-Szevasz haver - köszöntötte Harry Zaynt.
-Szia - köszöntem én is , mire kaptam két puszit Zayntől.
Hangos nevetés hallatszott a nappaliból, ezért elindultam Harry után. Nem tudom mi ütött belém, de éreztem hogy félek...de mégis mitől ? Soha életemben nem érdekelt mások véleménye , most mégis izgultam, hogy mit fognak gondolni rólam.
Beérve a nappaliba , mosolyogva köszöntem Louisnak és Liamnek.
-Szia , Danielle vagyok - nyújtotta felém a kezét egy világosbarna hajú lány - Liam barátnője.
-Szia , én Lauren - mosolyogtam .
Nagyon kedves lánynak tűnt, így kezdeti félelmem azonnal tovaszállt...ettől féltem annyira ?
-Szia , én Eleanor vagyok -mutatkozott be kedvesen a másik, göndör, barnahajú lány.
-Lauren - mosolyogtam rá.
-Itt a pezsgő ! - libbent be a helyiségbe egy lány.
Az első szó, ami eszembe jutott róla , az hogy Különleges. Halványlila haja fürtökben omlott vállára, ruhája nagyon egyedi volt, vagány, de mégis csinos . Mosolyogva állt meg Zayn mellett , majd észre vett engem.
-Biztos te vagy Lauren - jött oda hozzám kedves mosollyal az arcán - Szia, Perrie vagyok.
-Szia - mosolyogtam rá én is.
Már szinte mindenki itt volt, kivéve Niallt. Míg vártuk kibontottuk a pezsgőt , és azt iszogatva beszélgettünk. Hamar megtaláltam a közös hangot a lányokkal , nagyon kedvesek voltak. Jót bezsélgettünk, majd beesett Niall is , úgyhogy hívtunk 3 taxit, hogy kényelmesen elférjünk.
Én , Perrie , és Eleanor ültönk egy taxiba. Hamar egy hullámhosszra kerültem velük , kedvesek , és aranyosak voltak velem. Megosztottak velem egy-két ,,titkos" dolgot Zaynről és Louisról, amin jókat nevettünk. Perrie mesélt a turnéiról , a lányokról a bandájában. Nem volt nagyképű, nem firtogtatta, hogy ő milyen jó , barátságosan mesélt az élményeiről, ami nekem nagyon jó érzés volt. El is mesélt magáról, hogy állást kapott egy modelügynökségnél. Hozzájuk képest annyira senkinek éreztem magam...én nem voltam sztár , nem voltam modell , halvány gőzöm sem volt még a jövőmről...
-Itt vagyunk - állapította meg Perrie , majd kiszálltunk a kocsiból.
Megkerestük a többieket is, és elindultunk befelé . Már kintről lehetett hallani, ahogy dörömböl a zene, a tánctéren önfeledten ugráltak és táncoltak az emberek. Nagy volt a tömeg , így egymást követve kerestünk magunknak egy asztalt. A fiúk hoztak inni , majd megpróbáltunk beszélgetni, de ez rendszerint kudarccba fulladt , így inkább csak a melletünk ülővel váltottunk pár szót. El és Louis a tánctérre mentek , ahova Perrie is nagyon szeretett volna.
-Légyszi Zayn ! - hallottam fél füllel , ahogy Perrie noszogatja barátját.
-Nem szeretek táncolni, nem is tudok ! - makacskodott Zayn , mire Perrie bevetette ellenállhatatlan mosolyát.
Nevetve néztem ahogy Zayn nagyot sóhajt, majd barátnőjével együtt elindul a tömegen keresztül. Niall, Dani, és Liam letelepedtek a bárpultokra , és ott próbáltak meg társalogni. Tekintetemmel Harryt kerestem, de nem találtam sehol . Szomorúan feladtam , majd én is csatlakoztam Danielleékhez. Rendeltem magamnak egy pezsgőt , majd mosolyogva hallgattam Danit , aki látszólag nagyon örült, hogy végre nem csak a fiúk hülyeségeit kell hallgatnia.
-Felkérhetem egy táncra ? - lépett Dani elé Liam
-Persze - mosolygott zavartan Danielle, majd elindultak Liamel a táncparkettre.
Mosolyogva figyeltem egy darabig őket, majd arébb csúsztam a székeken, hogy közelebb legyek Niallhez. Pár percig csak csendben ültünk, majd Niall szólalt meg.
- Látom jóban lettél a lányokkal - nézett felém.
-Igen, nagyon kedvesek - mosolyogtam.
Egy pillanatra elfordítottam a fejem, szememmel Harryt kerestem, de úgy felszívódott , mintha a föld nyelte volna el.
-Azóta elmúltak a szeretet rohamaid ? - kérdeztem mosolyogva, emlékeztetve Niall egy korábbi esetre.
Niallből hangos nevetés tört ki, mikor leesett neki, hogy miről beszélek. Hangja édes volt, szívesen hallgattam volna még.
-Azóta nem fojtogatok senkit a szeretetemmel - mondta, mikor végre levegőhöz jutott.
-Ohh , szóval ezt vegyem megtiszteltetésnek, hogy csak engem fojtottál majdnem meg ? - húztam fel a szemöldököm.
-Pontosan - mosolygott , miközben kihúzta magát a széken.
Elnevettem magam , majd mosolyogva figyeltem Niallt , akinek hirtelen nagyot korgott a gyomra.
-Hűha...-állapította meg - Elnézést ! Valami erőset kérnék.
A pultos, akihez az utobbi szavait intézte némán bólintott, majd elment. Értetlenkedve néztem Niallre.
-Azt hiszed , a pia elűzi az éhséget ? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Egy próbát megér ... -rántott vállat, mire halkan felnevettem.
Közben lassan csatlakoztak hozzánk a többiek is . Jókat nevetve beszélgettünk , már mindenki megjött kivéve Harryt. Szinte minden egyes mondat után a nyakamat nyújtva keresgéltem , de nem találtam...Lehet, hogy hazament ?
Már fordítottam volna vissza a fejem, mikor váratlanul megpillantottam. A mosoly az arcomra fagyott , miközben keserű íz költözött a számba. Karjaiban egy lányt tartott , aki nagyon is élvezte a társaságát. Ott illegette- billegette magát előtte , amit Harry élvezettel nézett.
Elfordítottam a fejem , és újra mosolyt erőltettem magamra . Fájt nagyon ...pedig nem vagyok senkije , nem járunk vagy tudom is én , hogy itt hisztizzek ...de mikor megláttam ... a gyomrom görcsbe rándult , egész testem fájdalom töltötte be.
Mosolyaim, nevetéseim már nem voltak őszinték , de ez azt hittem senkinek nem tűnik föl..de tévedtem. Zayn zavartan méregetett , láttam rajta, hogy átlát rajtam.
Újra Harry felé pillantottam , aki még mindig a lánnyal enyelgett . Úgy éreztem nem bírom tovább , amit én sem értettem. Egy ,,mindjárt jövök" köszönéssel idultam meg a WC felé , hogy rendbe tegyem magam. Átverekedtem magam a tömegen, és elindultam a helyiség felé.
-Lauren! - kiáltott valaki utánam, mire megfordultam, és szembe találtam magam egy csokoládé barna szempárral - Jól vagy ?
-Igen , persze - füllentettem , miközben álltam a tekintetét.
-Nekem nem úgy tűnt - nézése olyan volt, mintha a lelkembe látna.
-Nincs semmi bajom, jól vagyok ! - erősködtem tovább.
-Lauren , látszott , hogy valami nincs rendben ! Egész idő alatt forgolódtál, majd egyszer csak az arcodra fagyott a mosoly ! - állította, mint aki mindent tud.
-Zayn , mondom, hogy nincs sem.... - mondandóm nem bírtam befejezni , mert megláttam Őt.
Ledermedten álltam , nem tudtam mit mondani. Szívem szúrni kezdett , ahogy rá néztem. Mostmár egy másik csajt forgatott a kezei között. Hátulról szorosan ölelte a derekát, miközben a lány elég kihívóan rázta magát. Harry súgott neki valamit, mire a lány szeme felcsillant. Megragadta Harry kezét és elindultak a kijárat felé. Tudtam mit akarnak , hirtelen kaptam el a fejem. Közben már Zayn is arra nézett, amerre én, tudtam rájött már...de mire is ? Mintha csak fejbe csaptak volna jutott el a tudatomig a felismerés... szeretem...szeretem Harryt...
A könnyek abban a pillanatban kibuggyantak a szemeből, és patakként folytak végig az arcomon. Meg sem próbáltam letörölni őket, tudtam, úgyis hiába minden ... az álarcom lehullott a helyéről , föltárva sebezhetőségem Zaynnek. Idegesen kapta vissza a tekintetét, de mikor meglátott ledöbbent. Arca azonnal aggódóvá vált , szorosan ölelt magához. Könnyeim megállíthatatlanul folytak az arcomon , eláztatva Zayn pólójának vállát.
Komolyan azt hittem érezhet bármit is irántam Harry ? Hogy én mekkora barom vagyok...azt hittem , fontos vagyok , hogy számítok neki valamit ... Addig jó voltam, még neki, míg nem jött más... ha nincs ló , jó a szamár is nem ?A szívembe mintha egy kést döftek volna ...
- Mi történt ? - lépett mellénk Perrie , aki gondolom Zayn után jött, de mikor meglátott arca elkomorúlt - Lauren mi a baj ?
Nem tudtam válaszolni , de éreztem, ahogy Zayn Pezzre néz. Mintha csak hangosan kimondta volna, Perrie egyszerre, mintha felvilágosodott volna.Elengedtem Zayn , és óvatosan megtöröltem a szemem , de éreztem, hogy sminkem már eléggé elkenődött. Bele sem gondoltam, hogy nézek ki...
-Én....most....asszem haza ... megyek - préseltem ki a szavakat
-Hívok egy taxit - ajánlotta fel Zayn, de megráztam a fejem.
-Inkább sétálok....kiszellőztetem a fejem - suttogtam, majd hálás pillantást vetve rájuk elindultam a kijárat felé.
Nem köszöntem el senkitől, de ha megtettem volna , tuti kérdezősködni kezdtek volna, amit nem akartam , így szó nélkül léptem ki az ajtón. Kint hűvös szél fújt, mire átrázott a hideg. Az utca sötét volt és csendes , néha néha egy-egy lámpa fénye világította meg az utat. Vacogva gyorsítottam a lépteimen , minnél előbb haza akartam érni . Magamban imádkoztam, hogy Harrynek legyen annyi esze, hogy nem hozzánk vitte azt a fruskát. Könnyeim újra folyni kezdtek, elhomályosítva elöttem az utat. Gyorsan megtöröltem , majd tovább indultam.
Milyen naiv vagyok.... elhittem neki , hogy számítok valamit. Pár órája még engem ölelgetett ... ugyan én nem vagyok senkije , nem tudja mit érzek iránta...de ez mégis kiborított.
-Nem szabad rá gondolnod ! - szólalt meg egy hang a fejemben .
Szomorú sóhaj hagyta el a szám , tekintetem újra az útra szegeztem. Vagy 40 perc óráknak tűnő séta után azonban megérkeztem. Fáradtam löktem be az ajtót , és le sem vetkőzve indultam meg az meletre. Engedtem a kádba forró vizet, majd levetkőztem, és lassan beereszkedtem a vízbe. Jéghideg bőrőm hamar átmelegedett , miközben csukott szemmel adtam át magam az érzésnek. Kizártam minden gondolatot a fejemből, ahol most csakis üresség uralkodott .
Egész életemben álarc mögött éltem az életem, csak nagyon kevesen ismerték az igazi énem. Féltem, hogyha megszeretek valakit, az csakis fájdalmat okoz nekem...féltem a csalódástól, féltem hogy megbántanak , féltem hogy sebet ejtenek rajtam...
És azóta is félek, hogy pofára esek, hogy nevetség tárgya leszek , félek megmutatni ki is vagyok valójában , félek megmutani, hogy én sem mindig mosolygok .... Félek szeretni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése