4.~Én ezt nem akartam~

                                  

            

                                                                ~Lauren szemszöge~

Fogalmam sincs miért nyíltam meg Zaynnek, de jól esett , hogy törődik velem, pedig nem is ismer. Rosszul esett, amit Harry mondott, és az is , hogy a szemembe nem merte volna mondani, hogy utál.
De ha, harc, hát legyen harc. Elegem van, meg fogom keseríteni az életét, hogy elhúzzon, vissza anyucihoz ! Csak azt nem tudom hogy...?

-Lauren, hol voltál ?- nézett rám anya, mikor hazaértem.

A mai próbának lőttek, mikor a ház elé értünk a srácok már a kocsiban várták Zaynt, Harry nem volt velük.

- Kiszellőztettem a fejem ...- mondtam, majd kikerültem anyut és az emeletre indultam.

Leültem a szoba közepére és az ölembe csúsztattam a gitárom. Megpengettem, majd játszani kezdtem rajta. Nagyon szeretek gitározni , ilyenkor kikapcsol az agyam , és csak a zenére koncentrálok. Dudorászva énekeltem hozzá a szöveget, és teljesen belemerültem.

-Tudsz gitározni ? - hallottam meg egy meglepett hangot magam mögül, mire unottan hátrafordultam.

-Amint látod ! - raktam le a gitárt , és várakozva néztem Harryre- Akarsz valamit ? Mert ha nem kívűl tágasabb.

-Figyelj, nem akartalak megbántani, de ideges voltam. Mért kell mindenen kiakadnod ? - lépett mellém, és helyet foglalt mellettem.

- Mért kell létezned ? - motyogtam az orrom alatt, de pontosan tudtam, hogy Harry hallja.

-Bocsánat többet nem fordul elő ! - nézett morcosan.

Óvatosan elmosolyodtam, de nem néztem rá. Nem adom meg neki az örömöt, hogy lássa mosolygok rajta.

- A srácok nem tudják, de én is tudok gitározni ! - vette a kezébe a gitárom , és játszani kezdett.

A dallam átjárta az egész testem, akaratlanul is mosolyognom kellett. Harry énekelni kezdett, hangja kellemes, és kicsit rekedtes volt. Próbáltam nem figyelni rá, csak is a gitárra  de tehetetlen voltam. Hangja bejárta minden pocikám , és megnyugtatott... de én ezt nem akartam.

- Mint már mondtam, kint tágasabb ! - mutattam  az ajtóra

Harry abbahagyta az éneklést és értetlenül meredt rám.

- Most megint mi bajod ? - nézett végig rajtam.

-  Te sem akarsz egy szörnyeteggel egy szobában lenni ! - mondtam, és föláltam.

- Ja , hogy te még mindig itt tartasz. - rakta le a gitárt , és fölállt , hogy szembe legyen velem.

- Tudod az embereket bántja, ha szörnyetegnek titulálják őket ! - néztem rá szúrósan.

Harry elmosolyodott , és közelebb lépett hozzám. Zavart közelsége, ezért inkább hátráltam egy lépést, de nekiütköztem az ágyam szélének.

- És az bántja, ha azt mondom gyönyörű ? - nézett bele szemeimbe.

Nagyot nyeltem , és próbáltam kerülni tekintetét , de egy gyengéd mozdulattal , államnál fogva fölemelte tekintetem, így kénytelen voltam belenézni csillogó szemeibe. Tudtam, hogy nem szabadott volna, mert rögtön elvesztem bennük ... Testem minden porcikája beleremegett érintésébe ...de nem akartam érezni semmit !
Egy határozott mozdulattal ellöktem magamtól, majd se szó, se beszéd kiviharoztam a szobámból.

                                                                ~Harry szemszöge~


- Tudod az embereket bántja, ha szörnyetegnek titulálják őket ! - nézett rám, mire elmosolyodtam .

Olyan aranyos volt , hogy játszotta a sértettet, pedig látszott rajta, hogy nem ez  a baja. Közelebb mentem hozzá, de ő hátrált egy lépést. Hirtelen nagy késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam, de visszafogtam magam.

- És az bántja, ha azt mondom gyönyörű ? - nézem bele kék íriszeibe.

Lauren lehajtotta a fejét , és éreztem , hogy kerüli a tekintetem. Óvatosan megfogtam az állát, és fölemeltem az arcát. Tekintetünk találkozott, és valami furcsa érzés futott át a testemen. Nem tartottam a testvéremnek soha...mindig is több volt nekem, mint a mostoha tesóm...
Lauren arca hirtelen megfeszült és ellököt magától, majd kiviharzott a szobából. Letaglózva fordultam utána, és csak meredtem magam elé... soha, de soha nem volt még olyan, hogy egy lány elutasított volna, és ez meglepett...

 Már vagy 5 prece állhattam így , mikor megjelent apa. Mikor észrevette, hogy Lauren szobájába vagyok, bejött, és értetlenül meredt rám.

-Mit csinálsz itt egyedül ? - kérdezte kedvesen.

-Semmit...- mondtam és elindultam kifelé, de apa elkapta a kezem. - Mi van ?

-Csak szeretnék beszélni veled ... - nézett rám komolyan. - Beszéltem Annevel...

Anya nevének hallatára megállt bennem az ütő...apa és anya beszélt egymással ?! Akkor itt nagy a baj...

- Szóltam neki, hogy döntse el ,ki neki a fontosabb, a fia vagy, az új szeretője, mert látom rajtad , hogy visszamennél, de a férfi miatt tartod magad ! Viszont Anne kiakadt, hogy ne avatkozzak bele a dolgaitokba, és hogy hagyjam békén...- nézett rám

-Ez igaz ? - döbbentem le, nem ismertem anya ezt az oldalát.

-Igen... - nézett rám , szeme aggódóan csillogott.

Pár percig mereven álltam és gondolkoztam... a saját anyámnak fontosabb a pasija, mint a fia ?!

-Hol van Mary ?- kérdeztem, mire apa furcsán nézett

- A nappaliban ...- mondta apa furcsán.

Kiléptem a szobából , és lerobogtam a lépcső, persze apa rögtön követett. Megálltam  Mary elött , és a szemébe néztem...ugyanolyan kékek voltak, mint Laurennek.

-Baj van Harry ? - kérdezte aggódva.

-Lakhatnék itt, veletek véglegesen ? - kérdeztem mély levegőt véve.

Mary először ledöbbent, majd óriási mosolyra húzta száját, és boldogan magához ölelt.

- Hát persze Haryy...- mosolygott.

Apa is odajött, és megölelt minket. Ekkor csapódott az ajtó, mire mindannyian odakaptuk a fejünket.

                                                                    ~Lauren szemszöge~

A nap lemenőben volt, narancssárga sugarai beszőtték az egész eget. Az utca kihalt volt, és hűvös szél fújdogált. A házunk elé érve nagy levegőt vettem, majd benyitottam, kicsit hangosabban , mint szerettem volna. Mikor beléptem a szemem elé tárult, amint anya , Des, és Harry egymást ölelve állnak, és engem néznek. Meglepetésemben még a szám is eltátottam.

-Mi ez a nagy ölelkezés ? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel

-Képzeld Lauren -jött oda hozzám anya boldogan - Harry úgy döntött , hogy szeretne itt maradni !

-Ho-hogy mi ? - esett le az állam.

-Itt fog velünk lakni ! - mosolygott Des is.

Harryre pillantottam, hátha ő megcáfolja az elöbb hallottakat, de csak mosolyogva állt , gondolom azt hitte repesni fogok a boldogságtól...hát nagyon tévedett!

-Ezt nem hiszem el...hogy tehettétek ezt velem ? - sziszegtem elhaló hangon, mire mindenki megdöbbent.

-Lauren ! - emelte föl a hangját anya.

-Bocsánat , hogy nincs kedvem egy levegőt szívni ezzel ! - mutattam mérgesen a döbbenten álló Harryre .

-Lauren, mi bajod van ? - nézett rám szúrós szemmel anya.

-Azonkívül, hogy utálom ? Áhh semmi ...-néztem mérgesen, mire Harry arca eltorzult.

- Bocsáss meg Lauren, hogy az anyám utál !! Bocsáss meg, hogy fontosabb neki a pasija , mint én !! Bocsáss meg, hogy létezem !! - üvöltötte kikelve magából, mire meghökkentem.

Harry megfordult, és könnyes, ismétlem könnyes szemmel, fölviharzott a szobájába. Kábán álltam , és a hallottakon gondolkoztam...bele se gondoltam , mi állhat a hátterében annak, hogy ideköltözik. Most viszont, hogy tudom..

-Lauren ezt mégis hogy képzelted ?! - kérdezte dühösen anya - Azonnal indulj föl a szobádba !!

Lehajtott fejjel iszkoltam föl, és becsaptam magam után a szobám ajtaját . Nekidöltem , és lerogytam a földre. Térdem magam alá húztam, és karommal átkaroltam. Egykönnycsepp szántotta végig az arcom, amit pár másodperc alatt több millió követett. Arcom tenyerembe temettem, és átkoztam magam a viselkedésemért!
Harry sírva, SíRVA viharzott föl...én ezt nem akartam... tényleg egy szörnyetek vagyok...

5. ~Kőszikla~

A hetek teljesen összefolytak számomra. Bocsánatot kértem Harrytől, de ő azóta , ha épp nem néz át rajtam, folyamatosan bánt, és a lelkembe gázol. Mert neki lehet, nekem meg nem !
Az időm nagy részét vörös falaim között töltöttem, néha átmentem Stacyhez, vagy elmentünk buliba. De összefoglalva azt a 3 hetet ami eltelt...nem csináltam semmit, csak csendben türtem...türtem, hogy Harry vagy emberszámba sem vesz, vagy akkorát rug belém, hogy a padlóra kerülök... De nem szóltam, erősnek kellett lennem, hogy ne roppanjak össze ! Úgy viselkedett, mintha valami kőszikla lennék, ami nem érez semmit, és nem fáj neki , ha belerúgnak ! Csakhogy én nem vagyok kőszikla ! Van szívem, lelkem, és nem utolsó sorban vannak érzéseim. Már nekem is sok, amit eltűrök, de tűröm, mert nem tehetek mást. Az élet ilyen... tele van szép, boldog pillanatokkal, de ugyanakkor kegyetlen is! Néha álarc mögé kell bújnunk,  hogy elrejtsük fájdalmunk, és igazi énünk...hogy azt higgyük így sebezhetetlenek vagyunk !
Amióta Harry belépett az életembe én is egy ilyen álarc mögé rejtőzöm, mert így nem láthatja rajtam, hogy fáj! Ugyan mindig csak mosolygok, de ez csak álarc...belül tombolok .
Anyáék nem értik mért lettem hirtelen ennyire zárkózott, de nem is próbálnak meg segíteni... így csak magamra számíthatok..meg persze Stacyre, de sajnos ő nem lehet itt mindig velem.

-Jó reggelt! - mondtam hűvösen, majd leültem a kanapéra , és bekapcsoltam a TV-t.

Üveges tekintettel bámultam, nem is nagyon fogtam föl mi megy, de nem is érdekelt. Mostanában akkora hülyeségek mennek, hogy csak nézek !

-Elmentünk Lauren, vasárnap este jövünk ! - állt meg mögöttem anya, majd puszit nyomott a homlokomra.

Anya és Des már nagyon rég  volt kettesben, ezért , most elmennek egy romantikus wellneshétvégére.

-Rendben ! - mondtam közömbösen.

Mióta Harry itt van ilyen vagyok...rideg és közömbös... Az ajtó csukódott, és tudtam, ketten maradtunk.

-Hol vannak a többiek ? - lépett be pár percel később Harry.

-Elmentek ! - közöltem rá sem nézve.

-Ja , hogy ezen a héten mennek ! -csapott a homlokára.

-Örülök, hogy leesett ! - emeltem rá tekintetem.

-Én annak örülnék, ha te esnél le egy szakadékba ! - mondta gonoszul, majd kilépett a helyiségből.

Mély levegőt vettem, majd az elfolytott könnyektől, szaggatottan kifújtam. Tekintetem újra a TV-re emltem, és tovább bámultam, bár fogalmam sem volt mit is nézek.
Eléggé unalmas volt, ezért fölballagtam a szobámba, és rendbe szedtem nyúzott arcom. Hajam kontyba fogtam, majd föltettem egy kis sminket. Magamra rángattam a sortom, majd egy fehér toppot és rá egy kockás inget.
Előszedtem a szemüvegem, és föltettem . Már 14 éves korom óta szemüveges vagyok, de nem szeretem, ezért kontaklencsét hordtam, de a sok sírástól fáj a szemem, és a kontaklencse sem tenne jót, így kénytelen vagyok a szemüvegem hordani.
Kiléptem a teraszra, és leültem a legközelebbi székre, majd üveges tekintettel bámultam ki a fejemből.

Tök normális, mikor egy 18 éves lány az egész napot a szobájában tölti, és nem megy sehova...phff...ez is mind Harry hibája , minden az ő hibája ! Bárcsak meg se született volna.

-Gyűlöllek Harry Styles...- suttogtam elhaló hangon.

Föltápászkodtam , és lerobogtam a konyhába reggelizni. Szerencsétlenségemre Harryt is ott találtam, amint épp egy kávét iszogatott.

-Nocsak, valaki szemüveges... - mosolygott pimaszul.

Nem szóltam, hanem a hűtőhöz léptem, és kiszedtem belőle a tejet. Töltöttem egy pohárba, majd beraktam a mikróba. A tejet visszaraktam, majd gyártottam magamnak egy szendvicset. Harry árgus szemmel figyelte minden mozdulatom, de kicsit sem érdekelt. A kakaómmal, és szendvicsemmel ültem le az asztalhoz, és mintha Harry ott sem lenne , eszegetni kezdtem.

- Ma átjönnek a srácok!- jelentette be - Nem akarod rendbe szedni magam ?

Szájára gonosz mosoly húzódott, pontosan tudta, hogy már kész vagyok, de neki muszáj volt belém kötnie. A szemem  szikrákat szórt ,legszivesebben ordítottam volna vele, de nem tettem... nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lássa fáj. Nyugalmat erőltettem arcomra , majd fölálltam, és a mosogatóba tettem a tányérom.

-Mi van, nem is beszélsz már velem ? - kérdezte nevetve.

-Nem ! - mondtam egyszerüen, majd hátat fordítottam neki, és visszasiettem a szobámba.

Becsaptam az ajtót, majd megálltam a tükör elött...Pedig ma egész elviselhetően néztem ki, még a szemüveg is földobta egy kicsit a kinézetem.
Muszáj volt belém kötnie, pedig meg sem szólaltam ! Gyűlölöm, egyszerüen gyűlölöm! Nem én tehetek arról, hogy az anyja utálja ! Ne rajtam vezesse le a feszültséget! Mit tettem én ellene ?!!
Fáradtan rogytam le a földre, fejem a falnak döntöttem. Lábam fölhúztam, és átkaroltam a karommal. Úgy éreztem elszállt minden erőm , ajkamba haraptam, de hiába. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, maró, égető érzést hagyva maga után.
Nem akartam sírni, nem akartam gyenge lenni...de nem tudtam mit tenni ... könnyeim utat törtek, és végigfolytak az arcomon.
Elegem volt ! Ez mind MIATTA van! Miatta lettem ilyen, miatta sírok , miatta fáj ! MINDEN miatta van !
Lépteket hallottam közeledni, gyorsan fölpattantam, és letöröltem a könnyeimet. Újra fölraktam az álarcom, és mosolyt eröltettem az arcomra.  Az ajtó nyílt , és 4 srác dugta be rajta a fejét.
Meglepődtem, azt hittem Harry jön, hogy megint belémrúgjon, de nem.

-Szia, csak beakartunk köszönni ! - mosolygott Liam.

-Oké , am sziasztok. - intettem esetlenül , mire mindannyian mosolyra húzták szájukat.

-Akkor nem zavarunk ! - intett Niall, majd csukódott az ajtó, és a fiúk eltűntek.

Semmi kedvem nem volt hallgatni önfeledt nevetésüket, úgyhogy jobbnak tartottam, ha még most lelépek. Fölkaptam a táskám, és kiléptem a szobából, majd lerobogtam a földszintre. A nappaliból hangok szűrődtek ki, de ügyet sem vetve rájuk rángattam magamra a kelleténél idegesebben a conversem, majd indultam volna, de egy hang megállított.

-Hova mész ? - kérdezte fölhúzott szemöldökkel.

-Közöd ? - néztem rá mogorván.

-A bátyád vagyok...ha úgy vesszük ! - jelentette ki - Van közöm hozzá .

-A bátyám ?! - hangom ideges, és sértett volt. - TE nekem nem vagy a bátyám! Legszivesebben letagadnálak !

Harry arca megfeszült , és szemében dühöt véltem felfedezni. Kiabálásomra a srácok értetlenül jöttek ki a nappaliból, de az ajtóban megtorpantak látva perzselő tekintetem. Harry állta, és ő szeme is dühtől fűtött volt.
Megfordultam , és lenyomtam  a kilincset , majd kiléptem. Kirohantam a kapun, és a park felé vettem az irányt. Jó volt végre kiszabadulni a falak közül, a levegő észhez térített , mintha egy álomból ébredtem volna.
Kifulladva érkeztem meg a zöldellő parkba. Kerestem egy padot , és letelepedtem rá . Ez így nem mehet tovább...nem vagyok egy ijedős nyúl ! Megkeseríti az életem ? Hát rendben ...eddig tűrtem, de ha harc, hát legyen harc ! Tönkreteszem az életét, úgy , ahogy azt ő tette velem ! Vigyázz Harry Styles , jövök, és nem  kíméllek !

3. ~Szörnyeteg~

Egész éjszaka forgolódtam, alig aludtam valamit. Tegnap csak arra volt erőm, hogy lemossam a sminkem, és felvegyem a pizsamaként szolgáló fehérneműm. Az órám 11:43-at mutatott. Nagyot sóhajtottam, és kikászálódtam az ágyból, majd indultam volna a fürdőbe, de ekkor megszólalt a csengő. Anyuék biztos alszanak még, és szerintem Harry is , így nekem kell ajtót nyitni.
Morcosan indultam le a lépcsőn, és csak ekkor jöttem rá, hogy fehérnemüben vagyok. Leérve megragadtam az első pulcsit , ami a kezembe akadt...szerencsétlenségemre, pont Harryé volt ! Mindegy, belebújtam, viszont nagyon nagy volt rám. Elindultam az ajtó felé, de az már nyitva volt, és hangos nevetés hallatszott be . Értetlenül álltam meg , és kifelé tekintgettem.
Pár másodperc múlva megjelent Harry , és amolyan ,, Jah te is itt vagy " arcal indult meg felém, majd megállt mellettem. Az ajtón ekkor 4 fiú lépett be , hangosan nevetve, de mikor észrevettek érdeklődve mértek végig.

-Srácok, ő itt Lauren...a ....tesóm ! - mutatott be unottan , viszont a testvér szót elég nehezen nyőgte ki. - Lauren ő itt Niall, Louis, Liam és Zayn !

-Hello ! - nyőgtem ki zavartam

-Szia ! - mondták félelmetesen egyszerre.

- Harry beszélhetnénk ? - ragadtam meg a kezét és a konyhába ráncigáltam.

Keresztbe tett kézzel álltam meg elötte , mire értetlenül bámult rám.

- Ők meg kik ? - néztem rá

-A haverjaim.- mondta még mindig értetlenül.

-És mit csinálnak itt ilyen korán ? - húztam föl a szemöldököm.

- Basszus Lauren, mi bajod van ? Itt vannak mert hívtam őket , mert kéne próbálnunk ! Mi ezzel a bajod ? - nézett rám megemelve a hangját, mire a nappaliban tartózkodó srácok felénk pillantottak.

- Mi a bajom ?- nevettem fel hisztérikusan . - Mondjuk az, hogy ez az én házam, nem a tiéd !! Próbáljatok máshol, nem vagyok rá kíváncsi ! Nézd meg , hogy nézek ki ?! Nincs rajtam semmi !!

- Ohh boccs ! Legközelebb benyújtsak egy kérvényt, hogy megengeded-e, hogy idejöjjenek ? - kérdezte dühösen.

-Nem így értettem ! - sziszegtem.

-Dehogynem ! Csak tudd, hogy nem vagy hercegnő, ez az élet, nem fog mindenki a kedved szerint ugrálni!!- kiálltotta mérgesen.

Meghökkentem ezen a kijelentésén, mert nem erre gondoltam. Csak annyit akartam, hogy szóljon, ha jön valaki, mert eléggé hiányos az öltözetem , és ez nekem kellemetlen.
Se szó, se beszéd viharoztam ki a konyhából , egynesen a szobámba. Becsaptam az ajtót, és lerángattam magamról Harry pulcsiját, és levágtam a földre. Legszivesebben rátapostam volna, de nem vagyok ovis, így a szekrényhez sétáltam, és fölvettem egy kék, fehér pöttyös ruhát, hajam pedig kifésültem, majd oldalra fontam. Föltettem egy halvány sminket majd leültem a földre.
Eléggé bunkón viselkedtem , pedig ,,vendégeink" vannak. Bocsánatot kéne kérnem..
Kiléptem a szobámból a folyosóra, ahol feltünően csend volt. Elindultam lefelé a konyhába, ahonnan hangok szűrődtek ki. Megmarkoltam a kilincset , de nem nyitottam be , mert meghallottam Harry hangját.

-Komolyan mondom elegem van ebből a csajból !! Egy szörnyetek, halál komolyan mondom !! Nemtom meddig bírom mellette ! - mondta,, hangja ideges volt.

-Hát elég bunkón viselkedett az elöbb !- szólt egy valamivel magasabb, de mégis férfias hang.

- Mert bunkó is ! Egy szörnyeteg ! - hallottam megint Harryt

Éreztem, hogy valaki megmarkolja a kilincset, majd nyjlt az ajtó, és Harryvel találtam szembe magam.

Arca dühösből azonnal megbánóvá, és aggódóvá vált. Lassan fölemeltem tekintetem, a könycseppek már az első szó óta folynak szemeimből.

-Lauren én...- kezdené de félbeszakítom.

-Csak azt ne mond , hogy sajnálod és nem úgy gondoltad ! - mondtam elhaló hangon. -Mert pontosan így gondoltad !

Megfordultam és elindultam az ajtó felé, de Harry megragadta a kezem.

-Lauren..

-Egy szörnyeteg vagyok ? Rendben ! De mielött még itélkezel , gondolj bele mit mondasz, és hány embert bántasz meg vele !- néztem rá fátyolos tekintettel, majd kitéptem a kezem övéi közül, és futásnak eredtem.

                                                                ~ Zayn szemszöge~

- Asszem ez lesz az !- mutattam egy barna keritéses, takaros kis házra.

Liam leparkolt a ház elé, majd mind a 4-en kiszálltunk, és becsöngettünk. Pár perc múlva Harry lépett ki a kapunk és mosolyogva közeledett felénk.

-Szevassz haver ! - pacsiztam vele, majd utat engedtem a többieknek.

-De savanyú  a képed ! - nézegette Harryt Louis , majd mint ahogy a nagymamák szokták megcirógatta haverunk  arcát.
Nevetésbe törtünk ki , majd Harry mögött megindultunk a házba. Én mentem leghátul, ezért sem értettem az elején, hogy miért álltak meg a srácok. Kérdésemre hamar választ kaptam egy megszeppent lány személyében. A pult elött állt , Harry pulcsija volt rajta , arca nyúzott és álmos volt, haja kócosan állt a fején, de még így is nagyon szép volt.
Tekintetem elidőzött gyönyörű vonásain , és szinte a szám is tátva maradt.

-Srácok ő itt Lauren...a ....tesóm ! - szólalt meg Harry. - Lauren ő itt Niall, Louis, Liam és Zayn.

-Hello !- köszönt zavartan.

-Szia!- köszöntünk egyszerre.

-Harry beszélhetnénk ? - ragadta meg az említett személy karját a lány, és a konyhába húzta.

A srácokkal pár másodpercig csak álltunk, majd leültünk a nappaliba, és próbáltunk nem hallgatózni, de Harry eléggé fölemelte a hangját.

- Basszus Lauren, mi bajod van ? Itt vannak mert hívtam őket , mert kéne próbálnunk ! Mi ezzel a bajod ? - hallottam Harry ideges hangját.

- Mi a bajom ?- nevetett fel hisztérikusan . - Mondjuk az, hogy ez az én házam, nem a tiéd !! Próbáljatok máshol, nem vagyok rá kíváncsi ! Nézd meg , hogy nézek ki ?! Nincs rajtam semmi !!

- Ohh boccs ! Legközelebb benyújtsak egy kérvényt, hogy megengeded-e, hogy idejöjjenek ? - kérdezte dühösen Harry.

-Nem így értettem ! - sziszegte a lány.

-Dehogynem ! Csak tudd, hogy nem vagy hercegnő, ez az élet, nem fog mindenki a kedved szerint ugrálni!!- kiálltotta Harry kikellve magából.

Pár másodpercig csend volt, majd csapódott az ajtó, és Lauren viharzott ki rajta ránk sem nézve. A srácokkal értetlenül összenéztünk ,majd a konyhába mentünk.Harry az asztalnál ült és nagyokat lélegzett, hogy levezesse idegességét.

-Ez mi volt ? - kérdezte Niall.

Harry nem válaszolt, hanem a hűtőhöz ment, és kivett belőle egy palack vizet. Töltött magának egy pohárba, majd egy húzásra megitta az egészet.

-Komolyan mondom elegem van ebből a csajból !! Egy szörnyetek, halál komolyan mondom !! Nemtom meddig bírom mellette ! - mondta végül idegesen.

-Hát elég bunkón viselkedett az elöbb !- szólalt meg Louis.

- Mert bunkó is ! Egy szörnyeteg ! - mondta mérgesen Harry, miközben az ajtóhoz sétált.

De mikor kinyitotta meghökkent és hátrált egy lépést, így mi is megláthattuk Lauren könnyáztatta arcát.

-Lauren én...- kezdte Harry, de Lauren félbe szakította.

-Csak azt ne mond , hogy sajnálod és nem úgy gondoltad ! - mondta elhaló hangon. -Mert pontosan így gondoltad !

Megfordult és elindult az ajtó felé, de Harry megragadta a kezem.

-Lauren..

-Egy szörnyeteg vagyok ? Rendben ! De mielött még itélkezel , gondolj bele mit mondasz, és hány embert bántasz meg vele !-nézett vissza a lány, majd futásnak eredt.

-Ez most muszály volt Harry , ugye ?- szólaltam meg én is, és  a lány után indultam, bár fogalmam sincs miért.

Kiérve az utcára , már nem láttam, úgyhogy pár másodperc vacilálás után  elindultam balra. Futottam, és bíztam benne, hogy jó irányba indultam.
Csak futottam, míg meg nem pillantottam ŐT. A patkán ült, arcát tenyerébe temette, és sírt.Gyorsan mellé értem, letelepedtem a patkára, és a hátát kezdtem simogatni.
Érintésemre ilyedten fölnézett, de mikor látta, hogy én vagyok arca ellágyult, viszont értetlen maradt.

-Te mit keresel itt ? - kérdezte elcsukló hangon.

-Amit te !- néztem bele kék szemeibe.

Lassan elmosolyodott, és közelebb csúszott hozzám. Fejét vállamra hajtotta, míg átöleltem a vállát.Most Harry biztos mérges , mert Laurennek adtam igazat, és utána jöttem, de egy cseppet sem érdekel Harry..most nem...

-Tudod mi fáj a legjobban ? - nézett rám , mire megráztam a fejem  - Hogy igaza van...

- Nem vagy szörnyeteg !! - lepődtem meg.

- De... elegem  lett abból, hogy ha éppen nem csesztet és nem tesz pofátlan megjegyzéseket levegőnek néz. Tegnap viszont kimondhatjuk, hogy meggyűlölt.

- Mi történt tegnap ? - kérdeztem.

Lauren mesélésbe kezdett, én meg figyelmesen hallgattam. Fogalmam sem volt, hogy Harry más szeméből nézve milyen tapló. Már vagy  fél órája ültünk itt , mikor megszólalt a telefonom.

Bloglovin

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8689395/?claim=66jgvwfcmac">Follow my blog with Bloglovin</a>

2. ~Mostohatestvér ?~

~Összeszedtem minden bátorságom és elforgattam a kulcsot, majd lenyomtam a kilincset...


Ahogy  kinyitottam az ajtót, egy kapucnis fiú  zuhant be rajta. Ijedtemben ugrottam egyet, mindenre számítottam, csak arra nem, hogy bezuhannak az ajtómon. A srác óvatosan feltápászkodott, majd szembe fordult velem. Ruhája tetőtől talpig elázott, haja vizesen tapadt  kipirosodott arcára. Ismerős volt , de fogalmam sem volt honnan .
 A fiú zavartan méregetett , majd egy papírt halászott elő a zsebéből, és megnézte.


-Bocsánat, asszem eltévesztettem a házat!- vakargatta zavartan az állát.- Nem itt lakik Des Styles ?

A név hallatára zavartan néztem végig a srácon , honnan ismeri Dest ?


-De itt lakik ! - mondtam végül halkan. - De te ki vagy ?


- Oh bocs, Harry Styles vagyok !- Vette le a kapucniát, mire leesett az állam.


Harry Styles! Hát ezért volt ismerős, ma láttam a TV-ben , meg különben is láttam már ujságokban. Na de várjunk csak....


- Te ...te Des...fia ...vagy ??- az állam már a padlót súrolta rendesen meglepetésemben.


-Ch...jah ! - mért végig - De te ki vagy ?


-Lauren Sweet...- dadogtam.- Des mostohalánya...


Desnek van gyereke ?? Méghozzá nem is akárki ?? És én erről miért nem tudtam ?? Mért titkolta ?? Ezer meg ezer kérdés kavargott a fejemben, de próbáltam a szomában álló vizes srácra koncentrálni.
 Gyorsan becsuktam az ajtót, majd újra Harryre emeltem a tekintetem. Elszámoltam magamban 10-ig, és megpróbáltam higgadt lenni vele, mert ő nem tehet semmiről.

-Nem akarok tapintatlannak tünni, de mond csak...Mit keresel itt hajnali 3-kor ? - tettem csípőre a kezem.


-Összevesztem anyámmal, és nem bírtam tovább, inkább apa , mint anyám új pasija !- rántotta meg a vállát.- Merre van a fürdő ?

-Ööö..-az emeleten az első ajtó balra.- mutattam fel.

Harry szó nélkül elindult fölfelé , de lépcső felénél még visszapillantott rám, száját huncut mosolyra húzta.

- Megjegyeznél, cuki pizsi ! - mosolygott, jelezve, hogy csak egy bugyiban és pulcsiban állok elötte, majd újra elindult .





Ha eddig azt hittem ennél jobban nem tud leesni az állam, tévedtem...tátott szájjal néztem utána, majd meglepettségem fölváltotta a méreg. Nem elég, hogy rámtör hajnalban, és azt hiszem betörő, még pofátlan is ! Milyen egy elkényeztetett kis sztárocsak...

-Lauren, nem szép dolog előre ítélkezni, biztos csak fáradt ! - szólalt meg egy hang a fejemben, mire nagyot sóhajtottam.

Fölkaptam a táskáját, és elindultam utána az emeletre. Az ajtó elött megálltam , és bekopogtam.

-Gyere !- jött a válasz, mire benyitottam.

Mikor beléptem, szembe találtam magam Harry tökéletesen kidolgozott felsőtestével , amit itt ott tetkók borítottak. Hirtelen nem tudtam mozdulni , csak álltam mint egy fogyatékos és őt bámultam. Mikor felém fordult, és észre vett, elmosolyodott. Megráztam a fejem és rendeztem vonásaimat.

-Itt a táskád ! - raktam le az említett tárgyat.- Gondolom akkor maradsz egy ideig .

-Jah ! - jött a táskájáért.

Bólintottam , majd kiléptem és becsuktam az ajtót. Az álmosság már rég kiszállt a szememből , és már a vihartól sem féltem. Nem akartam elötte gyengének tűnni ! Elindultam a vendégszobába, hogy megágyazzak neki , mint egy rendes....rendes...rendes mi ? Ki vagyok én neki ? Mostohatestvére ? Az inkább nem lennék, kössz.
Megágyaztam , majd visszaindultam a szobámba, mikor megdörrent az ég , de olyan hirtelen , hogy fölsikítottam .
Harry fölhúzott szemöldökkel lépett ki a fürdőből , majd látva hogy  nincs bajom, gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Félsz a vihartól cica ? - Nézett rám

- Te csak ne cicázz itt nekem ! - fenyegettem meg - És nem félek....csak megilyedtem, mert túl hirtelen dörgött !

-Ha te mondod ! - röhögött ki, majd megindult a vendégszobába.

Pár percig csípőre tett kézzel vártam, hátha leesik neki , hogy esetleg megköszönhetné, de nem tette. Az ajtóban visszafordult és értetlenül emelte rám zöld szemeit.

- Mire vársz ?- kérdezte

- Nem akarsz valamit mondani ? - húztam fel a szemöldököm.

- Asszem nem ! - nézett végig rajtam , és talán túl sok ideig is időzött rajtam a tekintete.

- Tudod akár ki is dobhattalak volna ! Rámtörsz hajnalban, azt hittem betörő vagy ! Pofátlan vagy én meg még meg is ágyaztam neked ! Esetleg kinyőgnél végre egy hülye köszit ?!- keltem ki magamból

- Persze ! - mosolygott gonoszul, mire még idegesebb lettem - De elötte lefeküdnék aludni, ha nem gond !

- Hogy te egy mekkora bekébzelt, öntelt alak vagy !! - kiálltottam rá , majd bevágtam magam után az ajtót.

Már kicsit sem érdekelt a vihar , álmosan vágódtam le az ágyamra , és szinte azonnal visszaaludtam.

                                                                     *********

Reggel az órám csörgésére keltem. Már 13:30 volt, úgyhogy gyorsan kikászálódtam az ágyból, és felvettem egy sortot, egy kék toppal. Megfésülködtem  , majd kómás fejjel csoszogtam le a földszintre. Mikor leértem hangos beszéd ütötte meg a fülem. Kíváncsian indultam el a konyhába , mikor odértem Dest és Harryt pillantottam meg , amint két kávé társaságában beszélgetnek.

-Lauren ! - nézett rám mosolyogva Des. - Hogy aludtál ?

- Mit titkolsz még előlem ? - tértem a lényegre , mire anya is belépett a konyhába.

-Lauren én...- kezdett volna bele, de félbe szakítottam.

-Mért nem tudtad elmondani ? Annyiszor kérdeztem, elmondhattad volna, de te inkább eltitkoltad !! -néztem rá dühösen.

-Lauren , vegyél vissza ! - szólt rám anya.

- Te is tudtad igaz ? - néztem mélyen anya szemébe . - Mindenki kivéve én !

Mérgesen fordítottam hátat és visszaroboktam a szobámba. Becsaptam az ajtót, és dühösen sétáltam ki a teraszomra. Lehet túlreagálom, de nem érdekel. Úgy érzem elárultak ,és kihagytak egy nagyon fontos dologból.
Mélyet szippantottam a nyár kellemes illatába. A szél a hajamba kapott , és ide-oda fújta azt. Lehet kicsit sok volt amit csináltam, de most megsértve érzem magam, és ilyenkor nem tudom mit  mondok, vagy kiket bántok meg.

Meleg kezeket éreztem a vállamon, mire megfordultam. Des állt szembe velem, arca kifejezéstelen maradt, nemtudtam semmit leolvasni róla.

- Most elmesélek valamit , kérlek hallgass meg ! - nézett rám, mire bólintottam.- Harry a fiam, de az anyjával, Annevel még mikor  7 éves volt, elváltunk. Rossz apa voltam , amit már nagyon megbántam. Évekig nem beszéltem velük, de egy nap rádöbbentem , hogy milyen rossza apa is vagyok, és megpróbáltam felvenni velük a kapcsolatot , de már késő volt ! Sokszor próbáltam vele bezsélni, programokat szervezni, de nemtudtam helyrehozni , amit elrontottam. Nem tartott már az apjának bármennyire is erölködtem. Ezért nem szóltam, csak anyukádnak...miatta, Harry miatt nem szóltam.

Pár percig csak banbán bámultam magam elé...eddig semmit nem tudtam az elöző életéről , és most valahogy jól esett , hogy elmesélt mindent. Hirtelen felindulásból magamhoz szorítottam. Először meglepte reakcióm, de visszaölelt, úgy , mint egy apa a lányát.

-Szeretlek......apa....- tettem hozzá egy kis habozás után.

-A-apa ?- kérdezte csillogó szemmel.

-Apa ! - mosolyogtam.

Anya könnyes szemmel állt az ajtóban, eddig észre sem vettem, hogy itt van. Odarohant hozzánk, és megölelt mindkettönket, mint egy igazi család, olyan voltunk !

                                                                     **********

-Meddig maradsz ?- kérdeztem , miközben a vacsorám fogyasztottam , és fohászkodtam, hogy ne sokáig.
Ahhoz képest, hogy tegnap mekkora tapló volt, elég kedvesen viselkedek vele., mert tudom, milyen, mikor belép valaki az életünkbe , akit nem szeretünk.

-Passz ! - nézett rám unottan , majd tovább evett.

Des egy hálás mosolyt villantott felém. Ma elmeséltem neki , hogy hogy viselkedett Harry, de megkért , hogy nézzem el neki, és én meg is teszem, ami tőlem telik.
Miután megebédeltünk én visszamentem a szobámba , és letelepedtem a gépem elé. Úgy 10 perc múlva egy mély , kellemes hang ütötte meg a fülem. Kíváncsian mentem a hang irányába , de mikor megláttam honnan jön a hang, ledermedtem. Most visszadhatom a tegnapi pofátlanságát, és azt , hogy ma is egész nap, ha éppen nem csesztetett, levegőnek nézett.

-Nagyszerű ! - tapsoltam gonoszul, mikor benyitottam a szobába. - Remélem nem vagy túlságosan eltelve magadtól !

-Kopogni nálatok nem szokás ?- nézett rám , szemei szikrákat szortak.

-Jaj, bocsánat , elfelejtettem, hogy a Nagy Harry Stylessal van dolgom. Esetleg külön engedély kell, hogy beléphessek ? - folytattam még mindig gonoszul.

- Mond csak mi bajod van ?! - hangja ideges volt, ami mosolyt csalt az arcomra.

-Tudod drága, bármilyen hihetetlen is , nem mindenki van elájulva tőled ! Engem ne hasonlíts a visitozó rajongóiddal !- mondtam ki kegyetlenül. - Ha megtudnák, milyen is vagy valójában, már ők sem lennének elájulva tőled !

- Fejezd be!! Nem tudsz te semmit rólam ! Nem tudod milyért vagyok olyan , amilyen ! - Kiálltott tám, olyan dühösen, hogy megrémültem, de nem fogtam be.

-Ahhoz eléggé ismerlek, hogy tudjam egy bunkó, pofátlan, beképzelt, kis elkényesztetett sztárocska vagy ! De tudd meg , nélküled is van élet ! Egy nagy nőcsábász vagy Harry Styles !!- kiálltottam már én is.

Harry arca megfeszült, szinte éreztem ahogy szinte szétrobban az idegtől...most túl messzire mentem, be kellett volna fognom, mikor szólt !

-Menj innen !! - üvöltött rám, mire lefagytam- Nem hallottad ?! Tűnj innen !! Nem tudsz te semmit rólam, egy hülye cikk miatt ítélsz el te is !! Takarodj a szobámból !

Több sem kellett, rohantam át a szobámba és levágódtam az ágyra. A könnyek utat törtek, és folyni kezdtek az arcomon.
Egy gonosz hárpia vagyok, most túl messzire mentem...

1. ~Vihar~

-Lauren!- kiálltott anya, mire lesietem a lépcsőn. - Elmentünk , holnap délben jövünk!

-Rendben. -mosolyogtam, majd magamhoz szorítottam.

-Ablakokat csukd be, estére vihart mondanak !- lépett elém Des és puszit nyomott az arcomra

-Nyugi már !- nevettem

Anyu és Des kilépett az ajtón , majd becsukták azt. Kómás fejjel indultam az emeletre, egyenesen a fürdő felé. Levetkőztem , majd gyorsan, szinte kapkodva megmostam a hajam . Magam köré csavartam a törülközőt és visszacsoszogtam a szobámba.

Fölöltöztem , de a ruhám alá a fürdőruhám fettem föl, majd a kifésültem göndör hajam. Föltettem egy kis sminket , és késznek nyilvánítottam magam.A szekrényhez lépkedtem és kihalásztam belőle a fürdőruhám, és a törülközőm, majd bepakoltam egy táskába. Lerobogtam a konyhába és elkészítettem egy sonkás szendvicset. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t , miközben nagyokat haraptam a szendvicsembe. Hirtelen megakad valamint a tekintetem.

Harry Styles és Taylor Swift szakított !
Sokan úgy gondolták , hogy a nőcsábász hírében álló Harry Styles végre megállapodik country énekesünk, Taylor Swift mellett, de megint a rosszakaróknak lett igaza. A pár alig 1 hónapot bírt ki egymás mellett, de viszonyuk mára már annyira elmérgesedett, hogy egy teremben sem képesek normálisan viselkedni egymással. Közben Harryt már lencsvégre kapták pár lánnyal azóta , de ezeket nem tudjuk megerősíteni.

Nem vártam meg , míg vége lesz , gyorsan elkapcsoltam egy másik adóra. Sosem voltam kapó az efféle kitalált pletykákra, sőt... igazából nem szívesen lennék rokona a srácnak...szegény ismerősei , biztos szégyenkezhetnek érte... valószínűleg a testvéreit is sokat bántják...ha eggyáltalán van neki! Apropó testvér...vajon milyen lehet, ha van tesód ? Ezt már sosem fogom megtudni, ugyanis nincs és nem is lesz testvérem! Apa és anya szeretett volna mellém még egy gyereket , de anya nem tudott teherbe esni , vagy ha sikerült is , mindig elvetélt! Egy idő után már annyira megviselte a gyerekek elvesztése , hogy nem próbálkoztak tovább...Apának ugyan azóta lett gyereke...de ő már nem az apám! Itthagyott minket és azóta ránk sem hederít!
Desnek fogalmam sincs van-e gyereke. Mikor megkérdem mindig kitér a válasz elől és anya sem mond semmit! Igazából semmit nem tudok az életéről...nem tudom volt-e felesége vagy gyerekei, mert sosem válaszol....
Gondolatmenetemből a csengő hangos csengése ránt ki. Gyorsan kikapcsolom aTv-t, és megtörlöm a szám, majd az ajtóhoz sietek. Alig , hogy kinyitom egy szőke hajú lány ugrik a nyakamba.

- Lauren!- kiálltja  boldogan , mire elnevettem magam.

-Stacy, nyugi ! - nevetek.

-Naa, mehetünk ? - kérdi mosolyogva.

Gyorsan visszaszaladok a táskámért, majd bezárom magam mögött az ajtót. Kilépve a forgalmas utcára, megcsap a nyár jellegzetes illata. Az eget madarak csiripelése, kocsik hangos kipufogója, dudája, boldog nevetések, csobbanások és beszédfoszlányok sokasága tölti be. A nap pókálóként szövi be a fák ágait.Most még gyönyörű az idő, de pár perc múlva lehet hogy már zuhogni fog az eső. Ilyen London, mindig jó, ha van nálad esernyő, bármilyen szépen is indul a nap...
Önfeledten, és nevetgélve sétálunk az utcán , a strand felé.Ugyan nekem van kocsim, de Stacyvel mi jobban szeretünk sétálni, főleg ilyen gyönyörű időben!
20 perc séta után meg is érkezünk a strandra, kifizetjük a belépőt, majd helyet keresünk.Letelepedünk, majd  levetkőzünk fürdőruhára, és már indulunk is a víz felé.

-Fuuu, már majdnem megdöglöttem ! - könnyebbül meg Stacy, mikor elmerül a langyos vízben.

-Ma nagyon jó idő van ahhoz képest, hogy estére nagy vihart mondanak !- állapítom meg , majd alámerülök a vízben én is.
Úszkálunk egy kicsit, majd nevetgélve ülünk ki a medence szélére napozni.

-Képzeeeeld, na kit hívott randira Josh ??? Hát engem !- mosolyog nagyon boldogan barátnőm

-Mi? Mikor? Hogyan?- élénkülök föl.

Stacy hosszú magyarázásba kezd, én pedig izgatottan hallgatom. 9. óta bele van zúgva Joshba, de eddig csak barátok voltak...vagy néha még azok sem, de most Josh randira hívta! Elképzelem mennyire boldog lehetett abban a percben...még a szokottnál is boldogabb !

-És pénteken megyünk étterembe !- ecseteli boldogan.-Jaaaaaaj....

-Mi az ?-kérdem

-Nincs semmi ruhám...mit vegyek fel ?- néz rám kétségbeesetten, mire elmosolyodom.

-Majd együtt veszünk valamit, van időnk!-nyugtatom meg

Stacy megkönnyebülten bólint , majd tovább mesél Joshról...Mikor már nem tud olyat mondani, amit ne tudnék,  visszamegyünk a vízbe és úszkálunk egy kicsit, majd kimegyünk és letelepszünk a törülközőkre.

-Na és, veled mi van?-kérdi kíváncsian.

-Nem jön be senki, ha erre célzol!- nézek rá, majd tovább eszem a jégkrémet, amit vettünk.

-Senki ? - emeli rám újra tengerkék szemeit, mire megrázom a fejem.

Úszkálunk , és csúzdázunk még egy csomót, majd olyan 4 óra körül elindulunk haza. A nap még mindig vakítóan süt, nyoma sincs felhőknek, de mint mondtam, ez London...bármelyik percben megeredhet.
Stacyék háza elé érve elköszönünk egymástól , majd hazafelé veszem az irányt.Csöndesen haladok az egyre kihaltabb utcákon, majd 8 perc séta után megérkezek a házunkhoz.

-Megjöttem!- kiálltom, de rájövök, hogy anyuák elmentek.

Fáradtan rakom le a kulcsokat és a táskám a pultra, majd a a fürdőbe indulok. Vagy fél óráig áztatom magam, hogy elszálljon a klórszag a bőrömből. Kikászálódok a kádból, majd magam köré csavarom a törülközőm, és a szobámba sétálok. Fölveszek egy sortot és egy toppot itthonra, majd megtörlöm a hajam. Nem szárítom meg , mert az csak károsítja , a napon úgy is megszárad.
Fölkapom a könyvem és kiülök a szobámból nyíló teraszra.  Nem vagyok az a ,,bulizzunk, rugjunk be , mert az milyen menő" típus. Én inkább akkor már itthon vagyok és olvasok, vagy ilyenek...lehet irtó bénán hangzik, de nem érdekel! Nem tartom magam strébernek, annyira jo tanuló nem is vagyok, de szeretek olvasni, és kicsit sem érdekel mit gondolnak mások !

A nap lassan lemenőben volt, és a szél is feltámadt, kezdtem fázni.Hirtelen megdörrent az ég, ami hatására fölsikítottam.Becsuktam a könyvem, és gyorsan visszaszaladtam a szobámba. Végigjártam minden szobát és helyiséget és becsuktam az ablakokat.Az eső szemerkélni kezdett, majd pár másodperc alatt hatalmas vihar kerekedett. Behúztam a függönyöket, és letelepedtem a kanapéra. A szobát óriási villanás töltötte be, még így, behúzott függönyön keresztül is, majd megdörrent az ég, de olyan hangosan, hogy azt hittem, leszakad a ház. Az egyik ablak hirtelen kicsapódott, minek hatására félelem lett urrá rajtam. Lemerevedetten ültem a fotelban, mozdulni sem bírtam.A szél süvített odakint, az eső pedig kezdte eláztatni a parkettát.
Gyorsan felálltam, de bátorságom rögtön elszállt, mikor újra hangos dörrenés rázta meg a házat.Sikítva rohantam az ablakhoz, és gyorsan becsuktam, majd fölrohantam az emeletre és becsuktam magam után az ajtót.
Az ágyba vetettem magam , és a fejemre húztam a takarót. Mélyeket lélegeztem, és próbáltam másra koncentrálni. Bedugtam a fülesem és max.-ra kapcsoltam a hangerőt.
A zene megnyugtatott és ellazított...fáradtan döltem hátra és lehunytam a szemem...
                                                            
                                                                  ********




-Jesszus !- sikítottam és kitéptem a fülemből a lejátszót

A max. hangerő nem volt a legjobb húzásom, és arra fölriadni, hogy süketítően hörög valami a füledbe, aztán végképp nem kellemes!
Lehúztam magamról a takarót és körülnéztem...a vihar még mindig észtvesztően tombolt odakint, és kezdtem megint félni. Gyorsan átöltöztem fehérneműbe és újra magamra húztam a takarót.
Kint dörgött és villámlott , hallani lehetett ahogy a szél süvít...órákig forgolódtam, de nem jött álom a szememre, tulságosan zaklatott voltam...
Próbáltam másra gondolni, végső elkeseredésemben már pónikra és szivárványokra koncentráltam , de ez sem jött be...
Az idő tombolt odakint , és legszivesebben elüvöltöttem volna magam, hogy elég legyen , de nem tehettem!
Fülemre húztam a párnát, és már a sírás folytogatott , annyira féltem, de azt nem tudtam, hogy mért ? Mért rémiszt meg ennyire az idő ?
Fülemet a csengő hangos csengése ütötte meg, mire felkaptam a fejem...Ki a fene lehet itt ilyen időben ?! És hajnali fél 3-kor ?!
Ilyedten ültem az ágyamban, hátha csak cseng a fülem, de a csengő rendíthetetlenül szólt. Minden bátorságom összeszedtem, magamra kaptam egy pulcsit és kiléptem a szobámból. A folyosó sötét volt és kihalt, néha-néha megvilágította egy egy villanás. Megszeppenve indultam a lépcsőhöz, miközben a csengő rendíthetetlenül szólt...KI a fene lehet ?!!
Mikor elértem a lépcsőt, megmarkoltam a korlátot és óvatosan elindultam lefelé. Az ég agyot dörrent , amibe beleremegett minden porcikám! A csengő mellett, mostmár az ajtón is dörömbölt valaki, nagyon be szeretett volna jönni.
Szerencsésen leértem a földszintre és a kapcsoló után nyúltam , de a lámpa kiégett. Mostmár teljesen beparáztam, az idő tombol, a villany kiégett, és valaki dörömböl az ajtón.
Lassan megindultam és lélegzet visszafolytva közelítettem az ajtóhoz. Ahogy egyre közeledtem , egyre hangosabb is lett a dörömbölés.
Odaértem, és megragadtam a kilincset, de eszembe jutott, mi van ha valami gonosz ember, ezért megragadtam az ajtó mellett lévő esernyőt. Összeszedtem minden bátorságom és elforgattam a kulcsot, majd lenyomtam a kilincset...