29.~Érted mindent !~

-Mégis miről beszélsz ? - ráncoltam össze a szemöldököm.

-Csak megakarlak védeni... - mondta halkan.

Töprengve meredtem a zöld számpárba , mely most keserűséggel telt meg. Mióta Harryt ismerem , egy rejtély számomra. Sosem avatott be minden dolgába , és ez nem változott, mióta együtt vagyunk sem. Mostanában pedig egyre furcsábban viselkedett .És ezt mind azért , mert ...?

-Mitől is akarsz pontosan megvédeni ? - kérdeztem hevesen.

Harry fájdalmasan nézett rám , nem válaszolt... Tekintete kezünkre siklott , melyet óvatosan megsimított, mire akaratom ellenére is libabőrös lettem . Léptem egy lépést hátra, kirántva kezeimet szorításából. Most nem törhetek meg, míg el nem árulja miről van szó !

-Mi lenne , ha elfelejtenénk mindent amit most mondtam ? - nézett rám kérlelően , mire idegesen megráztam a fejem.

-Túl sok mindent felejtettem már el életemben , most nem fogom ! - néztem rá keményen.

Harry lemondóan sóhajtott, azonban továbbra sem állt szándékában beavatni a dolgaiba. Kezdtem úgy érezni, hogy én vagyok az áldozat, ám Harry tekintete megcáfolta minden feltevésem.

-Mitől féltesz ? - tártam szét tehetetlenül a karom - A médiától ? Félsz, hogy mit mondanának ? Vagy csak szégyellsz ?

-Jaj dehogyis ! Néha olyan hülyeségek jutnak eszedbe ! - legyintett idegesen.

Gyomrom megremegtek , ám nem azért mert megkönnyebűltem válasza hallatán , hanem mert idegesített, hogy mérges rám.

-Talán nem jutnának, ha elmondanád mi bajod ! - emeltem fel a hangom, nagyon a tűrőképességem határán voltam.

-Sajnálom... - suttogta , mire idegesen beletúrtam sűrű hajzuhatagomba.

-Oké - engedtem le a kezeimet - Akarod még folytatni ezt, ami kettőnk között van ? - mutogattam hevesen magunkra.

Ajkaimba harapva vártam válaszát , még magamnak is alig akartam bevallani, de féltem...féltem mit fog válaszolni. Még sosem mondta ki, hogy szeretne, bár ezt nap mint nap bizonyította, de azért elgondolkoztam, hogy ez elég ?

-Igen - nézett mélyen szemeimbe.

-Akkor... ?- néztem rá félve - Van értelme folytatni, úgy, hogy nyilvánosan sosem lehetünk együtt, vagy felejtsük el egymást, és tényleg vége ? - nyeltem nagyot.

A magam részéről biztos voltam a válaszban, már csak Harry véleményétől féltem.

-Nem akarlak elveszíteni , de... nem tehetlek ki ennek, azt sosem bocsátanám meg ,magamnak - rázta hevesen a fejét.

Fájdalmasan nézett rám , mire egy pillanatra szomorúság, és harag öntött el , ám pár perc múlva , már mosollyal az arcomon léptem közelebb.

-Min mosolyogsz ? Most mondtam, hogy nem . Nekünk annyi Lauren, vége , befellegzett, ennyi volt...-hadarta idegesen , mire megráztam a fejem.

-Nem , mert nem hagyom - simítottam végig arcán .

Harry hitetlenül nézett rám , majd végül felnevetett , keze derekamra siklott.

-Néha kikészítesz  - húzott magához közelebb.

-Te is engem, megnyugodhatsz - nyugtattam nevetve.

Harry megcsóválta a fejét, majd még közelebb vont magához, ajkai enyémekre tapadtak. Kezeim nyaka köré fontam , próbáltam minden érzésem belesűríteni ebbe a csókba, éreztetni akartam vele, mennyire fontos. Kezem automatikusan túrt bele göndör fürtjeibe, miközben szívem hevesebb ritmusra dobbant.

-Meddig maradsz ? - suttogtam , mikor elhúzódtam.

-Holnap megy a gépem - sóhajtott.

Leplezett szomorúsággal emeltem rá tekintetem , és végre ugyanazt a csillogó zöld szempárt láttam, melyet annyira szerettem. Először éreztem úgy, hogy tényleg mindenem meg van, szerető család, barátok, és Harry. Tökéletes volt az életem , még akkor is, ha néha bal lábbal keltem fel, mert tudtam, hogy valaki mindig mellettem lesz.

Számat harapdálva meredtem az egymás után kirakott kártyákra , próbáltam emlékezni, de nem ment...egyszerűen elfelejtettem, melyiknek hol a párja. Harry győztesek mosolyával emelte fel az egyiket, mely ugyanaz volt, mint amelyiket már kiválasztott. 

-Anyáék holnap jönnek haza ... - jegyeztem meg halkan.

Harry magához vette a két kártyát, majd felfordított egy újat, mire felcsillant a szemem. Tudtam hol a párja ! Feszülten vártam, hogy vajon megtalálja -e , mivel a fiú, mintha csak bosszantani akart volna , elgondolkodva körözött kezével a kártyalapok felett. Végül gúnyosan rábökött az egyikre, mire a mosoly lefagyott az arcomról.

-Tudom - mosolygott, majd megjátszott meglepődéssel nézett a kártyáira - Hé , asszem nyertem !

-Fenébe ! - hajítottam el , a mindössze 10 darabból álló 'készletem' .

Durcásan meredtem magam elé, mire Harry hangosan felnevetett.  

-Visszavágót ? - kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.

-Menj a francba Styles ! - pattantam fel, majd elindultam a konyhába. 

Előszedtem egy bögrét, majd töltöttem bele egy kis tejet, és a mikróba helyeztem. Közben Harry lépett a helyiségbe , mire helyet foglaltam a széken. Láttam , hogy nagyon élvezi a helyzetet, mire csak egy gúnyos grimasszal válaszoltam . A mikró hangos csipogásba kezdett, mire felpattantam , és gyorsan kinyitottam az ajtót. Előhalásztam a kakaót , majd raktam bele pár kanállal. Harry közben egy szaloncukrot majszolt bőszen. 

-Harry, az tavalyi - húztam fel a szemöldököm, mikor megláttam a csomagolást.

-Mi ? - kerekedtek ki szemei, majd gyorsan kiköpte az épp rágott falatot.

Nevetés hagyta el ajkaimat , majd lehuppantam a székre, és belekortyoltam forró italomba. Pár perc múlva két kéz ölelt át hátulról, mire belemosolyogtam a bögrémbe. Ittam egy kortyot, majd a bögrét a pultra helyeztem . Fejem Harry mellkasának döntöttem , így hallhattam egyenletes , ám annál gyorsabb  szíverréseit. Szemeimet egy pillanatra lehunytam  , ám mire kinyitottam a bögrém már nem volt a helyén, ahogyan Harry is elengedett, és futva kortyolt bele az italba.

-Harold ! - pattantam fel és utána eredtem.

Harry az itallal a kezében lassabbnak bizonyult, ám így is nagy előnyre tett szert. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat , ám mikor felértem Harry eltűnt. Türelmetlenül kapkodtam a fejem a szobák között , majd találomra berontottam az enyémbe.

-Harry ! - néztem körbe , ám a fiúnak nyoma sem volt.

Nagy lendülettel rohantam át a szobájába, minek következtében szinte bezuhantam a szobába. Harry gúnyos mosollyal az arcán ült az ágyán, kezében a bögrét tartotta, mely már üres volt ... Pár percig csendben álltam tekintetét , majd , mintha csak tapsoltak volna , rávetettem magam. A bögre kiesett kezéből, ám az ágyon landolt. Mellkasára ültem , miközben megpróbáltam leszorítani kezeit.

-Lauren hé ! - nevetett, majd egy egyszerű mozdulattal fordított helyzetünkön.

Száját kaján mosolyra húzva szorította fejem mellé karjaimat. Próbáltam szabadítani kezeimet, ám Harry jóval erősebb volt nálam, így 5 perc erőlködés után , durcásan adtam fel. Harry nevetve nézett rám , mire összehúztam szemöldököm.

-Jössz nekem egy bögre kakaóval ! - jegyeztem meg sértettem, mire elmosolyodott.

-Érted mindent - nevetett fel újra, mire én is elmosolyodtam.

28.~Mért kell elszúrnod mindent ?~

-Meglepetés ! - kiálltottuk, mire Zayn döbbenten elnevette magát.

Azonban ideje sem volt felébredni meglepetéséből, ugyanis rögtön 4 fiú vetette rá magát. A ház zengett a hangos nevetésünktől , amint a fiúk megpróbálták megőrizni egyensúlyukat. Nagy nehezen sikerűlt Zaynnek kiszabadúlni ölelésükből, azonban ezután sem jutott levegőhöz, ugyanis mi lányok ugrottunk rá egyszerre.Nevetve kapaszkodtam a fiú nyakába , ügyelve, hogy a többiek is hozzá férhessenek.

-Húha ... - nézett körbe csillogő szemmel, mikor végre elengedtük.

Tekintete végigsiklott a nagy plakáton, mire hatalmas nevetés tört fel belőle. Mosolyogva álldogáltam Perrie mellett , aki ugyanolyan boldognak tűnt, mint barátja. Zayn tekintete a tortán állapodott meg , mire észbekaptam , és az asztalhoz rohantam. Kezembe vettem a gyufákat, majd meggyújtottam a 20-as gyertyát.

-Aztán értelmeset kívánj ! - nevetett Liam , mire Zayn bólintott egyet.

Gyermeki izgalommal guggolt az asztalhoz, majd nagy levegő vétel után elfújta a gyertyákat. Tapsvihar kerekedett , a fiúk hangos füttyögéssel köszöntötték barátjuka , aki boldogan ölelte magához szőke barátnőjét. Dani a konyhába sietett tányérokért , úgyhogy én is utána siettem , majd megkerestem az evőeszközös fiókot  , és kerestem egy kést.
Zayn a torta közepéhez érintette a kést, majd óvatosan , mintha valami műemlék lenne, elkezdte felvágni.  Levágott egy alig pár centis kis szeletet , melyet az egyik tányérra helyezett.

-Ááhh, ennyi elég is lesz ! - rakta le a kést önelégűlten , majd az egész tortát az ölébe emelte - A többi a tiétek.

Hitetlenül meredtünk a fiúra, aki már bele is kezdett tortája elfogyasztásába. Szinte egyszerre nevettünk fel, mire Zayn értetlenül nézett fel , szája széle csokis maradt.

-Komolyan gondoltam, az a tiétek lehet - mutatott az alig pár centis, vézna szeletre, majd megnyalta szája szegletét.

-Ez még viccnek is rossz ! - futott Zaynhez Niall.

Kikapta a fiú öléből a tortát, majd gyorsan futásnak eredt. Zayn rögtön kapcsolt , és a szőke fiú után eredt, aki idétlenül kezdett körözni a nappaliban. Hitetlenül néztük a furcsa fogócskát, mely kezdte veszélyeztetni a torta épségét.

-Hé , olyanok vagytok , mint az ovisok ! - komolyodtam el, bár nehezemre esett - Szerintem lekéne állni , mielőtt....

Befejezni azonban nem tudtam , mivel egy torta repűlt az arcomba , vele együtt egy szőke fiú landolt rajtam. Idegesen töröltem le a csokit az arcomról, így végre megpillanthattam Niall megszeppent arcát. A többiek szinte már fetrengtek a nevetéstől . Mérgesen néztem körbe a társaságon , majd újra Niallre emeltem a tekintetem , aki végre méltózatott leszállni rólam.

-Mielőtt valaki kap egy tortát az arcába... - fejeztem be a mondatom , mire mégnagyobb vihogás vette kezdetét, de mostmár Niall is nevetett.

Végül tehetetlenségemben már én is elmosolyodtam , majd halkan fel is nevettem. Niall segítségével feltápászkodtam, majd elfogadva a felém nyújtott szalvétát , letörölgettem a csokit az arcomról.

-Vas happening Lauren ? - nevetett Zayn, mire hitetlenül megráztam a fejem.

Helyet foglaltam a kanapén , mire végre mindenki lecsillapodott. Perrie elindította a zenét , míg Niall eltulajdonította a maradék kis szeletet. Harry huppant le mellém , karjával még mindig nevetve ölelt át. Durcásan megböktem , mire hitetlenül emelte rám tekintetét.

-Bökdösődünk, bökdösődünk ? - huzogatta a szemöldökét, mire elnevettem magam - Na azért !

Mosolyogva bújtam hozzá , fejem mellkasának döntöttem. Harry finoman belepuszilt hajamba , mire elöntött a boldogság. Körbenéztem a táncoló, illetve röhögő társaságon , és úgy éreztem , az életem tökéletes ! Hogy megvan mindenem, amit akartam !


2 hónap telt el azóta , a sulin kívűl a szabadidőmet Peterrel , és Stacyvel töltöttem. Harryék koncerteznek, így csak a szülinapján tudtunk találkozni , mivel semmi szabadideje nem volt. Kicsit rosszul is esett , mikor telefonon beszéltünk, és 10 perc után letette, mivel mennie kellett , de a legtöbbször megpróbált időt szakítani rám. De mikor beszéltünk is , mindig elhallgatott egy csomó dolgot, és mikor rákérdeztem , azt mondta nem mondhatja el.
Azonban legalább , így, hogy alig találkozunk, volt időm ráébredni, mennyire fontos is számomra.
Gondolataimból telefonom csörgése zökkentett ki, mire izgatottan nyúltam táskám után. Kikerűltem egy villanyoszlopot, majd végre megkaparintottam a keresett készüléket, melyen Harry neve villogott.

-Szia ! - szóltam bele vidámabban a kelleténél.

-Hol vagy ? - tért a lényegre, mire megtorpantam.

-5 perc és otthon - néztem körbe, majd tovább indultam.

-Muszály beszélnünk ! - szólalt meg gondterhelten.

-Baj van ? - kérdeztem szaggatottan.

Furcsa félelem lett urrá rajtam , tüdőm összeszorult. Visszafolytott lélegzettel vártam válaszát.

-Így is mondhatjuk... - mondta feszűlten - Siess !

Bólintottam egyet, majd rájöttem, hogy ezt nem láthatja , ezért egy 'Rendben' után gyorsan eltettem telefonom . Szinte futva kezdtem kerűlgetni az embereket, kik egytől egyik igyekeztek valahova. Rekordidő alatt értem a házunkhoz, ám eltartott pár percig, míg abbamaradt a lihegésem.
Gyorsan nyitottam ki az ajtót , majd lerúgtam bakancsomat, és kabátban indultam az emeletre, ahol Harryt sejtettem.

-Harry ?- dugtam be a fejem az ajtaján.

A fiú az ágyon feküdt, arca megviselt , és nyúzott volt. Ahogy észrevette, hogy megjöttem felpattant , és a következő pillanatban már magamon éreztem ölelő karjait. Szorosan tartott, ahogyan én is őt, ám a szomorúság a szemében megrémisztett.

-Lauren...- suttogta rekedten.

-Mi a baj ? - kérdem félve, majd egy kicsit elhúzódom, hogy szemébe nézhessek.

Nem válaszolt, én pedig csendben vártam, hogy magától mondja el. Szívem összeszorult, látva a fájdalmat a szemében , ebben a percben bármit megtettem volna, csak hogy jobban legyen.

-Nincs meleged ? - mosolyodott el halványan, utalva arra, hogy kabátban vagyok.

-El is felejtettem - nevettem fel.

Gyorsan lehámoztam magamról a kabátom , majd a sálam lecsavarva nyakamról a székre dobtam ruháimat. Közben Harry leűlt az ágyra , könyökét megtámasztotta térdén. Fürkészve kezdtem figyelni arcát , melyet most a tehetetlenség árnyékolt be.

-Harry, mi történt veled ? - kérdeztem végül csendesen.

Rámemelte tekintetét, ám arra, ami fogadott, nem voltam felkészűlve. Kétségbeesetten nézett rám. Már-már szenvedve.

-Inkább mi fog történni velünk ! - nyomatékosította meg utolsó szavát. Felhúzott szemöldökkel próbáltam valamit kiolvasni tekintetéből , ám ez lehetetlennek bizonyult - Lauren , nem lehetünk együtt nyilvánosan, mostmár biztos  !

Mintha csak ezernyi kést döftek volna szívembe. A levegőt szinte már kapkodva vettem , éreztem, ahogy lábaim megremegnek, azonban ez az érzés egy pillanat alatt elhagyta testem, helyette a harag, és a tehetetlenség hálózott be.

-Tessék ? - kérdeztem mégis halkan.

 Harry fájdalmasan nézett rám , mire idegesen támaszkodtam meg az asztalában.

-Mért nem ? - kérdeztem kicsit megemelve a hangom.

-Nem mondhatom el , sajnálom... - rázta a fejét.

Inderűlten löktem el magam az asztaltól , egyenesen az ajtóhoz lépkedtem, melyet szinte feltéptem, majd kiviharoztam rajta.

-Lauren, hova mész ? - futott utánam.

-Elegem van belőled ! - kiabáltam , miközben nagy erőfeszítésembe kerűlt elfolytanom könnyeimet - Legyen úgy , ahogy akarod ! Végeztünk !

Leviharoztam a lépcsőn , majd amilyen gyorsan csak tudtam, magamra rángattam a bakancsom . Kabátom után nyúltam, mikor Harry robogott le a lépcsőn. Sietősen akartam magamra kapni, ami ahhoz vezetett, hogy csak lassabb lettem.

-Nem teheted ezt velem ! - ragadta meg Harry a karom, maga elé rántva.

Kétségbeesetten nézett, mire összeszorult a szívem. Nem tudtam , mit kéne tennem, hiszen láthatóan szüksége volt rám.

-Mégis , hogy tartsak ki melletted, ha mindig kizársz ? - néztem rá tehetetlenségemben - Ha mindenki hátat fordít, mért én legyek , aki melletted van Harry ? Mért nem tudod megbecsülni, amid van ? Állandóan csak elszúrsz mindent !

-Én megbecsülöm hidd el , ezért sem mondhatok neked soha semmit ! - hajtotta le a fejét, majd újra rám nézett- Így csak én szenvedek ...

27.~Meglepetés!~

Pár héttel később
Január 12.

Kezemmel megtámasztottam a fejem, miközben idétlenül babráltam tollam végével. A teremben csend volt, csak a tanár értelmetlen magyarázása hallattszott, melyet már mindenki halálra unt. Stacy unalmában a füzete sarkait díszítgette különféle motívumokkal. Már csak 1 perc , gondoltam magamban , miközben a tollat a tolltartómba dobtam. Péntek 7. órában már senkinek nem volt türelme a tananyaghoz , így is nagy teljesítmény volt tőlünk, hogy csendben vagyunk.
A csendet a csöngő zavarta meg, mire mindenki boldogan pattant fel a helyéről . A tanár értetlenül kapkodva a tekintetét az ordibáló gyerekek között , ő még nem fejezte be , csakhogy ez mindenkit hidegen hagyott. A tankönyveket a táskámba söpörtem, majd megvártam Satcyt, és együtt elindultunk a kijárat felé.
Lerobogtunk a lépcsőn, majd a tömeggel együtt jobbra vettük az irányt. Barna sálam nyakam köré tekertem , figyelve, nehogy leüssek valakit. Kiléptünk az ajtón , mire csípős januári szél csapott arcunkba. Dideregve számra húztam a sálam , miközben rántottam egyet táskámon.

-Jó szórakozást nektek ! - álltam meg , mire szőke barátnőm is felém fordult.

-Meglessz - nevetett fel halkan, majd átölelt.

Viszonoztam az ölelést, majd elengedtem Stacyt, aki elindult az épület sarkában áldogálló Joshék felé. Mikor odaért magyarázni kezdett a fiúknak, akik ezek után mosolyogva felém néztek, mire intettem egyet. Ezután sietősen indultam a buszmegálló felé , minél gyorsabban haza akartam érni. Az utat frissen esett hó fedte , mely ropogott lépteim alatt. Gyorsan a buszmegállóhoz értem, ahol nekitámaszkodva az oszlopnak vártam a jármű megérkezését, mely 5 percen belűl meg is jött. Helyet foglaltam az egyik ülésen, majd gondolataimba merűlve kezdtem tanulmányozni az elsuhanó tájat.
10 perc múlva már az utcánkat róttam nagy léptekkel . Már az utca végéből feltűnt, hogy valami nem stimmel, és ez hamar be is bizonyosodott, mikor közelebbről is megpillantottam a fekete Range Rovert, mely a házunk előtt parkolt. Izgalom lett úrrá rajtam , nagy lendülettel csaptam fel a kapuajtót , majd szinte futva indultam meg a házhoz. A kulcsot türelmetlenül illesztettem a zárba, majd lenyomtam a kilincset , és beléptem a házba.
Hangok szűrődtek ki a konyhából, mire szinte már ugrálva a boldogságtól, indultam meg a helyiség felé. Gyorsan csaptam fel a csapóajtót, mire egy gyönyörű , zöld szempár szegeződött rám. Mosoly jelent meg arcomon, majd a fiúhoz futottam , és leplezetlen örömmel a nyakábba ugrottam. Harryt váratlanul érte reakcióm , ezért kicsit megingott , de végül megtámaszkodott a pultban.

-Uramisten... - nevette el magát, mire én is felnevettem - Jó látni, hogy így örülsz nekem !

-Most mért ? Az jobb lett volna, ha megállok az ajtóban , és biccentek egyet ? - kérdeztem megjátszott durcával a hangomban.

Harry nevetve megrázta a fejét , majd egy gyengéd csókot nyomott ajkaimra. Mosolyogva hajoltam el , majd kicsit elhúzódtam, hogy lehámozzam magamról a sálam , mely már szinte folytogatott melegével. Bezzeg , mikor fázom nem használ !

-Milyen volt az út ? - kérdeztem , miközben töltöttem magamnak egy pohár baracklevet.

A fiúknak New Yorkba kellett repülni , így 2 hétig nem láttam. Valamilyen szinten megszoktam már, hogy keveset van itthon , de most más volt.  Mert most nem, mint a ,,testvérem" , vagy , mint a legutáltabb személy a szememben ment el, hanem , mint a barátom .

-Fárasztó - sóhajtott egyet .

Ellökte magát a pulttól, és közelebb lépve hozzám, hátulról átölelte a derekam. Jóleső melegség árasztotta el minden porcikám , miközben mosoly jelent meg az arcomon. A poharat a pultra helyeztem , majd  fejem kicsit hátradöntöttem.
Az idilli pillanatot kulcsok zörgése zavarta meg, mire Harryvel azonnal szétrebbentünk. Pár perc múlva anyu jelent meg az ajtóban , majd amint megpillantotta Harryt, mosoly jelent meg az arcán.

-Ilyen korán ideértél ? - lépett beljebb, majd magához ölelte a fiút - Jól utaztál ? Éhes vagy ? Kérsz valamit ?

-Nem köszönöm, voltam anyuéknál ebédre ! - mosolyodott le Harry.

Míg anya Harryt kezdte faggatni , kihalásztam a hűtőből az ebédem, majd megmelegítettem, és helyet foglaltam az asztalnál. Kicsit gyorsabban ettem meg, mint kellett volna, majd a mosogatóba helyeztem a tányérom. Közben anya is lenyugodott , és végre levegőhöz juttatta Harryt. Kikerűltem őket, és az emeletre indultam. Ahogy ezt Harry észrevette rögtön utánam indult. Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat , miközben Harry végig a nyomomban volt. Ahogy hallótávolságon  kívül tudtuk magunkat , Harry megragadta a karom , és visszarántott, így szószerint a karjaiba zuhantam. Nevetve simúltam mellkasára , mélyen beszívva bóditó illatát. Felemeltem tekintetem, mire óriási mosolyával találtam szembe magam.

-Hiányzott már az idióta pofid !- nevettem fel , majd elengedtem, és a szobámba futottam.

Harry hitetlenül rázta a fejét, miközben becsukta maga után az ajtót. Az asztalomhoz sétáltam , és a székre helyeztem a táskám. Közben Harry lehuppant az ágyamra, hátát a falnak döntötte , miközben kezeit összefonta tarkóján. Mosolyogva kezdtem kipakolni a csokikat, melyeket Zaynnek vettem reggel a boltban.

-Ennyi egy évre elég neked ! - ráncolta a szemöldökét Harry.

-Nem nekem van ! - oktattam ki - Zaynnek ! Pontosan 20 tábla, különböző csoki .

Harry megrökönyödve bámult rám , majd halkan felnevetett. Az asztalra helyeztem a csokikat, melyeket tizesével két kupacba pakoltam. Kihalásztam a telefonom , majd Harry felé fordultam , aki mosolyogva intett egyet. Az ágyhoz sétáltam, majd befészkeltem magam Harry mellé. Fejem mellkasára fektettem, így hallhattam szapora szívverését. Jobb kezével átölelt , ezáltal közelebb húzott magához. A mosoly hivatalosan is levakarhatatlanul virított arcomon, és kezdett inkább idétlen vigyorgássá hasonlítani.

-Akkor Zayn nem is sejti a meglepetést ? - kérdeztem , miközben pólóm ujjával kezdtem babrálni.

-Nem , Perrie Louisnak adta a kulcsokat , így betudunk menni , míg ők vacsorázni mennek - válaszolta izgatottan , mire halkan felnevettem.

Arcom Harry vállába fúrtam , mire még szorosabban átölelt. Leírhatalan boldogság járta át testem , tudni, hogy valaki melletted van , a legjobb dolog a világon.

-Meddig maradsz ? - kérdeztem halkan.

-Vasárnap délben indul a gép - sóhajtott , mire szomorúan elmosolyodtam.

Nem sokat láthatom, maximum hónaponta párszor, vasárnap már utaznak is Amerikába koncertezni. Viszont most itt van , és szeretnék kihasználni minden együtt töltött percet.

-Akkor... - fordultam Harry mellkasára - holnap...

Harry arcán mosoly jelent meg , szemeiben pimasz fény csillant.

-Holnap a tiéd vagyok - mosolygott rendíthetetlenül.

Nevetve hajoltam közelebb , ajkaink lágyan értek össze. Kezemmel végigsimítottam mellkasán , majd hajába túrva közelebb húzódtam. Harry mohón ízlelgette ajkaimat , majd egy egyszerű mozdulattal a hátamra fordított, majd felém tornyosulva tapadt újra ajkaimra. Számról áttért nyakamra , mire megremegett  a testem.
A gyönyörű pillanatot hangos kopogás zavarta meg, mire Harryvel azonnal szétrebbentünk. Senki nem tud a kapcsolatunkról,mivel Harry szerint bántanának a rajongók , és azt sosem bocsátaná meg magának ,így csakis a fiúk , meg Peter és Stacy tud rólunk. Anyuéknak meg aztán végképp nem lenne szerencsés szólni.

-Hahó ! - dugta be a fejét Des , mire Harry arca felragyogott.

Mosolyogva figyeltem, ahogy felpattan az ágyról , és mint egy kisgyerek , Desre ugrik. Én is felálltam , és a szekrényemhez sétáltam , majd nagy nehezen kiválasztottam egy ajándékzacskót Zaynnek. Belepakoltam a csokikat , majd átpakoltam a táskám. Kontybakötött hajam megigazítottam , majd felkaptam az ajándékot , és a táskám elindultam Harryékhez, kik az ajtó előtt beszélgettek. Nekidőltem az ajtófélfának , és mosolyogva figyeltem az  apa-fia párost , akiket ezt észrevették, és értetlenül néztek rám.

-Mivan ? - nevettem el magam - Indulnunk kéne !

Harry aprót bólintott, majd elindultunk a földszintre. Anya a nappaliban tévézett, de mikor meglátta, hogy indulni készülünk, felpattant, és odasétált hozzánk. Megállt Des mellett , majd mosolyogva figyelte , ahogy felveszem a kabátom.

-Mi olyan érdekes rajtunk ? - kérdeztem meg végül, mert kezdett idegesíteni anya sokattudó tekintete.

-Semmi - mosolygott továbbra is , mire inkább belebújtam a csízmámba.

Elköszöntünk, majd kiléptünk a hűvős levegőre. Sietősen pattantunk be a kocsiba , ahol sajnos ugyanolyan hideg uralkodott , mint a levegőn. Harry rögtön beindította a fűtést, majd miután kicsit átmelegedtünk  elindultunk.

-Biztos , hogy elindultak már ? - kérdeztem a kezem dörzsölgetve, mire Harry sóhajtott egyet.

-Mondom, hogy igen - nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra - de itt a telefonom, nézd meg, hogy írt-e Louis.

Kezével zsebébe nyúlt, majd a kezembe nyomta a készüléket, miközben egy pillanatra sem szakadt el tekintete az útról. Idétlenül kesztyűs kezembe fogtam a telefont, majd megnyomtam a gombot, mire Harry és Louis jelent meg a képernyőn. Halkan felnevettem a vicces képen, majd feloldottam a telefont ,  mire meglepődöttség ült ki az arcomra. Én mosolyogtam vissza a képernyőről. Meglepődöttségemben elfelejtettem, miért is tartom kezemben a készüléket , így mikor Harry érdeklődve felém fordult csak idétlenül motyogtam egy mindjárt meglesz-et.

-Azt írta , idézem - nevettem fel, majd komolyságot erőltettem magamra - ,,A veréb elhagyta a fészket, ismétlem a veréb elhagyta a fészket! " 

Harry hitetlenül felnevetett, majd leparkolt egy már ismerős ház előtt. Kipattantunk a kocsiból , majd míg én kihalásztam a táskám a csomagtartóból, Harry becsöngetett.

-Ki az ? - szólt bele Louis a kaputelefonba.

-Mi vagyunk - fogta meg a kilincset Harry , várva, hogy az ajtó nyíljon.

-Ki az a mi ? - játszotta a tudatlant Louis .

-Louis, nem vagy vicces ! - oktatta ki Harry , aki már kezdett dideregni a hidegtől.

-Lehet, hogy egy őrűlt rajongó akar bejutni ! Fő a biztonság ! - kezdett bele monoton hangon - Nos akkor, kihez is van szerencsém ?

Harry mellé lépkedtem , mire halk nevetés tört fel belőlem , látva bosszús tekintetét.

-Az öklömhöz lesz szerencséd, ha nem engedsz be ! - dörmögte bosszúsan.

-Jaaj , de megfenyegettél ! - hisztizett Louis .

Hangos zúgás jelezte, hogy végre megesett rajtunk a szíve, így gyorsan, mielőtt meggondolná magát, beléptünk az ajtón. Felsiettünk az ajtóhoz, majd beléptünk a meleg házba.

-Na , hol marad az öklöd nagyfiú ? - nevetett Louis, mire Harry erőből belebokszolt a vállába.

Mosolyogva figyeltem őket, majd beljebb léptem a házba. Eleanor a konyhában térdepelt az asztalnál, épp a tortákra helyezte fel a gyertyákat. Niall a chipseket , és egyéb édességeket bontogatta ,majd kiöntötte őket egy a tálba , és le is tesztelte, hogy 10-es skálán mennyire finomak , nehogy Zayn panaszkodjon. Dani és Liam a nappaliban próbálta feltenni a falra a ,, Vas happening Zayn ? " feliratú plakátot , melyet még én csináltam pár napja. Segítőkészen siettem hozzájuk , és megfogtam a plakát egyik felét, hogy Liam fel tudja akasztani.
Az idő nagyrésze a készülődéssel, és a hülyéskedéssel ment el, és mire észbekaptunk, már csörgött is a telefon, miszerint most indulnak haza.

-Hozzátok a tortát ! - kiálltott Louis, mire El már sietett is a konyhába.

Niall az ablakhoz sietett , és résnyire elhúzta a függönyt , hogy kilátson. Eleanor óvatosan a dohányzóasztalra helyezte a tortát , mely ,,Happy Birthday Zayn " feliratot viselte. Kikészítettem a gyufákat , hogy majd megtudjuk gyújtani.

-Itt vannak !! - ordította el magát Niall , mire mindenki izgatottan kapta fel a fejét.

-A helyünkre ! - irányított Harry, mire mindenki a már előre megbeszélt ,,búvóhelyére " futott.

Lekapcsoltam a villanyt, majd elbotorkáltam a kanapé mögé , és izgatottan vártam, hogy Zaynék megjöjjenek. Pár másodpercen belűl nyílt a bejárati ajtó , és 2 alak tűnt fel.

-Mért van itt ilyen sötét ?- lépett a nappaliba Zayn , majd feloltotta a villanyt.

-Meglepetés !!! - ugrottunk elő búvóhelyünkről, mire a barna fiú eltátotta a száját.

26.~Gyűlölöm,hogy nem gyűlöllek!~

Keze derekamra simult, ezáltal még közelebb húzva magához. Éreztem a testéből áradó hőt , térdeim megremegtek, és ha nem tart szorosan, talán még el is ájulok. Az ujjongás és kiabálás tompa háttérzajként hatolt fülembe , mintha megszűnt volna minden körülöttem. Tenyerével arcomat simogatta , miközben kezemmel hajába túrtam.
A kintről beszűrődő kiabálás kezdett felerősödni, ami visszarántott a valóságba.


-Mégis mit csinálunk ? - suttogtam.

-Nemtudom, de élvezem -  csillant fel a szeme, majd újra ajkaimnak esett.

Karom nyaka köré fontam , testünk teljesen egymásnak feszült. Nem érdekelt, hogy mi lesz ezután, vagy mi lesz tetteink következménye...akartam. Elhajoltam, majd ajkaimba harapva kezdtem fürkészni az arcát. Mintha csak olvasott volna  a gondolataimban , megragadta a kezem, és húzni kezdett a bejárat felé.

-Harry, hova megyünk ? - kérdeztem értetlenkedve, mikor Harry a kabátom után nyúlt, és a kezembe nyomta.

A fiú csak egy pimasz mosolyt villantott, majd belebújt a kabátjába, és kapucniját a fejébe húzva kitárta az ajtót. Gyorsan magamra kaptam a kabátom , és követtem Harryt a kikövezett kisútra. Sapkámat a fejembe húztam , majd kiléptem a kapun, melyet Harry lovagiasan feltárt előttem. Még mindig értetlenkedve figyeltem , amint becsukja a vasszerkezetet , majd megragadta a kezem, és húzni kezdett . Gyorsabbra vettem a lépteimet, melyek vízhangot vertek a kihalt utca csöndjében. Harry ujjait enyémekre kulcsolta , mire testem megremegett érintésére. Ezt a fiú is észrevette és egy önelégült mosoly terűlt szét az arcán. Bekanyarodtunk az utcánkba , és pár perc múlva már a kulcsokat kotorásztam a táskám legaljáról. Mikor megtaláltam a zárba illesztettem, mely halk kattanással engedelmeskedett. A házban kellemes meleg uralkodott , mely rögtön megcsapta átfagyott végtagjaimat. Két kéz fonódott hátulról a derekamra, mire megfordultam, és Harry csillogó zöld szemeivel találtam szembe magam. Ajkait mohón nyomta enyémeknek , karom nyaka köré fontam, közelebb húzódva hozzá. Testem az ajtónak nyomta , miközben kezei fenekemre vándoroltak. Lábam dereka köré fontam , így már csak ő tartotta könnyű súlyomat.
Nagy nehezen feltámolyogtunk a lépcsőn , miközben egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól. Harry lábával berúgta a szobám ajtaját , majd belépett rajta. Óvatosan rakott le az ágyra, majd felém tornyosulva folytatta, amit már lent elkezdtünk. A külvilág megszűnt, és csakis ketten maradtunk.

                                                              ***********

Lustán pislogtam párat, majd végre feleszméltem.. Fáradtan próbáltam még egy kis időt nyerni magamnak a reggeli készülődések előtt, ezért lehunytam a szememet. A kezemet végigsimítottam egy mellkason, mire döbbenten pattantak fel újra szemeim. Ijedten néztem a mellettem békésen szuszogó fiúra , aki még nincs tudatában tettünknek, ellenben velem. A takarót magamra kapva távolodtam el Harrytől , miközben imádkoztam, hogy csak képzelődök, de hiába. Felkaptam az első kezembe akadó ruhát , majd a fürdőbe menekültem, pedig Harry még aludt.
Bezárkóztam, majd beálltam a zuhany alá, és magamra engedtem a forró vizet. Ezer meg ezer kérdés cikázott a fejemben , a gondolatok egymás után jöttek, óriási kavalkádot alkotva. Akartam én ezt ? Vajon Harry mit fog szólni, ha rájön ? Nem voltam teljesen tisztában az érzéseimmel, egyet azonban biztosan tudtam...többé már nem tudok úgy ránézni, mint eddig. Nem tudom utálni, hisz ezek után képtelen lennék rá...és talán nem is akarom.
Kétségbeesetten próbáltam még időtnyerni magamnak, azonban már pazarlásnak éreztem amit csinálok. Kikászálódtam a zuhanyból, majd megtörölköztem, és magamra kaptam egy tiszta fehérneműt , egy farmert, egy kék pólót , és egy szürke, vagy 6 számmal nagyobb pulcsit.  Halkan besettenkedtem a szobába , majd az ágyon törökülésbe vágtam magam .

-Harry - kezdtem szólongatni halkan , ami nem ért semmit ,mert a fiú meg sem moccant - Harry!

Hangerőm magasabbra vettem, amivel csak annyit értem el, hogy a fiú megmoccant, majd átfordult a másik oldalára. Bosszús sóhaj hagyta el ajkaimat , majd kezemmel rázni kezdtem ,mire mocorogni kezdett, majd bosszúsan felnyőgött,  szemeit résnyire felnyitotta. Pupillái kitágultak , majd felült, és megdörzsölte a szemét.

-Mi történt ? - kérdezte rekedtes hangján , majd nyelt egy nagyot.

-Egyet  tippelhetsz ! - sóhajtottam, majd ajkaimba harapva vártam reakcióját.

-Megtörtént... - suttogta.

Aprót bólintottam , majd az ujjaimmal kezdtem szórakozni. Próbáltam nem mutatni, de belül nagyon is féltem, mit fog szólni. Lehet megutál, nem szól soha többé hozzám ...és én ezt nem akarom. Amióta visszajött küzdök az érzéseimmel, és azt hiszem elbuktam. Ezután már nem fogom tudni ugyanolyan hűvösen kezelni, bármennyire is szeretném.

 -Figyelj - szólalt meg, mire ráemeltem a tekintetem - Mi lenne , ha ezt máskor beszélnénk meg ?

Bénán rábólintottam. Egyetértettem, időre van szükségünk , hogy átgondoljuk mi is történt valójában.
Csendben battyogtam le a földszintre , utam a konyhába vettem, ahol azonnal készítettem magamnak egy csésze kávét. Fáradtan huppantam le a székre , majd a számhoz emeltem a forró italt , és óvatosan belekortyoltam. A telefonom rezegni kezdett az asztalon, mire értetlenül nyúltam utána .

-Szia - szóltam bele fáradtan , majd kortyoltam még egyet a kávémba.

-Hé , mi ez a morcos hangnem ? - nevetett a vonal túlsó végén Peter , mire halványan elmosolyodtam.

-Semmi ,mondjad - helyeztem az üres csészét az asztalra.

-Ma lesz próba, gondoltam szólok - éreztem, ahogy elmosolyodik - Jó lenne , ha tudnál jönni.

-Ma nem a legjobb ... - morogtam - Sajnálom !

-Semmi baj, majd máskor - hangjában némi csalódottságot véltem felfedezni.

-Tényleg ! Majd máskor, ma nem vagyok a toppon - sóhajtottam .

-Persze , akkor nem is zavarok ! - köszönt el.

-Szia - raktam le a telefont , majd a csészét a mosogatóba helyeztem.

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat , majd benyitottam a szobámba. Megágyaztam, majd jó nagy lendülettel zuhantam a párnáim közé. Lustán nyúltam a távirányító után , majd nézhető műsor után kezdtem kutakodni.
Miután megnéztem két filmet , már kezdett kitisztulni a fejem. Ülő helyzetbe tornásztam magam , majd komótosan felálltam , és Harry szobája felé indultam.

-Gyere ! - jött a válasz, miután bekopogtam.

Csendesen nyitottam be , majd átpréseltem magam a kis résen , melyet hagytam magamnak, és becsuktam az ajtót. Harry az ágyán ült , kezében a telefonját nyomkodta bőszen. Egy pillanatra felnézett, majd intett a fejével, miszerint menjek oda. Engedelmeskedtem, majd helyet foglaltam vele szembe, lábaimat törökülésbe húztam, majd feszülten vártam, hogy rám figyeljen.

-Mit akarsz ? - dobta az ágy végébe a készüléket .

-Beszélnünk kell ! - jelentettem ki határozottan .

-Hallgatlak - tárta szét a karját .

-Lekötelezel ! - vágtam egy grimaszt, majd komolyra fordítottam a szót - Tudod miről akarok beszélni , csak légy őszinte !

Visszafojtott lélegzettel vártam a válaszát , miközben nagyokat pislogtam. Féltem, hogy mit fog válaszolni , de azt akartam, hogy mondja a szemembe, még ha az nekem fáj is.
Harry azonban nem szólt semmit, tehetetlenül nézett rám , majd megrázta a fejét. Kifejezéstelen arcal néztem rá , majd felpattantam , és kiviharoztam a szobából. Hangosan csaptam be az ajtót , azt remélve, hogy ezáltal levezethetem a csalódottsággal vegyes dühöm. Nem képes a szemembe mondani, és talán ez fájt a legjobban.
Felkaptam az ágyam végére terített takarót, majd magamraterítve kinyitottam a teraszajtóm. Belebújtam a bélelt mamuszomba, majd kiléptem a letakarított, ugyanakkor kissé vizes felületre. Csípős téli szél fújt, melybe beleremegett testem , de makacsul küzdöttem magam előre. Könyökömmel a korlátra támaszkodtam, és  kertünket kezdtem figyelni. Minden olyan nyugodt és békés volt, a fák, és növények kecsesen hajladoztak a szél hatására. Egy feketerigó szökkent a fa alá , kíváncsian kémlelt körbe, majd felbátorodva röppent a kert közepére. Kotorászni kezdett a hó alatt , fejét azonban percenként felemelte, és körbekémlelt, nem-e fenyegeti veszély. Egy másik társa röppent át felette , és a málnabokor vastagabb ágain pihent meg. Hangos csiripelés vette kezdetét, majd a két rigó egyszerre hagyta el a kertet.  
Csüggedten néztem utánuk , majd beletörődve, miszerint még ők sem bírják velem egy légtérben sokáig , elfordítottam a fejem, így rálátásom nyílt a szomszéd ház kertjére. Elmélyülten kezdtem figyelni a havat lapátoló, fiatal lányt, aki csak pár évvel lehetett nálam idősebb.
Két kéz fonódott a derekamra, mire ijedtemben ugrottam egyet , majd értetlenül fordultam Harry felé.

-Te meg mit csinálsz ? - fújtam ki megkönnyebűlten a levegőt.

-Azt mondtad legyek őszinte, hát az leszek - rántott vállat, mire ledermedten vártam a folytatást - Mióta hazajöttem kerüllek , mert elakarlak felejteni ! Utálom hogy mikor meglátlak a szívverésem az egekbe nő , hogy mikor mellettem vagy nem bírom elviselni, hogy ne velem foglalkozz , utálom, hogy hűvös , és goromba vagy ! Ki nem állhatom , hogy ennyire szép vagy , és , hogy még sosem éreztem ilyet ! Gyűlölöm, mikor nélkülem is nagyon jól szórakozol , mikor nem velem vagy, mikor rám sem nézel !

Lesokkolva álltam , és idétlenül néztem az előttem álló, dühöngő fiút. Testem melegség járta át, szám mosolyra húzódott.

-Gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek ! Tessék kimondtam - tárta szét tehetetlenül a karját, majd várakozóan , ugyanakkor félve nézett rám.

Az első sokkot felváltotta a boldogság, mely szétáradt minden porcikámban. Mosoly húzódott ajkaim szélére ,  mire mintha Harry arca is kicsit megkönnyebűlt volna.

-Ilyet sem mondott még soha senki - nevettem el magam , mire Harry is elmosolyodott.

Egy lépéssel átszeltem a kettőnk közötti távolságot , majd karjaimat nyaka köré fonva, lágyan megcsókoltam, melyet azonnal viszonzott is. Karjait derekam köré fonta, ezáltal még közelebb húzott magához. Életemben , még sosem éreztem ilyet ! Mintha a fellegekben lettem volna abban az éveknek tűnő másodpercben, míg a karjai közt lehettem. Lágyan ízlelgette ajkaimat ,mire pillangóim szívrohamot kaptak gyomromban. Megrémített , hogy mit vált ki belőlem, de ugyanakkor jólesett , mert ekkor már nem volt kétség bennem...szeretem !

25.~Szilveszter~

Magassarkúm kopogása vízhangot vert a nyirkos falakon , ahogy megtartva a tisztes távolságot Harrytől , lassan haladtam az utcán . A házakból zenék tompa zaja hallatszott ki , mely egybeolvadt a kiabálásokkal, és éljenzésekkel. London utcái megteltek ünneplő fiatalokkal , és felnőttekkel , kik mosolyogva várták az új év eljövetelét.
A hideg szél kabátom belsejébe hatolt , beleremegtetve testem . Összébb húztam a kabátom , majd ajkaimat elrejtve sálamba , sietősebbre vettem lépteimet. Harry pár méterrel mellettem haladt , tekintete olykor lyukat égetett bőrömön. Göndör fürtjeit sapkája alá rejtette , de a biztonság kedvéért, kapucniját is fejébe húzta , így csak pár fanatikus rajongó tudta felismerni . Kezeit zsebébe mélyesztve pásztázta az utcát , mely teljes fényárban fürdött. Egy ismerős utcánál mindketten jobbra fordultunk , és pár perc séta után meg is érkeztünk a buli helyszínére. Harry megnyomta a csengőt , majd lazán a kapunak dőlt , kezeit összefonta mellkasán , miközben tekintetével végigmért. Kezeimet kabátom zsebébe mélyesztettem , és türelmetlenül vártam, hogy Zayn beengedjen minket. Fülem léptek zaja ütötte meg, mire tekintetem a felénk közeledő alakokra kaptam . Mikor a lámpa hatókörébe értek megkönnyebűlten fújtam ki a levegőt... nem rablók !

-Sziasztok ! - ordibált Louis , mire El megrovóan ránézett.

Nevetve megráztam a fejem , majd a közelünkbe érő Eleanorhoz léptem , és szorosan megöleltem. Közben hangos zizegés rázta meg az utcát, mire Harry gyorsan az ajtóhoz lépett, és kitárta, nehogy becsukódjon. Közben részesültem egy Tomlinson ölelésben , majd együtt elindultunk a kikövezett úton a házhoz , melyet Zayn ügyesen feldíszített .

-Helló - nyitott ajtót Zayn, mire fülem halk zene csapta meg.

-Szevassz - pacsizott le vele Harry meg Louis , majd beljebb léptek.

Mosolyogva intettem , majd adtam egy puszit a fekete hajú fiúnak. A házban kellemes meleg uralkodott, mire megkönnyebűlten szabadultam meg fekete kabátomtól , melyet a fogasra helyeztem. A tükör előtt megigazítottam összekócolt hajam , majd a többiek után beléptem a nappaliba. Perrie azonnal ott termett, és köszöntött minket. Mostmár szőke haja fürtökben omlott vállára , fekete cicanadrágot , és bordó hosszú pólót viselt , hozzá fekete magassarkút vett fel. Mosolyogva  köszöntöttem , majd helyet foglaltam a kanapén. Úgy tűnt mi 4-en érkeztünk először , úgyhogy amíg a többieket vártuk , pár pohár pezsgő társaságában beszélgetni kezdtünk . Halk zene szólt a lejátszóból , melyet elnyomott hangos nevetésünk. Jobb lábam átlendítettem a balon, majd kezeimet térdemen összekulcsolva figyeltem Eleanor-t , amint mosolyogva mesélt új állásáról. Lassacskán a többiek is megérkeztek , először Liam meg Dani, majd Niall is beesett .

-Kaja ! - kiáltotta el magát a szőke énekes, majd a tál chipsre vetette magát.

Leült törökülésbe a szőnyeg közepén , a tálat ölébe húzta, majd mint egy kisgyerek tömni kezdte.

-Ne fald már fel mind , mások is szeretnének még enni ! - fogta a fejét Zayn, majd lehuppant barátnője mellé a kanapéra.

-Nem foglak ápolni , ha megint rosszul leszel ! - ingatta a fejét Liam .

-Én meg nem takarítok fel ! - fenyegette meg Louis a szőkeséget, aki nagy kék szemeivel fürkészte a társaságot.

Beharaptam ajkaimat, elfolytva feltörő nevetésem , mire a mellettem ülő Harry felém kapta fejét. Lehajtottam a fejem, majd halkan felnevettem , magamon éreztem a többiek értetlen tekintetét, majd pár perc múlva Harry is csatlakozott hozzám. Felemeltem a fejem, mire a velem szemben helyet foglaló Louis is rázkódni kezdett a röhögéstől . Lassacskán már senki nem bírta visszatartani kuncogását, így  pár másodperc múlva már nevetésünktől zengett a ház. Hátam előregörnyedt, miközben már a hasam fogva röhögtem . Harry keze véletlen combomra tévedt, mire összerezzentem , nevetésem azonnal abbahagytam . Nagyot nyelve meredtem kezére, amit lassan észre is vett , így gyorsan leemelte lábamról. Fürkészve emelte rám tekintetét , mire elkaptam a fejem... nem akartam a szemébe nézni, mert akkor megtörnék. Az érzések  heves csatát vívtak elmémben , és már most tudtam, hogy elbuktam. Felpattantam , majd megkerülve a dohányzóasztalt a konyhába siettem , ahol pohár után kezdtem kutakodni. Mikor megtaláltam a megfelelő polcot, elvettem egy poharat , majd a csap alá tartottam , míg tele nem töltődött. Csípőm a pultnak támasztottam , majd lassan belekortyoltam a hideg folyadékba . Nagy sóhaj hagyta el ajkaimat , karom összefontam mellkasomon , majd a poharat a számhoz emeltem , megittam , és a pultra helyeztem.

-Minden rendben ? - jött egy hang a hátam mögül , mire ijedtemben felsikítottam, majd egy száznyolcvan fokos fordulatot tettem.

-Igen - szólaltam meg semleges hangnemben.

-Biztos ? - lépkedett mellém Harry , mire bólintottam , majd sietősen a nappaliba indultam, otthagyva a fiút.

Lehuppantam a kis fotelra Niall mellé , majd érdeklődve figyeltem a többieket. Közben Harry is visszajött , lehuppant az egyik babzsákra , tekintete találkozott Louiséval , mire Harry egy aprót bólintott. Mind a két fiú felém nézett, mire gyorsan elkaptam a tekintetem , és inkább a mellettem ülő fiúra figyeltem.

-Nem csinálunk valamit ? - kérdezte Niall , mikor már megevett két zacskó chipset.

-Játszunk Kérdezz, Feleleket ! - pattant fel Louis, majd a lépcső felé rohant.

Szemöldök ráncolva néztünk utána, majd megvontam a vállam , és leereszkedtem a földre , lábaimat törökülésbe húztam. A többiek is követték példám , és kört alkotva letelepedtünk a szőnyegre. Közben megérkezett Louis is , kezében a társassal , és egy üveg borral. Felvont szemöldökkel figyelem, amint gyermeki izgalommal összedörzsöli tenyereit, majd leemeli a doboz tetejét.

-Nos , arra gondoltam legyen kicsit izgalmasabb - mosolyog sokatsejtetően - Párokba állunk , az egyik kérdez , a másik pedig válaszol, de ha nem tud, vagy a kérdező hamisnak találja válaszát, megkell húznia az üveget ! Érthető ?

Egyetértően bólintottunk, mire a játékvezető felpattant , és papírt meg tollat halászott elő a szekrényből , majd kirohant, és egy sapkával tért vissza.

-Kölcsönkérhetem ? - bökött Perrie felé, aki mosolyogva bólintott.

Louis felírta a neveket a lapra , majd szétvágta őket, és a kalapba helyezte . Először Danihez lépett , aki izgatottan nyúlt a fehér, bolytos sapkába , és egy cetlit húzott ki onnan.

-Zayn - olvasta fel, majd tekintetét a barna fiúra emelte, aki mosolyogva bólintott egyet.

Louis a szőke szépséghez sétált, és az orra alá dugta sapkáját , mire Perrie belenyúlt.

-Göndörke - nevetett fel a lány , mire Harry is elmosolyodott.

-Lauren - nyújtotta felém a sapkát a fiú, mire kíváncsian beletúrtam, majd kiemelem az egyik cetlit.

-Louis - olvastam fel , majd tekintetem a fiúra  emeltem , aki mosolyogva kacsintott egyet, mire halkan felnevettem.

-És akkor ti hárman lesztek - mutatott a Liam, Niall , Eleanor trióra , mire az említettek összenéztek, majd elmosolyodtak.

Louis izgatottan a szekrényre helyezte a sapkát , majd ránkparancsolt, hogy a párok üljenek egymás mellé , így helyet foglaltam a fotelban. Louis lehuppant mellém , karját "haverosan" átlendítette vállamon , Perrie és Harry a babzsákban  , El, Liam ,Niall a kanapén, míg Dani és Zayn a földön foglalt helyet.

-Na , ki kezdi ? - csapta össze a tenyerét Louis , tekintetével a társaságot kémlelte.

-Majd mi -hajolt előre Harry , és közelebb húzta magukhoz a bort - Nos Perrie...

Azonban mielőtt feltehette volna a kérdést a csengő hangos csengetése rázta meg a házat. Értetlenül kaptuk a fejünket az óra felé, mely legnagyobb meglepetésünkre 22:00 -t mutatott. Zayn , és Perrie felálltak , és az újonnan érkező vendégek elébe siettek , míg mi a nappalit tettük rendbe , alig fél perc alatt. Nem telt bele 10 percbe sem , mire az egész ház megtelt , számomra ismeretlen emberekkel. Harry bemutatott Andynek, Maznak,  Ednek, Joshnak , és Lounak is , de a többi ember ismeretlen maradt .
A zene hangosan dübörgött a házban , miközben poharammal a kezemben nevetve figyeltem Niall táncát . Az ír srác önfeledten , és nem túl józanul ugrabugrált a nappali közepén , kezében egy tál popcornt tartott, melyet kisvártatva az őt körülvevőkre dobált. Nevetve ráztam a fejem, mint egy idióta , mely szerencsére senkinek nem tűnt fel. Kiürítettem poharam tartalmát , majd a pulthoz sétálva töltöttem magamnak még egy pohár pezsgőt.
Az idő gyorsan telt , én pedig nagyon jól éreztem magam. Sokat ittam , talán többet is , mint kellett volna, de most az egyszer nem érdekelt. Sokat táncoltam , Niall-el , Liam-el , Louis-val és Harryvel is .
Pár perc múlva éjfél lesz , úgyhogy mindenki spicces állapotban ácsorgott a nappaliban , várva , hogy koccinthassunk. Végigsimítva hullámos hajamon sétáltam a konyhába , kiengedtem a vizet a csapból, majd poharam alá helyezve töltöttem magamnak . Belekortyoltam a hideg italba , majd meg is ittam , hogy kijózanodjak. A helyiségek egytől egyig sötétek voltak , sehol sem égett villany , mondván , így bulisabb. A poharam a mosogatóba helyeztem , majd a pulnak támaszkodva próbáltam kitisztítani a fejem . Hirtelen két kéz fonódott a derekamra.

-Nemtudom ki vagy, de rossz helyen jársz ! - közöltem vele nyersen .

-Ajh Lauren , ne légy már ilyen goromba - nyőgte Harry, majd elengedett . Ő sem volt túl józan.

-Kopj le Styles ! - fordultam felé.

Harry vállrándítva nyúlt a pohara után , majd ő is tőltött magának a csapból. Idétlenül álltam vele szemben , elkellett volna mennem, de valahogy képtelen voltam rá , ehelyett csillogó zöld szemeibe kapaszkodtam. Harry a mosogatóba helyezte a poharat , majd felém fordult, mire pimasz mosoly terült el az arcán. A nappaliból meghallottam a visszaszámlálást , mire Harry egy határozott lépéssel átszelte a kettőnk között lévő távolságot, majd előttem lecövekelt. Kezem automatikusan simult izmos mellkasára , mire a vigyor az arcán még nagyobb lett. Kezével végigsimított arcomon , mire térdeim megremegtek. Tekintetünk összefonódott , és én elvesztem zöld szemeiben .

-Csak kihasználsz... -suttogtam , de inkább csak magamnak.

-Csak egyszer hidd el , hogy nem ! - hajolt közelebb.

Lehelette csiklandozta az arcom , miközben ajkainkat csak pár centiméter választotta el. Mintha megszűnt volna létezni körülöttünk a világ, csak én voltam , és ő .

-Három , kettő , egy ! - hallatszott a kintről beszűrődő kiáltás , mire Harry közelebb húzott magához , és ajkait enyémekre tapasztotta.

24.~Legjobb barát~

Rémülten kaptam hátra, kezemmel rögtön megpróbáltam lehámozni az illető kezét. Sikerrel jártam, mert  elgyengült a szorítása , mire azonnal megfordultam , és izomból arcon csaptam. Az alak rögtön fájó pontjához kapott , mellyel egy időben hátra  léptem egy lépést.

-Neked elment az eszed ? - kérdezte mérgesen egy ismerős hang.

-Harry ?! - lepődtem meg - Te - te voltál ?

Harry nem válaszolt , ehelyett kiegyenesedett , és a sütő felett lévő kislámpához ment , majd felkapcsolta. A konyha azon nyomban kivilágosodott , így meggyőződhettem, hogy tényleg Harry az. Hirtelen óriási méreg öntötte el a testem , mért kellett ezt csinálnia ?

-Mi értelme volt annak, hogy halálra rémissz ? - kérdeztem ideges hangnemben.

-Forrócsokiért jöttem le ,és nem akartam felébreszteni apuékat ! - kezdett bele gúnyosan mosolyogva - Épp a bőgrét akartam a pultra tenni, mikor berontottál , és hát... mért ne ?

Halk nevetés tört fel torkából , gúnyos , nyertes nevetés. Izzó tekintettel meredtem rá , legszívesebben neki estem volna , de mikor léptem , újra fájdalom hasított a talpamba. Halk sikoly szökött fel torkomból , mire Harry értetlenül kapta felém a fejét. Értetlensége egy szempillantás alatt változott iszonnyá, amint megpillantotta a követ beterítő , kis vértócsát. Szemeim könnyel teltek meg , majd szép lassan végig is folytak arcomon , miközben ajkamba harapva folytottam el újra feltörő sikításom. Pillanatok töredéke alatt történt minden , egyik percben még a pultba kapaszkodva álltam, a másikban pedig már a földön találtam magam , amint Harry épp a felállításommal küszködik. Hangos dobogás rázta meg a házat, majd alig egy másodperc múlva kicsapódott a konyhaajtó , és Des ijedt arca jelent meg .

-Itt meg mi történt ? Lauren , mért fek... - Des vonásai megkeményedtek , szinte futva termett mellettem - Jól van, nincs semmi baj !

Könnyedén húzott fel a földről , és leültetett a székre , miközben Harryt szinte arrébb lökte. Lábam már rég nem vérzett , egyszerűen csak a vér látványa volt, ami kikészített. A seb nem volt nagy , a fájdalom viszont annál inkább. Anya rontott be a konyhába , rémült arcal termett mellettem , várva a magyarázatom.

-Én ..csak..- szipogtam, mert még mindig émelyegtem.

-Az én hibám ! - hallottam meg Harry hangját - Megakartam viccelni , csak azt nem vettem számításba, hogy milyen esetlen tud lenni .

-Így akartad megviccelni ? - kérdezte anya idegesebben a kelleténél.

-Ő rontott rám , mint egy betörőre , nem direkt ejtettem el a bögrét  - emelte kezeit maga elé.

-Szóval az én hibám , mi ? - fordultam felé ültemben .

-Nem csak az enyém ! - emelte fel a hangját .

-Értem ... - álltam fel, mire Des karom után kapott, de én egy bólintással jeleztem, miszerint nincs semmi bajom .

Hátat fordítva nekik lassú léptekkel indultam meg a szobám felé. Minden lépésnél ügyeltem, hogy ne lépjek a sebre, melyet közben már Des betapasztott . Elvánszorogtam az ágyamig, majd belevetettem magam párnáim sokaságába.

                                                                 
6 nappal később
December 31.


Hátam a kanapé karfájának döntöttem , miközben izgatottan figyeltem legjobb barátom. Lábaim combján pihentek , könyökével lazán támaszkodott végtagjaimra. Arca feszűlt volt , minden figyelmét a kezében lévő készülékre fordította , mely időnként felpittyegett. Végül nem bírtam tovább , ajkaimat hangos nevetés hagyta el , mire idegesen lepisszegett.

-Úgysem nyersz ! - nyújtottam ki a nyelvem , mire fejét egy pillanatra felém kapta.

Barnás zöld szemeiben elszántság csillant, majd teljesen belevetette magát a játékba. Fejemet csóválva néztem , ahogy gyermek módjára koncentrál , és nem is álltam messze az igazságtól ! Ő egy nagy gyerek .
Hangos dobogás rázta meg a házat , mire tekintetem a lépcső felé kaptam, ahol pár perc múlva meg is jelent Harry. Megigazgatva kék pólója végét , összevont szemöldökkel nézett körbe , majd tekintete megállapodott rajtam. Sima melegítőnadrád volt rajta , göndör haja kócosan lógott szemébe , amint megindult felénk.

-Apáék már elmentek ? - lépett a helyiségbe, majd megállt mögöttem .

Arcára meglepődöttség ült ki, amint megpillantotta a telefonjával szórakozó Petert , de rögtön rendezte vonásait. Fejemet idétlenül hajtottam hátra, így nagyjából szemébe tudtam nézni , ha csak fejjel lefelé is.

-Igen , holnap este jönnek - közöltem semleges hangnemben.

Peternek szerintem fel sem tűnt, hogy valaki belépett köreinkbe, átszellemült arcal nyomkodta a készüléket. Láttam Harryn, hogy nem nagyon érdekli mondandóm , összeráncolt szemöldökkel méregette barátom, kivel a kanapén osztoztunk, nem túl igazságosan. Egy alig észrevehető vállrándítás közepette hajtottam vissza fejem , kezeimet összekulcsólva az ölembe ejtettem. A TV halkan ment a háttérben , kellemes volt háttérzajnak , így nem a síri csendben ültünk.

-Basszus , lemerült a telefonom ! - kapta fel a fejét mérgesen Peter.

Hangos nevetés tört fel torkomból, mely betöltötte az egész szobát. Azonban, mikor újra levegőhöz jutottam furcsa helyzetben találtam magam. Peter arcvonásai megfeszültek , ám nem a játék miatt... Tekintetem Harryre kaptam, ki feszült arcal nézett farkasszemet Peterrel. Ijedten néztem újra Peterre , aki ezt észrevéve azonnal rendezte vonásait. Megszokott kisfiús mosoly jelent meg az arcán, ám én átláttam rajta.

-Harry ő itt Peter - néztem Harryre, kinek szintén rendeződtek arcvonásai - a legjobb barátom.

Mindkét fiú biccentett  , mire én kezdtem összezavarodni. Pár percig néma , feszült csend telepedett ránk, majd Harry arcán erőltetett mosoly jelent meg , és távozott a szobából. Felhúzott szemöldökkel fordultam Peterhez, aki épp a telefonját helyezte bosszankodva a dohányzóasztalra.

-Ez mi volt ? - kérdeztem türelmemet vesztve.

Lábaimat leemeltem a fiú comjáról , és törökülésbe húztam, majd vártam. Peter tekintetét felém fordította  , ám a szokott pajkosság eltűnt szeméből , helyette furcsa érzések kavarogtak szemében.

-Semmi - válaszolta vállat rántva, majd hátradőlt a kanapén.

Zavartan néztem rá , majd inkább megráztam a fejem...Szilveszter van, nem most fogok idegeskedni !
Kifújtam a bentartott levegőt, majd ökleimre támaszkodva fellőktem magam álló helyzetbe.

-Hozok töltöt - közöltem , mire Peter arcán halvány mosoly futott át.

Gyorsan lépkedtem ki a nappaliból, majd a szobámba indultam. Kettesével szedtem a fokokat , míg felértem az emeletre, ahol rögtön betrappoltam a szobámba. Kihúztam az íróasztalom fiókját , majd feltúrtam a füzeteimet , mire megtaláltam a keresett tárgyat. Kezembe vettem, majd elkezdtem feltekerni, miközben kiléptem a szobámból. Mivel figyelmem a töltő tekergetése kötötte le , nem vettem észre , hogy Harry is épp kilép a szobájából, csak miután már szépen egymásnak mentünk.

-Javaslom előre nézz ! - morgott bosszúsan .

-Jól van , bocs - válaszoltam flegmán , majd indultam is a lépcső felé.

-Lauren , várj ! - szólt utánam, mire visszafordultam - Zaynnél lesz ma buli , terveztél valamit mára ?

Felhúzott szemöldökkel mértem végig a fiút , hátsó szándékot keresve mondandója mögött, ám nem nagyon találtam. Fejem oldalra döntöttem , miközben karom összefontam mellkasomon.

-Peter mindjárt indul , mert mindjárt megérkezik a testvére Amerikából , vele szilveszterezik - kezdtem bele .

-Ezt igennek veszem - mosolyodott el , mire csak egy gúnyos grimaszt vágtam.

Hátat fordítva lerobogtam a lépcsőn , majd a nappaliba siettem . Mosolyogva nyomtam Peter kezébe a töltőt  , melyet azonnal be is dugott , majd helyet foglalt a kanapén. Kezében telefonját szorongatta , feszülten várta hátha folytathatja a játékot, melyből, saját elmondása szerint, rekordot fog dönteni.
Nevetve figyeltem, ahogy felragyok az arca , majd boldog mosollyal az arcán folytatja a játékot. Lehuppantam mellé , állam jobb vállának döntöttem , miközben mosolyogva figyeltem , ahogy a készüléket mozgatja.

-Sikerült ! Rekordot döntöttem ! - kiálltott fel majd tekintetét ravaszul rám emelte .

Gyermeki pajkosság csillant szemében , majd tenyerét felém nyújtotta. Bosszús sóhaj szökött fel belőlem , majd farzsebembe nyúltam , és előhalásztam 3 dollárt, amit a kezébe is nyomtam. Boldogan süllyesztette zsebébe , majd tekintetét újra rám emelte.

-Ezt most benézted Picúr ! - húzott magához nevetve.

Durcásan húztam össze magam , de bekellett látnom igaza van... ezt benéztem! Halk nevetés hagyta el a szám , miközben belebokszoltam Peter vállába. Óvatosan elhúzódtam , majd kényelmesen hátradőltem , lábaimat felhúztam , és kanapé szélére illesztettem.

-Szerencséd volt - rántottam vállat.

-Ahogy akarod - nevetett fel , mire nekem is mosolyra húzódott a szám.

Lábam felemeltem , majd Peter arcába nyomtam , aki erre rögtön hátrébb húzódott , kezeivel leemelve lábam. Értetlenség ült ki arcára, azonban szája szeglete felfelé konyolult.

-Te teljesen hibbant vagy - nevetett fel végül , lábaimat combjára helyezve.

Meghökkenve eltátottam a szám , azonban belül én is nevettem . Fejem a kanapé karfájának döntöttem , miközben szemeimet egy pillanatra lehunytam. Halk nevtés hagyta el ajkaimat , mely megtörte a csendet, mely csak fél percig tartott.  Azonban jókedvem a telefon hangos csörgése zavarta meg. Peter a készülék után kapott , arca felragyogott.

-Aaron az , biztos most szállt le a gépe - nézett rám, mire izgatottan elmosolyodtam.

-Akkor öltözz, és siess - pattantam fel.

Az előszobába szökdécseltem , és kihalásztam Peter kabátját a szekrényből , majd a fiú  kezébe nyomtam.

-Kezdem azt hinni, hogy örülni fogsz, ha elmegyek, ezért siettetsz  ennyire ! - húzta fejébe a sapkáját.

-Biztos - forgattam meg a szemeimet, majd kitártam az ajtót - Jó szilvesztert ! És említs meg a tesódnak !

-Oké - ölelt magához , miközben belepuszilt a hajamba.

Mosolyogva figyeltem, ahogy bepattant a kocsiba, majd kikanyarodott az utcára. Behajtottam az ajtót , majd vidáman indultam meg a konyhába , de az ajtóban meglepődötten konstantáltam, hogy nem vagyok egyedül. Amint Harry megérezte, hogy itt vagyok, fejét rögtön felém fordította. Ügyet sem vetve rá a hűtőhőz csoszogtam , majd kihalásztam a naracslevet , amit a pultra helyeztem, míg kerestem egy poharat.

-Nem tudtam, hogy ennyire jóban vagytok Peterrel - jegyezte meg Harry, miközben helyet foglalt az asztalon egy tál makaróni társaságában.

-Pedig igen - válaszoltam , miközben kitöltöttem a narancssárga folyadékot.

Csend telepedett ránk , feszült csend , mely keserűséggel töltötte be a szívem. Helyet foglaltam a Harry melletti széken , és belekortyoltam a narancslémbe, melyet azonnal meg is ittam.

-Hányra megyünk ? - kérdeztem , tekintetem Harry felé fordítva.

-9 - nyelte le az épp megrágott falatot.

-És most szólsz ? - fogtam a fejem, majd felpattantam a székről.

Berontottam a fürdőbe , majd lekapkodva magamról a ruhát beálltam a zuhany alá. A meleg víz kényeztetve folyt végig puha bőrömön, miközben villámgyorsan mostam a hajam. Szinte kizuhantam a kabinból , majd testem törőlközőbe bugyolálva a szobámba siettem.Gyorsan magamra kaptam  egy világos farmert , hozzá egy fehér, bő pólót , majd egy fekete ,vékony bőrdzsekit. Nem akartam feszengni a ruhában , elvileg bulizni megyünk nem ? Lehet nem a legszexibb összeállítás, de legalább én vagyok . Hajam megszárítottam , majd  kifésültem , és úgy hagytam ahogy van. Miútán felhelyeztem a sminkem, megkönnyebűlten fújtam ki a levegőt... 20:28 volt, pont elkészűltem időben. Belebújtam a karácsonyra kapott cipőmbe , majd késznek nyilvánítottam magam.
Boldogan szökdécseltem le a lépcsőn , göndör hajam lobogott mögöttem.Leérve érdeklődve néztem körbe, de Harrynek nyomát sem láttam , így leültem a pult mellett álló székre, és vártam. 10 perc múlva kezdtem azt hinni, hogy átvert, vagy itthagyott , ám szerencsére kétségeim elszálltak, mikor megjelent a göndör fiú a lépcső alján.