait fájdalmas sóhaj hagyta el , majd tekintetét anyjára emelte.

-Sajnálom , egy seggfej vagyok... - túrt bele a hajába kínosan - Mi lenne ha megbeszélnénk ?

-Ohh , Harry ... - mosolyodott el Anne, majd szorosan magához ölelte fiát.

-Ha ez megnyugtat... - lépett hozzájuk Gemma - Szerintem is seggfej vagy !

Harry arcán mosoly jelent meg , és fél kezével magukhoz húzta nővérét. Zavartan álldogáltam mellettük , olyan idegennek éreztem magam. Egyik lábamról billegtem a másikra , mint egy bolond. Láttam , ahogy Anne rám néz, majd elmosolyodik.

-Lauren, ne kéresd magad ! - Engedte el Harryt , és kezét felém nyújtotta.

Meglepődtem , majd mosoly terült szét az arcomon. Vidáman fogtam el felém nyújtott kezét , majd szorosan átöleltem a kis családot.

                                                                         ************

Hallkan lépkedtem a lépcsőn , nehogy megzavarjam Harryéket...bár egy kis kopogás nem hinném, hogy zavaró , de én azért  óvatos vagyok. A ház egyébként nagyobb , mint gondoltam ! Még medencét is láttam a kertben , mely 2-szer akkora , mint a milyénk, pedig nekünk sincs olyan kicsi. A nappali és a konyha ízlésesen van berendezve , modern és szép.
Felérve az emeletre szememmel valami nyomot kerestem arra, melyik lehet Harry szobája. Nem akartam benyitni mindegyikbe, az kicsit illetlenség lett volna szerintem , így hát körbenéztem. A szobákat összekötő folyosó kör alakban fonódott össze , falai barnás színben tündököltek.
Szemem megakadt az egyik ajtón , mely ,, Harry" feliratot viselt . Lelkesen indultam meg a barna faszerkezet felé , ami engedelmesen kinyílt. Óvatosan bedugtam a fejem , majd mikor meggyőződtem , hogy tényleg jó helyen járok egész testemmel beléptem.
Az orrom ismerős illat csapta meg , melyet annyira szerettem. A szobában egy nagy franciaágyon , polcokon,  szekrényen és egy íróasztalon kívül , nem nagyon volt más, Harry cuccai nálunk voltak. Első látásra olyan, mintha sosem lett volna senkié a helyiség , ám mikor beljebb mentem egy dobozt pillantottam meg az íróasztalon. Kíváncsian emeltem fel , majd lehuppantam az ágyra , és leemeltem a  tetejét . Felhúzott szemöldökkel emeltem ki a könyvet , melyet benne találtam . A dobozt letettem magam mellé , miközben a könyvet ölembe fektettem.
Eszembe sem jutott, hogy talán illetlenség, amit csinálok , a kíváncsiságom nagyobb volt a modoromnál . Lassan nyitottam fel a vaskos kötetet , és meglepődötten néztem végig az oldalon. Egy kép volt odaragasztva , elég régi , csücskei tépettek és gyűröttek voltak. Egy házaspár volt rajta két kisgyerekkel az ölükben.
Számba keserű íz költözött , ahogy tovább lapoztam az albumot. Az összes kép gyűrött volt , némelyik össze is volt ragasztva . A legtöbbről egy fiú és egy férfi mosolygott rám vissza ... Harry és Des...
Volt pár kép Gemmával , és Annevel is , és sok 4-es kép.
A szobára csend telepedett, csak a lapok zörgése hallattszott. Minden kép alatt volt dátum , és leírás is. ,,1998.07.23. Apa és én az állatkertben ..."
Lassan elérkeztem az utolsó oldalra , ahol egy eléggé megviselt kép díszelgett. Csücskei behajlottak , gyűröttek voltak. A fénykép 2-szer is szét volt tépve , de Harry összeragasztotta őket. Des mosolygott rám vissza ...

-Hát itt vagy ! - hallottam meg Harry hangját, mire összerezzentem- Mit csinálsz ?

Villámsebességgel csaptam be a könyvet , és dugtam a hátam mögé. Ártatlan mosollyal az arcomon fordultam felé .

-Semmit , körülnéztem - rántottam vállat.

-Mért dugdosol egy könyvet ? És.... milyen könyvet ? - húzta fel a szemöldökét , és tett egy lépést felém.

-Öhm... izé ... - túrtam bele a hajamba .

Elővettem a könyvet a hátam mögül, és felmutattam, hogy Harry is láthassa.

-És mért dugtad el ? - értetlenekedett, miközben letelepedett mellém, és elvette a könyvet .

-Nem szép dolog kutakodni ! - adtam a választ kérdésére.

Harry furcsán nézett rám, majd tekintetét a könyvre szegezte. Pár percig csendben ült, majd becsukta az albumot, és visszahelyezte a dobozba.
Felállt fel, és a dobozt visszarakta az asztalra, majd felém fordult.

-Szeretnék bocsánatot kérni.- túrt bele a hajába.

-Mért ? - húztam lábaimat törökülésbe .

-Mindenért ... - sóhajtott - Miattad vagyok itt, neked köszönhetem, hogy végre észbe kaptam... bánt , hogy úgy neked estem !

Halvány mosollyal az arcomon álltam fel ülőhelyemről , és egy bólintással jeleztem, hogy nem haragudtam. Harry arcán mosoly jelent meg , majd kitárta karjait.

-Ölelés? - nézett kiskutyaszemekkel.

-Ölelés ! - mosolyogtam, majd karjaiba bújtam, melyek szorosan átkaroltak.

Beszívtam parfümjének illatát , és éreztem, hogy lábam megremeg. Kezeimet szorosan köré fontam , miközben levakarhatatlan mosoly éktelenkedett arcomon. Óvatosan elengedtem , de nem mozdultam mellőle. Ekkor eszembe jutott valami, amire még nem is gondoltam...

-Öhm... - túrtam bele hajamba - Akkor, most...vissza is költözöl ?

Láttam Harry arcán, hogy váratlanul érte kérdésem , de úgy tűnik nem gondolkodott sokat a válaszon.

-Még nem... szombaton indul a gépünk, holnaptól egész napos próbák lesznek , nem lenne értelme - rántott vállat - Ha vége a turnénak , meglátogatok mindenkit, de nem lesz túl sok időm... most szüneteltünk, de mint mondtam holnaptól már kemény munka lesz ! Utána pedig stúdió , interjúk , sajtótájékoztató  ...

-Jó, oké elég ennyi ! - szóltam rá, mert úgy éreztem nem bírom tovább hallgatni, mennyire nem fog ráérni - Értem...

Nem gondoltam még bele , hogy mennyire nehéz egy ilyen munka. Azt hittem , csak mikor kedved van bemész a stúdióba, elénekled a dalt, aztán mész haza pihenni.... jó nem teljesen így, de nem gondoltam, hogy aludni is alig van idejük !

-Gyerekek ... - nyitott be Anne - Kész az ebéd !

-Végre ! - örült meg Harry , majd el is indult az anyja után.

Én is követtem a példáját . Leérve a konyhába azonban megtorpantam a küszöbön. Mezitláb voltam, és nem szerettem volna rálépni a hideg kőre. Végignéztem a helyiségen, és elkeseredetten konstantáltam, hogy elég messze van az asztal. Lábujhegyre emelkedtem , majd szökdécselve indultam meg az asztal felé. A többiek összeráncolt szemöldökkel fordultam felém , mikor végre levetődtem a székre.

-Meg merjem kérdezni ? - húzta fel a szemöldökét Harry mosolyogva.

-Mezitláb hideg a kő ... - sütöttem le a szemem. 

-Mért nem szóltál, hoztam volna egy papucsot - mosolygott Anne is .

Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy 3 éves kislány lennék , akit most tanítanak . A villát a kezembe véve kezdtem bele finom ebédembe. Az ebéd alatt sokat beszélgettünk , megismertem Gemmát is. 
Miután elfogyasztottuk , még maradtink pár órát, csak olyan 6 fele huppantunk a kocsiba. Átadtam a kormányt Harrynek, elég volt nekem idefelé vezetnem. 
Fejem az ablaknak dőntve figyeltem az elsuhanó tájat. Holmes Chapel sokkal kisebb és csendesebb volt Londonnál . A fővárosban megszokott nyüzsgésnek még csak árnyéka sem volt az a pár ember, aki az utcákon lézengett. A házak ritkulni kezdtek, ahogyan elhagytuk a várost, majd teljesen megszűntek, helyüket virágos rétek, és erdők vették át. 
Tekintetem Harryre emeltem, aki száját harapdálva bámulta az utat. Már megszoktam ezt a furcsa szokását , mikor unatkozik, mikor bambul vagy mikor csak épp nem figyel magára, mindig harapdálja ajkait. Halk kuncogás hagyta el a szám, mire fejét felém kapta.

-Mi van ? - kérdezte értetlenül.

-Aranyos, mikor elfelejtkezel magadról ! - csúszott ki a számon.

Harry mosolyogva emelte rám csillogó szemeit , de gyorsan vissza is fordította. Zavartan fordultam újra az ablakhoz , miközben a rétet kezdtem tanulmányozni , amely elött elsuhantunk. A hangulat változások, melyek a mai napom kísérték elfárasztottak. Éreztem, ahogy szemeim nehezedni kezdenek , majd le is csukódtak. 

-Te mindig aranyos vagy... - hallottam meg még fél álomban , de akkor már nem tudtam rájönni, hogy igaz-e amit hallok.

19.~Hogy tehetted ezt ?~

Mélyen néztem kék szemeibe , melyek csillogva pásztázták az arcom. Nemtudom mennyi ideje már, hogy így néztük egymást , de egyikünk sem mert lépni. Karjait még mindig szorosan fonta nyakam köré , de azóta lábait már leengedte a talajra. Halk sóhaj hagyta el hirtelen ajkait , majd lemondóan nézett rám.

-Szép mondhatom ! - engedett el  - Itt szenvedek 2 órát a sütivel, te meg még csak meg sem kóstolod !

Mosoly húzódott a számra, mikor eszembe jutott Lauren lisztes arca.

-Ha rajtam múlik, nem marad senkinek ! - fordultam meg , és sietősen másztam ki a medencéből.

-Nehogy mind megedd ! - hallottam meg a hátam mögül csilingelő hangját .

Mosollyal az arcomon léptem be a házba , és egyenesen a konyhába siettem. Pólómból és nadrágomból csőpőgőtt a víz , lábnyomokat hagyva magam után. Mint egy tigris az áldozatára, úgy vetettem magam a finoman kinéző sütire. Elvettem egy szeletet , és eszegetni kezdtem a kezemből .

-Harry , mi vagy te ,disznó ? - nézett végig rajtam Lauren .

Sóhajtva rázta meg a fejét , majd a polchoz sétált, és 2 tányért halászott elő , majd az egyiket az orrom alá nyomta. Megforgattam a szemeimet , és a tányérra helyeztem a sütit , ami valljuk be, elég jól sikeredett. Lauren is elvett egy szeletet , majd lekuporodott az egyik székre . Követtem a példáját , és én is helyet foglaltam mellette.

                                                                         ~Lauren szemszöge~

Másnap vidáman ébredtem , egyik kedvenc dalom dúdolva kászálódtam ki az ágyból. Felvettem egy sortot , és egy fekete toppot , majd a fürdőbe csoszogtam. Sötét hajam kifésültem, majd a fejem búbján lófarokba fogtam. Nem készültem sehova , így mellékeltem a sminket.

-Woah-oh-oh-oh Woah-oh-oh-oh .It's always a good time - énekeltem miközben lesétáltam a lépcsőn.

A konyhába csoszogtam , és kihalásztam a tejet a hűtőből. Épp tölteni akartam magamnak, mikor megszólalt a telefon. Értetlenül tettem le a poharat , majd lassan a készülékhez sétáltam, mely rezegve világított az asztalon.

-Halo ? - szóltam bele, mert a szám ismeretlen volt.

-Lauren Sweet ? - hallottam meg egy női hangot.

-Igen , ki beszél ? - kérdeztem .

-Anne Cox vagyok, Harry anyja ! - szólalt meg az illető remegő hangon.

Hirtelen döbbenetemben , nem tudtam megszólalni. Harry anyja ? Mért keres engem ? Mit akar ?

-Mért hívott ? - tértem a lényegre durvábban a kelleténél.

Tudom mennyi fájdalmat okozott Harrynek , így akaratom ellenére kerekedett felűl a harag, testemben. Mély levegőt véve , próbáltam kifújni magamból minden feszültséget, mert mégis csak egy felnőttel beszélek !

-É-én....Lauren kérlek , segítened kell ! - válaszolt kétségbeesett hangon.

-Miben ? - húztam fel a szemöldököm, amit persze nem láthatott , így gyorsan rendeztem vonásaimat.

-Mióta Harry elment hívom, de nem veszi fel ! Már Dest is kértem, hogy beszéljen vele , hogy hallgasson meg, de Harry hallni sem akart rólam ... - hallotam ahogy Anne hangja elcsuklik , majd mély levegőt vesz - Tudom, hogy nem akar látni...de... Lauren ő a fiam ! Nagyon szeretem, és már belátom, hogy rosszul döntöttem!

Nagyot nyeltem , legyűrve a torkomban lévő gombócot.... apa is keresett egy ideig, de ahogy Harry, úgy én sem akartam hallani róla...Mostmár tudom, mit érezhetett.

-Tudom , nincs jogom ilyet kérni tőled....de Des olyan sokat mesélt rólad... - Anne kínosan felnevetett, majd folytatta - Te vagy az egyetlen reményem....rád hallgat Harry...

Csendben álltam , miközben Anne szavait mérlegeltem....egy kétségbeesett anya, aki nem szeretne mást, csakhogy egyetlen fia megbocsátson neki.

-Adja meg a címét, 2- re bármi áron is, de oda ráncigálom Harryt ! - szólaltam meg végül határozott hangon.

-Lauren...én...én annyira köszönöm ! - szólalt meg hálásan.

Leírtam a címet, majd elköszönve leraktam a telefont. A cetlit elsüllyesztettem a zsebemben , majd mint egy őrült, rohanni kezdtem Harry szobája felé. Felérve berontottam az ajtón , és a mélyen alvó Harryre vetettem magam.

-Ébresztőőőő - kiabáltam vidáman ugrálva .

-Mi a fene ? - pattantak ki a szemei - Lauren hagyjál már !

-De van egy meglepetésem ! - mosolyogtam , miközben karját rángattam, mint egy kisgyerek.

Harry álmosan pislogot felém, majd megmarkolta a takaróját, és a fejére húzta, elrejtve arcát előlem.

-Ne csináld máárr - nyafogtam .

Harry meg sem moccant , úgyhogy felálltam , és az ágy végéhez sétáltam. Megmarkoltam a takaró végét, és egy erőteljes rántással lehúztam a fiúról. Harry idegesen ült fel , és végigmért. Elégedett mosollyal az arcomon álltam tekintetét, melyeket mélyen enyémekbe fúrt. Végül Harry lemondóan sóhajtott egyet.

- Jó 10 perc és kész vagyok - adta meg magát , majd feltápászkodott az ágyról.

Elégedetten hagytam el a helyiséget , majd anyuék szobájába sétáltam. Óvatosan benyitottam , mire finom levendula illat csapta meg az orrom. Hát igen...anya imádja a levendulát! A szekrényhez sétáltam , és kutakodni kezdtem benne. Alaposan átkutattam a polcokat, mígnem a kezembe akadt a keresett ruhadarab.
A szobámba rohantam,és felkaptam a táskám. Mivel időm nem volt válogatni, egyszerű mozdulattal belesöpörtem az asztalom tartalmát , majd vidáman siettem le a földszintre.

-Mehetünk ? - karoltam Harrybe, miközben felkaptam a sluszkulcsot.

-Hova is ? - kérdezte.

-Meglepi ! - mosolyogtam - Uh, majdnem elfelejtettem !

Megállítottam Harryt , majd a fekete kendőt, amit szereztem , a fejére kötöttem, így nem láthatja merre viszem.

-Ez feltétlen szükséges ? - morgott .

-Igen - makacskodtam, majd óvatosan tolni kezdtem a kocsi felé.

Kinyitottam az ajtót , és lelöktem az ülésre, majd becsuktam és megkerültve a kocsit , bepattantam a vezető ülésre. Hangos zörgés jelezte, hogy a motor beindult .Kikanyarodtam az utcából , és elindultam a főúton. Közben beütöttem a címet a GPS-be , hogy nehogy eltévedjünk.

-Merre megyünk ? - kérdezte Harry kellemetlen hangon.

Halk kuncogás hagyta el a szám , látva mennyire idegesíti, hogy nem látja merre tartunk.

-In one direction .... - válaszoltam , szerintem frappánsan, ám Harry ezt nem értékelte.

Komoran ült a helyén , pedig ez elvileg az ő meglepetése... én biztos a pokolba kergetném a kérdéseimmel, miszerint ,,Merre megyünk ? ; Ott vagyunk már ? ; Mikor érünk oda ?; Milyen meglepetés ? '' Ő viszont csendben ül , és hallgat.

-Baj van ? - néztem rá, majd tekintetem újra az útra szegeztem.

-Nincs - mosolyodott el - Csak idegesít, hogy fogalmam sincs merre megyünk !

Halkan felnevettem , majd tekintetem az aszfaltra szegeztem. Az út további része csendben telt , Harry szótlanul tűrt, én pedig a gondolataimba mélyedve figyeltem az utat.

pár óra múlva

-Hova megyünk, a világ végére ? - szakadt ki Harryből a kérdés, mely engem is foglalkoztatott.

-Már itt is vagyunk ! - mosolyodtam el, miközben halk sóhaj hagyta el a szám.

Leparkoltam a keresett kertes ház elött , majd leállítottam a motort. Kipattantam a kocsiból, majd megkerülve ajtót nyitottam Harrynek is. Izgatottan toltam a kertkapuhoz , miközben megnyomtam a csengőt. Pár perc múlva nyílt az ajtó, és egy mosolygós nő jelent meg benne.

- Lauren....annyira köszönöm ! - teltek meg könnyel szemei .

-Mi a ....?! - hallottam meg Harry hangját .

Idegesen tépte le magáról a fekete kendőt , mely eddig , oly hűségesen takarta előle a kilátást. Meredten bámult könnyes szemű anyjára , majd hirtelen tekintetét felém kapta. Ijedtemben hátráltam egy lépést. Szemeiben olyan mértékű dühöt láttam, mit még soha. Keze ökölbe szorult, miközben erei kidagadtak nyakán.

-Hogy tehetted ezt ? - préselte ki a szavakat.

18.~Sütés , Lauren módra~

-Biztos meg leszel ? - kérdezte aggódva Harry- El tudom intézni , hogy tegyük át a próbát .

-Megleszek , viszont neked lehet nem lesz fejed , ha elkésel ! - tuszkoltam ki mosolyogva az ajtón.

-Oké, megyek már !  - mosolyodott el , majd a kocsi felé indult.

Becsuktam az ajtót , majd elindultam a szobámba. A ház csillogott villogott, az üvegeknek , és kiömlött italoknak nyoma sem volt a padlón. 3 órába telt ugyan , de sikerült visszavarázsolni eredeti állapotába a házat . Tekintetem autómatikusan siklott a lépcső mellé , felidézve a tegnap történteket.
Nem bírom az erőszakot és a verekedést, mióta apám kezet emelt anyámra ... és látni Harry vérző orral számomra borzasztó volt !
Gyorsan elkaptam a tekintetem, és futva indultam meg az emeletre. Kergettek , üldöztek az emlékek , melyeket legszivesebben kitöröltem volna elmémből. Berontottam a szobámba és az ágyra vetettem magam. Arcom a párnák közé fúrva kerestem búvóhelyet magamnak. Nem akartam tudomást venni apámról , Jeremyről  nem akartam emlékezni !
Idegesen fordultam meg , szemem becsuktam, megakadályozva , hogy hangos zokogásba törjek ki...így csak pár csepp csúszott ki csukott szemhéjaim alól. Nem akartam sírni, nem érdemelták meg könnyeimet...
Beszívtam a levegőt , majd szemem kinyitva , szaggatottan kifújtam. A távirányító után nyúltam , és bekapcsoltam a TV-t , hogy eltereljem a gondolataimat. Ide oda kapcsolgattam a csatornák között nézhető műsor után kutatva, de semmit nem találtam. Végül átkapcsoltam egy zenecsatornára, és gépemért nyúltam, majd bekapcsoltam. Lábam törökülésbe húztam, majd felléptem facebookra. Jött néhány értesítés , 4 üzenet , de semmi több. Senki nem volt fent, bár ilyenkor ki lenne ?
Kinyomtam a gépet, majd tekintetem újra a TV-re emeltem , ahol épp Rihanna Stay című száma ment. Nem kötött le sok ideig, így inkább kikacsoltam , és elindultam a földszintre. Beléptem a konyhába , majd  valami elfoglaltság után kutattam. Tekintetem megakadt a szakácskönyvön , a polchoz lépkedtem , és egy székre felállva leszedtem . A könyv poros volt, anya valószínűleg vagy fejből tudja a recepteket, vagy nem is nagyon használja. Nagy levegőt vettem, és lefújtam a koszt , ami így a levegőbe keveredett. Köhögve legyeztem magam elött majd leültem a pulthoz , és felnyitottam . Lapozgatni kezdtem , míg szemem megakadt a ribizlis vaníliakocka receptjén. 
A hűtőhöz sétáltam és kiszedtem a szükséges hozzávalókat . Előszedtem 2 tálat , majd egyet felhelyeztem a tűzhelyre. Előkerestem a pudingport , majd beleöntöttem , és egy kanállal keverni kezdtem.  Közben elolvastam a többi utasítást... ez le fog kötni egy ideig !
Mikor elkészült a puding, félretettem , majd a másik tálba beleöntöttem a Ramat , a porcukrot , és a vaníliás cukrot , és habosra kevertem, ahogy a könyv írta. Közben bekapcsoltam a rádiót is, ahonnan épp a fiúk száma ment. Mosolyogva kevergettem a krémet , majd hozzáöntöttem a pudingot. Vagyis csak akartam , mert egy percre más fele néztem, így megdőlt a tál , és a kezemre ömlött. Időben visszarántottam , így a puding nem ment kárba, viszont a kezem ragadt.
Nem tudom mire számítottam, sosem voltam jó a konyhában. Anya régebben sokszor próbált megtanítani sütni , de mindig kudarba fulladt. Valami mindig eltörött, kiömlött, kifolyt, vagy egyszerűen csak elégett. Viszont , most nem találtam jobb elfoglaltságot, mert sétálni nem volt kedvem.
Letöröltem a pultot , majd tovább kevertem a krémet. Mikor késznek itéltem, megmostam a ribizlit, és beleöntöttem a masszába. Összekevertem , majd beraktam a hűtőbe. Előkerestem még egy tálat , majd nekiláttam a piskótának.
Ügyetlenségem itt sem hagyott alább , mikor kinyitottam a lisztet az egész az arcomra ömlött.  Nem volt időm teszedni, így lisztes arcal folytattam a sütést. A kakaó szerencsére rendes volt velem, nem ömlött ki sehova , a tojással sem gyűlt meg a bajom. Beleöntöttem a tejet is, majd masszává gyúrtam. Kiöntöttem egy edénybe, majd a meleg sütőbe helyeztem.
Fáradtan rogytam le a székre, miközben kezemmel óvatlanul végigsimítottam az arcomon.

-Oh a csudába ! - morogtam , mikor rájöttem, hogy szétkentem magamon a krémet.

Idegesen pattantam fel, majd a mosogatóhoz léptem, és benedvesítettem egy szivacsot. Letöröltem a pultot , és a sütőt , majd felsöpörtem a kiömlött lisztet. Míg rendet raktam elkészült a piskóta , amit ügyetlenül kiszedtem , és elhelyeztem a pulton. Míg kihűlt nagyjából letöröltem a rám száradt lisztet.
Fáradtan szedtem ki a piskótát, majd ketté vágtam. Ügyetlenül megtöltöttem a krém felével... hát nem lesz valami szép....
Kockákra vágtam, ahogy a könyv írta, majd előhalászta a teszínhabot. Mosolyogva felráztam, majd mint egy örűlt beterítettem vele a süteményt. Rászórtam pár ribizlit, és késznek ítéltem művem .

Fáradtan kuporodtam le a székre, és kifújtam a levegőt. Rendesen elfáradtam, pedig csak sütöttem. Éreztem, ahogy a rám száradt piskóta húzza a bőröm, de nem volt erőm felállni és lezuhanyozni. Kulcsok zörgésére lettem figyelmes, majd kattant a zár, és az ajtó kinyílt , majd vissza is csukódott.

-Hé Lauren ... - kiálltotta el magát Harry

-Konyha ! - válaszoltam megadva tartózkodási helyem.

-Sikerült meggyőznöm Pault , így.... - lépett be a helyiségbe, de a szó a torkán akadt - Veled meg mi történt ?

-Sütöttem... - morogtam.

Harry döbbenten állt , óriási nevetés tört fel belőle. Felhúzott szemöldökkel mértem végig. Hasát fogta nevetésében , majd valahogy eltámolygott a pultig és megtámaszkodott benne. Lassan nevetése elhalkult, tekintetét rám emelte , de ekkor újra eltörött benne a mécses . Nevetése betöltötte az egész házat ...
Sértődötten felálltam , és a sütihez sétáltam, ami ahhoz képest , elég szép lett. Harry megállíthatatlanul nevetett lisztes arcomon, amit gyorsan megmostam a csap alatt. Csípőre tett kézzel néztem, ahogy fulladozva mellém sétál, de nevetése még azután sem halkult el .

-Befejezted ? - húztam fel a szemöldököm.

-Persze... - hagyta abba a röhögést.

-Örülök ... - morogtam , látva mosolygós arcát.

-Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen ? Én nem lisztezem magam így össze ! - mosolygott levakarhatalanul.

-Inkább örülnél , hogy csináltam neked ! - szúrtam le, miközben két tányért szedtem elő.

-Uhh , nekem ? - csillant fel a szeme - Te egy angyal vagy !

Mögém lépett , és átölelte a derekam . Állát vállamra támasztva figyelte, ahogy felszelem a sütit. Akaratom ellenére mosoly kúszott az arcomra , szívem hevesebb ütemet kezdett diktálni közelségére.

-Komolyan, hogy tudtad így összelisztezni magam ? - értetlenkedett továbbra is.

Letettem a kést , és a kezemmel kihalásztam egy szeletet. Ravasz mosoly jelent meg az arcomon, amit szerencsére nem láthatott , mert akkor lebuktam volna.

-Így ... - feleltem, majd egy egyszerű mozdulattal az arcába nyomtam az édességet.

Harry meglepetségében ugrott egyet, így a süti leesett a földre, de a hab nyomot hagyott a helyén. Most rajtam volt a sor, hogy jól kinevessem, és éltem is a lehetőséggel . Nevetésem vízhangot vert a falon , miközben Harry is elnevette magát. Nem figyeltem rá , ezért is ért váratlanul, amikor nekemszegezte a tejszínhabot.

-Add fel , édes ! - nézett komolyan , de szája szegletén mosoly bújkált.

-Álmodtam ! - nevettem el magam, nem tudtam komolyan venni.

Hiba volt, mert pár másodperc múlva az egész arcom belepte az édes hab. Sikítva , de ugyanakkor nevetve kerültem meg az asztalt, miközben Harry folyamatosan a nyomomban volt, és lőtte rám a habot. Jobb ötlet híján menekültem, mígnem egyszer csak abbamaradt a lövöldözés. Értetlenül fordultam meg , és szembe találtam magam Harry ijedt arcával...kifogyott a tubus.

-Nem vagy már olyan nagyfiú , igaz ? - mosolyogtam gonoszul .

Végighúztam a kezem a hajamon, és a ráragadt habot Harry arcába kentem. Nevetve futottam tovább látva Harry mérges arcát. Kirontottam a kertbe , és a tuják felé vettem az irányt.

-Véged van Lauren ! - kiálltott utánam Harry .

Hátrafordultam , és kinyújtottam felé a nyelvem , ezzel hergelve az idegeit. Míg hátrafordultam nem láttam, hogy merre futok , így mikor visszafordultam szembe találtam magam egy vödörrel. A lábam megbotlott benne , én pedig hasra vágódtam. Harry túl gyorsan futott , nem tudott időben megállni , így ő rajtam landolt. Az utolsó percben még kitudta nyújtani a kezét , így pár centivel fölöttem ért talajt.
Mosolyogva néztem tejszínhabos arcát, ami csak pár centire volt tőlem. Kettőnk közül ő járt jobban , neki csak az arca , nekem viszont a hajam, és a ruhám is ragadt a krémtől. Egy ideig csak csendben néztük egymást , majd Harry nevetve megrázta a fejét, és lemászott rólam . Én is felálltam , és leporoltam piszkos ruhám. Tekintetem megakadt a medencén , ami csak pár méterrel volt arrébb , arcomra gonosz mosoly kúszott.

-Jól áll a tejszínhab ! - mosolyogtam, miközben közelebb léptem hozzá.

Kezem mellkasán pihent , miközben arcomra kihívó mosolyt ült. Harry autómatikusan ölelte át a derekam, közelebb vonva magához. Feltűnésmentesen toltam közelebb a medencéhez, miközben ügyeltem, hogy tartsam vele a szemkontaktust. Láttam , ahogy szeme a vágytól csillog, ami kapóra jött , mert így nem vette észre, hogy a medence vészesen közeledik. Füléhez hajoltam, és halkan suttogni kezdtem.

-Én nyertem ! - búgtam , majd egy nagy lendülettel a vízbe löktem.

                                                             ~Harry szemszöge~


-Én nyertem ! - suttogta, majd mielött észbe kaptam volna belökött a medencébe.

Talpra érkeztem, a langyos víz egy szempillantás alatt eláztatta a ruhám , leplezetlen meglepődéssel néztem fel rá.  Boldog nevetése töltötte be a fülem , mely kellemesen hatott. Barna haja ragacsosan tapadt arcához , ahogyan nevetve próbálta megőrizni egyensúlyát. Akaratlanul is mosoly jelent meg arcomon.

-Csak hiszed ! - ragadtam meg a karjánál fogva, és magam után húztam.

Nagy placcsanás jelezte, hogy Lauren is követte a példám, és elmerült a kellemes vízben. Idegesen jött fel a víz alól , miközben szikrázó szemeit enyémekbe fúrta. Végignézett magán, majd rajtam is , és arca hirtelen megenyhült , halk nevetés tört fel a torkán.

-Jól van, ez nem jött be... - nevetett .

-Nem ám , sokat kell még tanulnod , hogy legyőzd Harry Stylest ! - vágtam magam Superman pózba.

-Ne erőlködj, ez Louisnak jobban áll ! - legyintett, majd elindult a medence széle felé.

Meglepődöttség ült ki az arcomra , majd utána úsztam. Épp húzta fel magát, mikor visszarántottam, de a hirtelen mozdulatomtól , rám esett. Erősen kapaszkodott a nyakamba, miközben átöleltem a derekát. Arca közel volt enyémhez, túl közel, hogy ellen tudjak állni a kísértésnek.

-Tejszínhabos maradt az orrod ! - nevetett fel újra, majd kezével letörölte az arcom.

 Mosolyogva figyeltem minden mozdulatát , ahogy a szél hajába kapott. Furcsa érzés járta át a testem , szívem gyorsabban dobogott , melegség öntötte el minden porcikám....

17.~Vége a bulinak! ~

Sietős léptekkel indultam meg a házba, talán a tömegben feloszlik ez a rossz érzésem. Átfurakodtam magam az emberek között , majd a pult felé vettem az utam, hogy töltsek valami erőset magamnak. Kikerültem pár önfeledten táncoló lányt , majd megálltam a pult elött , poharamat letettem, és töltöttem magamnak. Kicsiket kortyolva az italba fordultam meg , valaki ismerőst keresve. Tekintetem rögtön megakadt Niallön , aki önfeledten , talán kicsit részegen , táncolt a parkett közepén, magára vonva mindenki figyelmét. Louis , és Liam is csatlakozott hozzá, mikor kiverekedték magukat a tömegből . Kuncogás tört fel belőlem, minek következtében félrenyeltem, és köhögve , fulladozva próbáltam levegőhöz jutni. Poharam az utolsó pillanatban még a pultra tudtam helyezni, megúszva , hogy pár szilánk landoljon a lábamon. Kezem melkasomra helyezve próbáltam ellálítani a hirtelen rámtörő köhögő rohamot , minek következtében vállam megbicsaklott, és hanyagul roskadt előre.

-Meg ne fulladj ! - ütögette meg valaki a hátam .

A hangos zenétől nem tudtam beazonosítani , hogy ki beszél hozzám , de hálás voltam neki, mert a köhögés csillapodni kezdett , majd újra levegőhöz jutottam.

-Nem szándékoztam - fordultam meg, de a mosoly az arcomra fagyott.

Ereimben a vér is megfagyott , ledermedtem bámultam az elöttem álló fiúra. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam döbbenetemben , emlékek sokasága tört fel belőlem. Olyan emlékek, melyeket azt hittem elfelejtettem, emlékek, melyekre nem akartam emlékezni. A srác kaján mosolyra húzta a száját, így kivillant fehér fogsora . Döbbenetem mérhetetlen düh váltotta fel, kezem ökölbe szorúlt, számat összeszorítva próbáltam féken tartani magam.

-Mit keresel itt ? - sziszegtem idegesen.

-Csak beugrottam köszönni - villantott rám gúnyos mosolyt - Netalán zavarlak ?

Szemeimet behunytam , és kifújtam a benttartott levegőm. Körmeimet tenyerembe mélyesztve számoltam el 10 ig, majd minden akaraterőm összeszedve próbáltam higgadt maradni.

-Semmi keresnivalód itt ! - hangom határozottan csengett - Tűnj innen!

-Mért ? Még maradnék, egész jó ez a buli - kezdett el csevegni, mintha régi jóbarátok lennénk.

Élvezte.... élvezte , hogy idegesíthet, hogy ő van fölényben. Élvezte, hogy nem tehetek semmit , hogy megint ő az úr . Gúnyos mosolya többet árúlt el, mint amennyit akart .... megint el akart tiporni , földbedöngölni, mint akkor tette.

-Élvezed ugye ? - sziszegtem fogaim között .

-Mégis mit ? - játszotta az ártatlant.

-Ne játszd a mit sem sejtő ártatlant ! - csattantam fel - Rám nem hat , túl jól ismerlek ! Nekem nem adod be, hogy nem tudsz semmiről...többé már nem !

-Nocsak... sokat változtál - nézett végig rajtam , de a mosolya ott virított továbbra is az arcán .

-Múlnak az évek ... - fújtattam - Te pedig most szépen elmész !

-Ugyan, Lauren , nem zavarok senkit , hát nem örülsz , hogy láthatsz ? - húzta fel a szemöldökét.

-Nem, nem örülök Jeremy, te is tudod ! Jobb ha most azonnal eltűnsz az életemből ! - kiabáltam teljes erőből.

Jeremy arcizmai megkeményedtek, mosolya , gúnyos vicsorgássá változott . Karom után kapott, és erőszakosan közelebb rántott magához.

-Örülsz te nekem , ahogyan én is neked ! - szorított fogásán.

-Engedj el ! - rántottam meg a karom, mire még erősebben fogott.

Vicsorogva nézett végig rajtam , egész testéből áradt a pia szag, nem volt józan. Idegesen indult el az emelet felé, miközben szorosan húzott maga után. A zene dübörgött, mindenki elvolt foglalva a maga dolgával , így senki nem tudott a segítségemre sietni. Kétségbeesetten próbáltam menekülni, kapálózva próbáltam kibújni szorításából, ami ilyenkor csak erősebb lett.

-Maradj már nyugton ! - nevetett fel harsányan , majd teljes erőből a falnak nyomott.

-Engedj el ! - kiabáltam kétségeesve.

Jeremy torkán újabb nevetés tört fel , majd vicsorogva mért végig. Keze combomra vándorolt , miközben testét enyémnek nyomta. Számat összeszorítva próbáltam visszatartani hányingerem , undorodva néztem végig volt barátomon. Fejemet elfordítva akartam távol tartani , de sajnos jóval erősebb volt, így egy erős mozdulattal visszarántott. Kiélvezett minden egyes másodpercet , míg tehetetlen vagyok. A könnyeim potyogni kezdtek szememből ,amit különösen kinevetett.
Hirtelen valaki megragadta a vállát, és teljes erőből a földre lökte Jeremyt. Sírva roskadtam össze , miközben a megkönnyebülés hulláma söpört végig rajtam. A könnyeimtől nem láttam semmit, csak annyit érzékeltem, hogy a levegő megfagyott , a zene elhalkult , és ütéssek tompa zaja ütötte meg a fülem, amit hangos nyőgések követtek. Két erős kéz ragadott meg, és húzott fel a földről. Felismertem az illatát, így szó nélkül omlottam védelmező karjaiba. Könnyeim patakként folytak végig az arcomon , némelyek a földre vagy a lábamra pottyantak, de a legtöbb Zayn vállát áztatta el. Még mindig hallottam a halk sikolyokat és üttéseket, amik arra késztettek, hogy kinyissam a szemem.
A látvány letaglózott , rémült sikoly hagyta el a szám. Jeremy a földön feküdt , idegesen fújtatott, miközben arcából ömlött a vér. De ez teljesen hidegen hagyott , sőt úgy éreztem megérdemelte. Tekintetem Harryre vándorolt , aki fölötte állt , orrából vörös vér ömlött , arca félelmetes volt, még soha nem láttam ilyen dühösnek.

-Vége a bulinak ! - kiálltotta el magát , majd idegesen felém fordult.

Szemében vegyes érzelmeket véltem felfedezni, a harag és az aggodalom keveredett tekintetében.

-Uramisten.... - suttogtam megsemmisülve , majd elengedve Zaynt Harryhez futottam.

Sírva omlottam a nyakába , és jó szorosan átöleltem a megmentőm . Harry rögtön viszonozta ölelésem , hátam simogatva próbált csitítani.

-Sa...sajnálom ... - nyőgtem ki .

-Nem te tehetsz erről ! - engedett el - Jól vagy ?

-Én ... én igen - hebegtem - De te nem...

-Jah ,ez ... - érintette meg vérző orrát - Semmiség.

Halovány mosoly kúszott az arcomra, amint halkan felszisszent. A tömeg feloszlott, két srác pedig kivonszolta a bőszen szitkozódó Jeremyt. Liam egy vizes rongyot nyújtott Harrynek , majd átvéve a gondoskodó apa szerepét , leültette Harryt a fotelbe, és ráparancsolt, hogy nézzen felfelé. Niall letaglózva állt még mindig a fal mellett , miközben maga elé meredt. Louis idióta , értelmetlen viccekkel próbált jókedvre deríteni, miközben szorosan bújtam Zaynhez .
A könnyeim lassan elapadtak, nem tudtam sírni , helyette félelem költözött belém. Újra és újra emlékképek jelentek meg előttem. Jeremy, amint a falnak nyom , harsány nevetése, szorítása, aztán amint a földön fekszik, vérző arcal. Harry véres orra, aggodalommal teli tekintete.
Borzongás futott végig rajtam, ahogy belegondoltam, mi lett volna, ha Harry nem lép közbe.

-Liam, jól vagyok , fejezd már be ! - hadonászott Harry , hogy Liam ne tudjon közelebb menni hozzá.

-Jól van - sóhajtott lemondóan.

-Kérsz valamit ? - fordult hozzám Louis, aki úgy tűnik feladta, hogy jobb kedvre derítsen.

-Nem, köszönöm ... - néztem rá hálásan.

-Jobban vagy egy kicsit ? - nézett rám aggódó szemekkel Zayn.

-Igen , persze - mondtam halkan.

Csendben meredtem magam elé, emlékeim és gondolataim viharába sodródva. Niall telepedett le a szőnyegre egy tál chipsel a kezében, és feszülten vizslatott. Mindenki csendben maradt, csak az óra  kattogása süvített a levegőbe...elmélyülten figyeltem az egyenletes kattogást... tik...tak...tik...tak...tik...tak....

-Ki volt ez a srác ? - törte meg végül Niall a csendet.

Nagyot nyelve pillantottam fel, így 5 kíváncsi, ugyanakkor ideges tekintettel találtam szembe magam.

-Egy....egy volt barátom...- suttogtam.

-Ha mégegyszer meglátom, nem ússza meg ennyivel ! - fújtatott Harry, miközben kezével idegesen dobolt a kisasztalon.

-Remélem nem lesz mégegyszer... - szegeztem a tekintetem a padlóra.

Ezután újra csend telepedett a házra , dermesztő csend. Szorosan bújtam Zayn védelmező karjaiba, ahol menedékem találtam. Illata megnyugtatott , és ellazított.

Az egész csak egy pislogásnak tűnt, de mire újra kinyitottam a szemem , már eltelt 4 óra.  Az ablakon halovány fény szűrődött be , az elhúzott függönyök résein. Reggel volt, az óra fél 7-at mutatott. Pislogva néztem körbe, az 5 fiú békésen szuszogott. Harry a fotel egyik felém terült el , míg Liam a másikon . Niall a szőnyegen feküdt szétvetett végtagokkal , arca békés , és aranyos volt. Zayn édesen szuszogott mellettem, ülő helyzetben , izmos karjai még mindig védelmezően karoltak, Louis pedig a másik oldalamon foglalt helyet.
Óvatosan leemeltem Zayn kezét vállamról , majd hangtalanul kiosontam a nappaliból. Eddig fel sem tűnt mekkora kupi van mindenhol, túlságosan sokkos állapotban voltam. Sörös , boros, pezsgős üvegek hevertek szanaszét a padlón , némelyik tálból kiömlött a chips, és egyéb édességek. Lasssan lépkedtem a szemét között , ügyelve, nehogy rálépjek, vagy belerúgjak valamibe. A padló itt-ott ragadt a kiömlött piától , és egyéb dolgoktól, amikről nem tudtam beazonosítani mi. A teraszajtóhoz érve fellélegeztem , és halkan kiléptem a csípős nyári hajnalba. A nap gyér sugarai már itt-ott megvilágították a kertet , de a levegő még nagyon hűvös volt. Madarak önfeledt csiripelésétől volt  hangos a hajnali ég.
Lekuporodtam az egyik székre , és karom átölelve merűltem el a pirkadat szépségében. Akaratom ellenére , újra eszembe jutott a tegnap este. Borzongás futott végig minden porcikámon....nem hittem volna, hogy Jeremy képes ilyenre.
Már 1 éve szakítottunk, de mikor együtt voltunk sem szeretett. Neki csak egy barátnő kellett , akivel azt tehet amit szeretne, és én bedőltem neki....bedőltem, mert azt hittem szeret, és én is szerettem. Pedig ő csak kihasznált, lejáratott, és megalázott mindenki előtt, de én mint valami kiscica bújtam hozzá. Neki csak a testem kellett, nem pedig a szívem...de ezt nem gondoltam volna róla!
Mi lett volna, ha Harry nem vesz észre ? Ha senkinek nem tűnik föl ?
Hitetlenül megrázom a fejem ...nem akarom tudni mi lett volna !

-Meg fogsz fázni ! - hallottam meg egy rekedtes hangot a hátam mögül - Tessék !

Meleg takaró terült el a vállamon, amit rögtön magamra is terítettem. Harry megkerülte az asztalt, azt hittem leül, de helyette megfogta a széket, és hangtalanul mellém vonszolta. Lábaimat törökülésbe húztam , és bebugyoláltam magam a meleg takaróba.

-Úgy nézel ki, mint egy kukac ! - nevetett fel Harry , mire nekem is halvány mosoly jelent meg az arcomon.

Csend telepedett közénk , nem tudtam megszólalni, pedig lett volna mit mondanom. Hallottam, ahogy egyenletesen szuszog , minek következtében halk kuncogás hagyta el a szám , de utána rögtön abbamaradt, mert rájöttem , miattam szuszog így. A hasam görcsberándult, mikor eljutott a tudatomig, hogy valószínüleg eltörött az orra. Egy könnycsepp szántotta végig az arcom , végigfolyt az államon, majd lecsöppent a bordó takaróra.

-Lauren mi a baj ? - nézett rám aggódva Harry - Ne sírj , nincs semmi baj ...

Elkésett....a könnyek megállíthatatlanul potyogni kezdtek a szemeimből , eláztatva a takaróm. Harry védelmezően karolt át, én pedig szó nélkül bújtam karjaiba.

-Nyugi ! Nem jön vissza többet, azt garantálom! - próbált csitítani.

-Úgy sajnálom... - szipogtam mellkasába - Nem akartam , hogy bajod essen ...

-Erről nem te tehetsz ! - simított végig karomon, mire kirázott a hideg , persze jó értelemben - Én eltörtem a csuklód, te pedig az orrom , kvittek vagyunk.

Halk nevetés hagyta el a szám , tudtam, hogy csak viccel. Halvány mosollyal az arcomon néztem fel rá , mire ő is elmosolyodott. Pillangóim örömtáncot jártak a hasamban , szívem hevesebb ritmusra váltott. Hirtelen eszembe jutott , hogy nézhetek ki . Elkenődött sminkem már rászáradt a bőrömre , arcom valószínűleg nyúzott és megviselt lehetett.Gyorsan magamra kaptam a takarót, eltakarva az arcom Harry elől.

-Te meg mit csinálsz ? - nevetett fel .

-Ne nézz rám , csúnya vagyok ! - dünnyögtem , miközben még szorosabbra húztam magamon a takarót.

Harryből óriási , boldog nevetés tört fel , éreztem, ahogy válla rázkódik . Óvatosan megsimította a hátam, majd a takaró után nyúlt , és lehúzta rólam .

-Ne nézz ide ! - takartam el az arcom, mint egy 5 éves.

Harry nevetve ölelte át a derekam, majd óvatosan az ölébe húzott. Gyomrom görcsbe rándult, szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem meghallja. Kezével állam alá nyúlt , és lassan felemelte lehajtott fejem , így kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Furcsa érzést véltem felfedezni csillogó tekintetében...

-Te sosem vagy csúnya ... - suttogta, hogy csak én halljam.

16.~Peter~

Nyúzottan és fáradtan ébredtem. Lassan kászálódtam ki az ágyból , majd halkan indultam meg a fürdőbe. Levetkőztem, és indultam volna a zuhany alá, de a tükörnél megtorpantam. Elszörnyűlködve néztem végig tükörképemen. Hajam csapzott volt, sminkem teljesen szétkenődött az arcomon, és rászáradt a bőrömre. Kék szemeim fakón néztek vissza rám , arcom meggyötört , és álmos volt...
Idegesen mértem végig magam ... ez nem én vagyok !
Lemostam a sminkem, majd beálltam a zuhany alá. Megmostam a hajam is , majd egy törülközőt magamra tekerve siettem vissza a szobámba. Felöltöztem, majd megszárítottam a hajam, és laza kontyba kötöttem. Visszasiettem a fürdőbe, majd feltettem egy halvány smineket , és késznek nyílvánítottam magam. Felkaptam a táskám , majd leosontam a konyhába . Meggyőződésem, miszerint Harry még alszik kudarcba fulladt . A pultnál ült, és a kávéját szürcsölgette. Meglepetésemben megtorpantam , és értetlenül méregettem.

-Szia - köszönt meg sem fordulva.

-Jah...szia - köszöntem zavartan , majd táskám lerakva beléptem a konyhába.

A hűtőhöz sétáltam, és előhalásztam belőle a tejet. Kerestem egy tálkát , és töltöttem bele, majd megkerestem a műzlit, és helyet foglaltam az asztalnál. Háttal ültem Harrynek , de még így is éreztem , ahogy engem néz. Gyorsan elfogyasztottam a reggelim, majd elmosogattam.

-Hányra jönnek ? - kérdeztem, miközben a kanalam törölgettem.

-A srácok 9-re a többiek , meg 10-re - válaszolt .

-Rendben - zártam le a beszélgetést.

Felkaptam a táskám, és kikerülve Harryt kiléptem a házból. A hideg szél erősen fújt, mire átrázott a hideg. Gyorsan visszaléptem a házba, majd felkaptam a farmerdzsekim , és újra útnak indultam. Lehajtott fejjel léptem a nyüzsgő utcára , és elindultam a tömeggel. Szerettem ezt a környéket , mindig nyüzsögtek az emberek, és én szerettem ezt. Este ugyan, mintha egy temetőben lettem volna, de reggel mindig megvolt a kellő tömeg. Férfiak és nők siettek a munkahelyükre , párok sétáltak kézenfogva , nevetgélve. A madarak csicsergése, a gyermekek önfeledt nevetése , a városi nyüzsgő élet...nekem ez volt a kikapcsolódás.
Már messziről kiszúrtam Stacyt és Josht, akik a kocsinak támaszkodva vártak rám, és egy sráccal beszélgettek. Értetlenkedve álltam meg melletük , mire Stacy azonnal a nyakamba ugrott.

-Sziasztok ! - köszöntem , miközben vidám barátnőm tartottam, nehogy elessünk.

-Szia Lauren !  - ölelt meg Josh is, mikor Stacy végre levegőhöz juttatott.

Mosolyogva öleltem vissza, majd tekintetem a -számomra- idegen fiúra emeltem. Kék , kockás inget , farmert , és Nike cipőt viselt. Sötétbarna haját egy pirosas sapka alá rejtette. Kisfiús mosoly terült el az arcán , miközben barnás zöld szemeivel fürkészve figyelt.

-Szia Peter vagyok - nyújtotta a kezét.

-Lauren - mosolyogtam rá kedvesen.

Beszálltunk a kocsiba , és el is indultunk. Stacy és Josh ültek elöl , mi pedig Peterrel hátul. Mint kiderült , Josh legjobb haverja , elég jó fejnek tűnt. Az út rövid volt, így nem sokat tudtam vele beszélgetni , de azért egy kicsit megismertem. Nagyon vicces, aranyos srác , és az a mosoly...elvarázsolt. Mint egy nagyra nőtt gyerek.
Miután leparkoltunk , szinte egyszerre szálltunk ki , és indultunk meg a London Eyehoz. Megvettük a jegyeket, majd beszálltunk a kabinba. Lassan elindult a kerék, mi meg izgatottan figyeltük a tájat. Már párszor ültem rajta, de még mindig elkápráztat a kilátás . A Temze hullámzó vize , a Big Ben , a Tower Bridge , minden . Mikor már eléggé megcsodáltam mindent, csendben letelepedtem az egyik ülésre , és Stacyéket figyeltem. Sütött róluk , hogy szeretik egymást. Ahogy együtt nevettek, ölelték egymást , az a pillantás, amivel egymást nézték.... számba keserű íz költözött... Vajon engem is fog valaha így szeretni valaki ? Ilyen gyengéden, ilyen mélyen ? Fogok én valakit így szeretni ?
Aztán eszembe jutott Harry , és a kedvem mégjobban elment mindentől.

-Hé , min gondolkozol ennyire ? - lökött finoman oldalba Peter.

-Én .. csak... semmin ... - hajtottam le a fejem.

-Bocsi , nem akartam tapintatlannak tűnni ... - szabadkozoztt.

-Nem semmi csak... - hebegtem.

-Fiú van a dologban ugye ? - kérdezte finoman.

-Igen, de inkább mesélj magadról - tereltem a témát.

-Oké - mosolyodott el , majd mesélésbe kezdett.

Mosolyogva hallgattam minden egyes mondatát. Sokszor felnevettem , de volt , hogy izgatottan hallgattam. Sok mindenben hasonlítunk , ezért is fogott meg annyira . Mint kiderült , ő is gitározik , sőt, saját bandájuk is van , ahol Josh a dobos...na ezt nem tudtam eddig...
Érdeklődve hallgattam, ahogy a próbákról mesél. Aztán én is meséltem kicsit magamról , és mire észbekaptunk, már le is érkeztünk.
Bepattantunk a kocsiba , majd elindultunk a Nando's felé. Az út csömdben telt, senki nem beszélgetett. Odaérve kerestünk egy szimpatikus helyet, majd rendeltünk . Mindenféléről beszéltünk , majd miután megettük , elköszöntünk egymástól. Mivel én közel lakok gyalog indultam el, míg a többiek kocsival.

10 perc sem telt bele, már a kapu elött matattam a kulcsok után. Kinyitottam , majd beléptem a kertbe. Felsiettem a lépcsőn, majd be is léptem a házba.
Harry már javában készülődött,már fél nyolc volt  óra volt. Szóra sem méltatva felsiettem az emeletre , és fáradtan terültem el az ágyamon. Csak nekem lehet ekkora szerencsém, hogy egy fedél alatt kell laknom Vele . Komolyan, mért nem lehet , olyan életem, mint más 18 éves lánynak ?
Nagy sóhaj hagyta el a szám, majd felültem , és a szekrényhez sétáltam. Kinyitottam, majd kutakodni kezdtem benne. Kiválasztottam nem túl elegáns szettet , és a székemre helyeztem. Átcsoszogtam a fürdőbe , majd eresztettem egy kis meleg vizet a kádba. Hajam felkötöttem , majd óvatosan beléptem , és elmerültem a gőzölgő vízben. Az időérzékem teljesen elhagyott , fogalmam sincs hány percig áztathattam magam ott , de mikor kiszálltam , már kihűlt a víz. Magamra tekertem a törülközőm , majd kiengedtem a hajam. Felkaptam a fésűm , és óvatosan bontani kezdtem. Balról jobbra haladtam, és kifésűltem az összem csomót, ami a hajamba akadt. Göndör, csokoládébarna hajam , szépen omlott a vállamra , miután végeztem. Már lassan a derekamig ért, de meg sem fordúlt a fejemben, hogy levágassam , imádtam , hogy lobog a szélben.
 Mosolyogva nyomtam le a kilincset , és kiléptem a folyosóra , de abban a pillanatban meg is torpantam. Egy csokoládé barna szempárral találtam szembe magam , amik meglepettséget tükröztek.

-Jézus, már itt vagytok ? - estem kétségbe, látva, hogy nem vagyok egyedül az emeleten.

-Amint látod... - mondta semleges hangnemben , de a szája szegletén mosoly bújkált.

Aprót bólintottam, majd kikerülve a szobámba sliccoltam. Gyorsan megtörölköztem , majd felvettem a ruhám és újra célba vettem a fürdőt. Feltettem egy -a szokottnál kicsit erősebb- sminket , majd nyugodtan lépkedtem le a lépcsőn. A nappaliba vettem az  irányt , ahonnan jóleső nevetések tompa zaja hallatszott ki. Hallkan léptem a helyiségbe, ezért is lehetett, hogy senki nem vett észre.

-És ... és ...akkor ... - fulladozott a nevetéstől Louis

-Ne folytasd ... elég volt ennyi ! - röhögött Liam .

Fogalmam sem volt min nevetnek ennyire , de elnézve az 5 fulladozó srácot ....nem is akartam tudni ! Harry már a hasát fogta röhögésében , Zayn teljesen elterült a szőnyegen , és levegőért kapkodva nevetett. Niall is kellőképpen ki volt , hasát fogva fulladozott a kanapén , elképzelésem sem volt, mi lehetett ennyire vicces. Felhúzott szemöldökkel figyeltem az eseményeket , miközben senki nem vette észre, hogy itt vagyok. Ekkor Niall már annyira nevetett, hogy szó , szerint lefordúlt a kanapéról ! Ekkor már én sem bírtam tovább , kitőrt belőlem a nevetés, mire mindenki felém kapta a fejét.

-Hééé , sziaa Laureeen ! - futott hozzám Louis, játszva az 5 éves kisfiú szerepét.

Nehéz elhinni, hogy ő itt  a legidősebb... inkább hasonlít egy 3 éves kisgyerekre , mint egy 22 éves érett felnőttre.

-Sziasztok - intettem, mikor Louis elengedett.

-Szia - köszöntek kórusban, ami kezd félelmetes lenni.

Mosolyogva helyet foglaltam a fotelon , és nevetve hallgattam ahogy hülyülnek . Komolyan, ha lenne ,,Ki a leghülyébb ?" verseny, fölényesen nyernének. Az idő nagyon hamar eltelt, egyet pislogtam , és már csöngettek is.


Nem tévedtem sokat, mikor kijelentettem, hogy a pár ember nekem nem annyi , mint Harrynek ! Az emberek csak úgy özönlöttek a lakásba még mindig , a zene dübörgött, az italok pedig egyre jobban fogytak. Az emeleten minden hálószoba kulcsra volt zárva, de így is féltem, hogy valami részeg betöri az ajtót. Az italommal a kezemben törtem magamnak utat a tömegben , hogy kijussak a kertbe. Az alkoholszag csak úgy áradt az emberekből , szerintem a háromnegyedük már most hulla részeg volt. Nagy nehezen kifurakodtam az emberek közül, és kiléptem a kertbe. Fiatalok enyelegtek , nyalták falták egymást mindenhol , részegek bolyongtak ide-oda támaszpontot keresve. Valaki ismerőst kerestem, és tekintetem meg is állapodott Zaynen , aki a falnak dőlve cigizett. Mosolyogva indultam meg felé , miközben kikerültem pár embert, akik inbolyogva próbáltak megkapaszkodni bennem .

-Szia ! - próbáltam túlüvőlteni a zenét.

-Szia - köszönt vissza, miközben nagyot szívott a cigibe.-Ööö....kérsz ?

-Nem - ráztam meg a fejem - Mióta cigizel ?

-Lassan egy éve, de már próbálok leszokni ! - szabadkozott azonnal.

-Engem nem zavar... - mosolyodtam el , majd közelebb léptem, hogy elengedjek egy nem túl józan lányt.

-Nagyon kerülöd Harry .... - nézett a szemembe.

-Én ...nem kerülöm - mondtam, de hangom bizonytalan volt.

-Nem szóltál hozzá egy szót sem - fújta ki a füstöt.

-Nem volt alkalmam vele beszélni ... - rántottam meg a vállam.

-Engem nehéz átverni, Lauren ! - szívott még egy utolsót a cigibe, majd kifújva a füstöt elnyomta azt.

-Vettem észre...- dünnyögtem.

Halvány , győztes mosoly futott át az arcán , majd közelebb lépett, és átölelte a vállam. Kezdem azt hinni, hogy a lelkembe lát....de komolyan !

-Perrie ? - kérdeztem

-Tegnap utazott el - fagyott le az arcáról a mosoly.

-Oh , turnéjuk van... - állapítottam meg.

-Igen... - sóhajtott - Nem kérsz valamit inni ?

-Nem, nekem itt van - emeltem meg a poharam.

Zayn bólintott majd elindult befelé. Pár percig csendben álltam, olyan érzésem támadt , mintha valaki figyelne . Óvatosan körbenéztem, de semmi furcsa nem tűnt föl, mégis rossz előérzetem volt...