15.~Nem leszek játékszer~

Az idő telt , de az érzelmeim nem lankadtak. Azóta minen nap próbálom kerülni Harryt , sokat vagyok Stacyvel, és Joshal is . Először kicsit kellmetlenül éreztem magam, nem akartam zavaró 3. lenni , de mindketten megnyugtattak, hogy ez nem így van. 1 hét telt el azóta , idiótábbnál idiótább kifogásokat keresgélve utasítom vissza a fiúk meghívásait , ami eddig szerencsére nem nagyon tűnt föl senkinek. Mikor átjönnek , természetesen mindig velük vagyok, élvezem a társaságukat , de Harryre már nem tudok úgy nézni ,mint eddig .  Nem tudom sem testvérként, sem barátként kezelni , nem tudom , utálni sem , mert nincs okom rá.... ő csak éli az életét , tudom, hogy nagyon sok lányt tudhat már maga mögött , tudom, hogy mikor este lemegy , mit csinál...de fáj , mert szeretem....igen, mostmár ki merem mondani, mit érzek. Eddig küzdöttem, és elnyomtam magamban ezt , de mára már belefáradtam...

-Gyerekek , indulunk ! - rántott ki a gondolataimból anya.

Felpattantam a kanapéról, és az előszobába siettem. Des és anya az ajtóban álltak , már bepakoltak a taxiba.

-Jó utat ! - mosolyogtam, miközben megöleltem anyut.

-Vigyázzatok magatokra -szorított magához Des is.

Harry is leért , és ő is elköszönt . Anya lelkére kötöttem, hogy sok képet csináljon, mert én is szeretném -ha csak képeken keesztül is - látni Hawaiit. Aki erre csak mosolyogva bólintott, majd következő szavait Harrynek intézte.

-Tőlem akkora bulit csapsz , amekkorát akarsz , de mikor visszaérünk, így legyen a ház, ahogy most van! - emelte meg  a hangját, anya, de szája szegletén mosoly bújkált.

-Igenis - húzta ki magát Harry mosolyogva.

Az ajtóból néztem , a taxi kikanyarodik az utcából , majd becsuktam az, és elindultam a szobámba.

-Hé , Lauren - szólt utánam Harry , mire megfordultam.

-Igen ? - néztem bele zöld szemeibe , ami hiba volt, mert rögtön elvesztem bennük.

-Holnap buli lesz, jönnek a srácok is, meg még páran - kezdett bele.

-Értem - fordultam, vissza, hogy minnél előbb a szobámban legyek.

-Éss... - állított meg megint a hangja - Kéne venni egy két dolgot, de a kocsim még szervízben van, csak holnap után lesz kész , ezért kéne a kocsid !

-Na nem , a kocsim az enyém ! - kaptam vissza a fejem - Azt nem adom !

- Akkor gyere te is! - mondta a szerinte logikus választ.

Töprengve néztem , nem akartam vele menni. Viszont milyen ... testvér... lennék, ha miattam , vagyis azért mert nem adom a kocsim, nem lenne a bulin kaja meg pia. Nagyot sóhajtottam , majd egy bólintás közepette felsiettem a szobámba. Felöltöztem, majd telefonom , meg a pénztárcám beledobtam egy táskába, és lerobogtam a lépcsőn. Harry már az ajtóban várt, fölkaptam a sluszkulcsokat, majd együtt bepattantunk a kocsiba.
Nem beszéltünk az úton , én a gondolataimba mélyedve figyeltem az utat. Leparkoltam egy közeli helyen, majd mind a ketten kiszálltunk . Szereztünk egy bevásárlókocsit , majd elindultunk befelé a boltba.

-Előszőr vegyünk piát , azt rakjuk alulra - tolta a kocsit az italokhoz Harry.

Készségesen követtem . Felhúzott szemöldökkel figyeltem , ahogy Harry pakol , pakol ,pakol, és pakol...

-Szerintem, számodra a ,,pár ember " nem annyit jelent, mint számomra ... - állapítottam meg , mire Harryből nevetés tört elő .

-Lehet kicsit többen jönnek, mint ,,pár"  - rakta be az utolsó üveg sört is a kocsiba , majd mosolyogva végignézett rajtam.

Lehetetlenül megráztam a fejem, majd a kocsi oldalán elindultam , a sós dolgok felé.

-Chipsből is annyi kell, mint piából ? - kérdeztem , miközben bedobtam egy zacskót a kocsiba.

-Vicces vagy , de hidd el kell ennyi ital ! - nézett rám komolyan, de szemei alatti nevetőráncokból láttam, hogy jól szórakozik.

Egy ,, nekem 8 "  vállrándítással visszafordultam, és csak úgy találomra dobáltam a kocsiba a chipseket. Harry sem tétlenkedett, bőszen válogatott a különféle édességek között. Hirtelen felindulásból, mikor behajolt a kocsiba , fogtam a kezembe akadó chipset, és nagy erőből hozzávágtam. Ijedten kapta fel a fejét , mire belőlem kitőrt a nevetés . Ő is megragadott , egy chipses zacskót , ami nemsokára a fejemen landolt. Nevetve emeletem fel a földről, és visszatettem a kocsiba.  Láttam, hogy a melletünk elhaladó néni mérges fejjel méreget minket, úgyhogy inkább több zacskót nem dobtam el. Elindultam a csokikhoz , Harry pedig utánam. Bőszen válogattam, mikor Harry is mellém lépett.

-A nőknek mért kell mindig csoki ? - értetlenkedett.

-Passz - mondtam rá sem nézve.

Mikor mindent megvettünk , beálltunk a kasszánál álló sorba. Harry fizetett , én pedig állva a sok irigykedő tini pillantását vártam rá. Bepakoltunk a csomagtartóba , majd elindultunk haza. Odaérve segitettem elpakolni Harrynek , majd felmentem a szobámba.
Ma nem akartam Stacyéket zavarni, így inkább felkaptam a gitárom , és kivonultam a teraszra. Lehuppantam a székre, és kezembe vettem a hangszert. Megpengettem , majd játszani kezdtem  rajta. Átadtam magam az érzésnek , egyesültem a zenével . Nagy levegőt vettem, majd halkan énekelni kezdtem. Anya szerint gyönyörű hangom van , kiskoromban mindig megkért, hogy énekeljek neki, de én sosem szerettem dicsekedni. Csak anya és Stacy hallott énekelni, nem szerettem mások elött.
Hangom erősödni kezdett , az önbizalmam is nagyobb lett. Mosolyogva énekeltem a sorokat , miközben koncentráltam, nehogy elrontsam a dallamot.
Teljesen megfeledkeztem mindenről , ezért sem vettem észre , hogy valaki figyel , csak mikor megszólalt.

-Mikor akartad közölni , hogy ilyen gyönyörűen énekelsz ? - nézett rám mosolyogva - A végén lenyomsz.

Zavartan raktam le a gitárt , majd tekintetem Harryébe fúrtam.

-Nem szoktam dicsekedni... - álltam fel , majd ravasz mosollyal közelebb léptem hozzá - De szerintem , már lenyomtalak.

-Úgy gondolod ? - hökkent meg, azt hitte komolyan gondolom.

-Úgy - mosolyogtam

Harry pár percig merengve nézett, majd szája ravasz vigyorra húzódott.

-Lehet ebben lenyomtál ... - kezdett bele - De ebben én vagyok a legjobb.

Reagálni sem tudtam, mert felkapott és elindult a szobába .

-Mit csinálsz ? - kapálóztam nevetve - Tegyél le , ez emberrablás !

Harry engedelmeskedett , mire nagy puffanás közepette érkeztem meg az ágyamra . Rögtön rámvetette magát , és ott csikizett, ahol ért. Nevetve kapálóztam, de mind hiába , erősebb volt nálam .

-Fe...jezd...be... - próbáltam kipréselni a szavakat , de a fulladozó nevetéstől eléggé nehezen ment.

Harry elengedte a füle mellett a kérésemet  , felém tornyosulva folytatta kínzásom. Rázkódva a nevetéstől, próbáltam lelökni magamról , minduntalan sikertelenül . Egyik kezemmel oldalra nyúltam, és tapogatózva kerestem egy párnát. Megmarkoltam , majd egy jól irányzott ütéssel  Harry fejéhez vágtam, aki meglepetésében elvesztette az egyensúlyát , és lomhán terült el az ágyon.

-Ebben viszont én ! - mosolyogtam pimaszul, majd úrja Harryhez vágtam a párnám.

 Nyúltam volna egy másikért, mikor nagy ütés érte a hátam. Mérgesen fordultam vissza , és kezdetét vette a harc. Ahol csak értem, püffölni kezdtem, de ő sem tétovázott , párnák tömkelege landolt rajtam.

-Add fel Styles ! - nevettem, miközben elhajoltam egy felém hajított kispárna elől.

-Azt lesheted! - hajított felém újra egy nagyobbat, ami elől már nem tudtam elhajolni.

Egyensúlyomat elvesztve estem hátra, de az utolsó pillanatban sikrült megragadnom Harry karját , aki így rajtam landolt. Szerencsére annyi ideje még volt, hogy kezével gyorsan kitámasztotta magát így megúsztam, hogy palacsinta legyek .
Szaporán vettem a levegőt , miközben le sem tudtam venni a szemem, övéiről. Mintha csak a csillagokat néztem volna, úgy ragyogtak.  Szívem hevesebben kezdett verni , pillangóim fölébredtek gyomromban , és cikánykereket hánytak. Olyan szinten tehetetlen voltam, hogy az megrémisztett.
Megrémisztett, hogy puszta közelsége ilyen érzéseket vált ki belőlem.

- Ebben meg én... - mosolygott , majd mielött még reagálni tudtam volna , ajkait enyémekre tapasztotta.

Nem tudom mi üthetett belém, de rögtön visszacsókoltam. Egész testem melegség járta át , szívem hevesebb ritmusban dobogott. Szenvedélyesen csókolt , kezemmel autómatikusan túrtam bele göndör fürtjeibe . A külvilág elhomályosult ellöttem, csak én voltam meg Ő ...
Kezével gyengéden simított végig oldalamon , miközben belemosolygott csókunkba...de ez most más mosoly volt...győztes mosoly. 
Hirtelen löktem le magamról , mire értetlenül meredt rám . Neki csak játék vagyok, úgy, mint a többi lány...

-Menj innen .... - suttogtam a könnyeimmel küszködve.

-Mi ? - meredt rám csodálkozva.

- Menj innen,  nem érted ?! - kiálltottam rá dühösen.

-Lauren , most mi van ? - nézett rám meglepetten.

-Nem leszek bábú , hogy kielégítsd piszkos kis vágyaidat ! - üvöltöttem vele .

Fájt...mert tudtam, hogy csak ki akar használni. Nem szeret , nem érez semmit irántam, csak éppen nincs más lány...

- Pedig gondolkodás nélkül visszacsókoltál ! - húzta száját kaján mosolyra.

-Egy mocsok disznó vagy Harry ! - üvöltöttem a szemébe .

Nem bírtam tovább , egy könnycsepp szántotta végig az arcom, mire Harry meghökkent. Gyűlölet... ez a fogalom nyílként szúrta át a szívem . Kihasználta, hogy sebezhető vagyok , és rögtön lecsapott. Fáj a tudat, hogy neki csak egy játék vagyok, nem több.

-Tűnj innen ! - mutattam az ajtóra - Neked nem vagyok több, mint valami olcsó játék ! Undorító amit csinálsz ! Minden lányt beetetsz, kihasználsz, majd megalázva otthagysz a francban !

Harry mereven ült , a hallottakat emésztette. Egy ideig ült , és engem nézett, majd elfordulva lehajtotta a fejét. Az ajtóból még visszanézett , arca szomorú volt, majd kilépett rajta, és becsukta . Összegörnyedve ültem az ágyon, miközben a könnyeimmel küzdöttem, de hiába, mert azok folyamatosan folytak szemeimből .

14.~Lehullt az álarc~

-Szevasz haver - köszöntötte Harry Zaynt.

-Szia - köszöntem én is , mire kaptam két puszit Zayntől.

Hangos nevetés hallatszott a nappaliból, ezért elindultam Harry után. Nem tudom mi ütött belém, de éreztem hogy félek...de mégis mitől ? Soha életemben nem érdekelt mások véleménye , most mégis izgultam, hogy mit fognak gondolni rólam.
Beérve a nappaliba , mosolyogva köszöntem Louisnak és Liamnek.

-Szia , Danielle vagyok - nyújtotta felém a kezét egy világosbarna hajú lány - Liam barátnője.

-Szia , én Lauren - mosolyogtam .

Nagyon kedves lánynak tűnt, így kezdeti félelmem azonnal tovaszállt...ettől féltem annyira ?

-Szia , én Eleanor vagyok -mutatkozott be kedvesen a másik, göndör, barnahajú lány.

-Lauren - mosolyogtam rá.

-Itt a pezsgő ! - libbent be a helyiségbe egy lány.

Az első szó, ami eszembe jutott róla , az hogy Különleges. Halványlila haja fürtökben omlott vállára, ruhája nagyon egyedi volt, vagány, de mégis csinos . Mosolyogva állt meg Zayn mellett , majd észre vett engem.

-Biztos te vagy Lauren - jött oda hozzám kedves mosollyal az arcán - Szia, Perrie vagyok.

-Szia - mosolyogtam rá én is.

Már szinte mindenki itt volt, kivéve Niallt. Míg vártuk kibontottuk a pezsgőt , és azt iszogatva beszélgettünk. Hamar megtaláltam a közös hangot a lányokkal , nagyon kedvesek voltak. Jót bezsélgettünk, majd beesett Niall is , úgyhogy hívtunk 3 taxit, hogy kényelmesen elférjünk.
Én , Perrie , és Eleanor ültönk egy taxiba. Hamar egy hullámhosszra kerültem velük , kedvesek , és aranyosak voltak velem. Megosztottak velem egy-két ,,titkos" dolgot Zaynről és Louisról, amin jókat nevettünk. Perrie mesélt a turnéiról , a lányokról a bandájában. Nem volt nagyképű, nem firtogtatta, hogy ő milyen jó , barátságosan mesélt az élményeiről, ami nekem nagyon jó érzés volt. El is mesélt magáról, hogy állást kapott egy modelügynökségnél. Hozzájuk képest annyira senkinek éreztem magam...én nem voltam sztár , nem voltam modell , halvány gőzöm sem volt még a jövőmről...

-Itt vagyunk - állapította meg Perrie , majd kiszálltunk a kocsiból.

Megkerestük a többieket is, és elindultunk befelé . Már kintről lehetett hallani, ahogy dörömböl a zene, a tánctéren önfeledten ugráltak és táncoltak az emberek. Nagy volt a tömeg , így egymást követve kerestünk magunknak egy asztalt. A fiúk hoztak inni , majd megpróbáltunk beszélgetni, de ez rendszerint kudarccba fulladt , így inkább csak a melletünk ülővel váltottunk pár szót. El és Louis a tánctérre mentek , ahova Perrie is nagyon szeretett volna.

-Légyszi Zayn ! - hallottam fél füllel ,  ahogy Perrie noszogatja barátját.

-Nem szeretek táncolni, nem is tudok ! - makacskodott Zayn , mire Perrie bevetette ellenállhatatlan mosolyát.

Nevetve néztem ahogy Zayn nagyot sóhajt, majd barátnőjével együtt elindul a tömegen keresztül. Niall, Dani, és Liam letelepedtek a bárpultokra , és ott próbáltak meg társalogni. Tekintetemmel Harryt kerestem, de nem találtam sehol . Szomorúan feladtam , majd én is csatlakoztam Danielleékhez. Rendeltem magamnak egy pezsgőt , majd mosolyogva hallgattam Danit , aki látszólag nagyon örült, hogy végre nem csak a fiúk hülyeségeit kell hallgatnia.

-Felkérhetem egy táncra ? - lépett Dani elé Liam

-Persze - mosolygott zavartan Danielle, majd elindultak Liamel a táncparkettre.

Mosolyogva figyeltem egy darabig őket, majd arébb csúsztam a székeken, hogy közelebb legyek Niallhez. Pár percig csak csendben ültünk, majd Niall szólalt meg.

- Látom jóban lettél a lányokkal - nézett felém.

-Igen, nagyon kedvesek - mosolyogtam.

 Egy pillanatra elfordítottam a fejem, szememmel Harryt kerestem, de úgy felszívódott , mintha a föld nyelte volna el.

-Azóta elmúltak a szeretet rohamaid ? - kérdeztem mosolyogva, emlékeztetve Niall egy korábbi esetre.

Niallből hangos nevetés tört ki, mikor leesett neki, hogy miről beszélek. Hangja édes volt, szívesen hallgattam volna még.

-Azóta nem fojtogatok senkit a szeretetemmel - mondta, mikor végre levegőhöz jutott.

-Ohh , szóval ezt vegyem megtiszteltetésnek, hogy csak engem fojtottál majdnem meg ? - húztam fel a szemöldököm.

-Pontosan - mosolygott , miközben kihúzta magát a széken.

Elnevettem magam , majd  mosolyogva figyeltem Niallt , akinek hirtelen nagyot korgott a gyomra.

-Hűha...-állapította meg - Elnézést ! Valami erőset kérnék.

A pultos, akihez az utobbi szavait intézte némán bólintott, majd elment. Értetlenkedve néztem Niallre.

-Azt hiszed , a pia elűzi az éhséget ? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

-Egy próbát megér ... -rántott vállat, mire halkan felnevettem.

Közben lassan csatlakoztak hozzánk a többiek is . Jókat nevetve beszélgettünk , már mindenki megjött kivéve Harryt. Szinte minden egyes mondat után a nyakamat nyújtva keresgéltem , de nem találtam...Lehet, hogy hazament ?
Már fordítottam volna vissza a fejem, mikor váratlanul megpillantottam. A mosoly az arcomra fagyott , miközben keserű íz költözött a számba. Karjaiban egy lányt tartott , aki nagyon is élvezte a társaságát. Ott illegette- billegette magát előtte , amit Harry élvezettel nézett.
Elfordítottam a fejem , és újra mosolyt erőltettem magamra . Fájt nagyon ...pedig nem vagyok senkije , nem járunk vagy tudom is én , hogy itt hisztizzek ...de mikor megláttam ... a gyomrom görcsbe rándult , egész testem fájdalom töltötte be.
Mosolyaim, nevetéseim már nem voltak őszinték , de ez azt hittem senkinek nem tűnik föl..de tévedtem. Zayn zavartan méregetett , láttam rajta, hogy átlát rajtam.
Újra Harry felé pillantottam , aki még mindig a lánnyal enyelgett . Úgy éreztem nem bírom tovább , amit én sem értettem. Egy ,,mindjárt jövök" köszönéssel idultam meg a WC felé , hogy rendbe tegyem magam. Átverekedtem magam a tömegen, és elindultam a helyiség felé.

-Lauren! - kiáltott valaki utánam, mire megfordultam, és szembe találtam magam egy csokoládé barna szempárral - Jól vagy ?

-Igen , persze - füllentettem , miközben álltam a tekintetét.

-Nekem nem úgy tűnt - nézése olyan volt, mintha a lelkembe látna.

-Nincs semmi bajom, jól vagyok ! - erősködtem tovább.

-Lauren , látszott , hogy valami nincs rendben !  Egész idő alatt forgolódtál, majd egyszer csak az arcodra fagyott a mosoly ! - állította, mint aki mindent tud.

-Zayn , mondom, hogy nincs sem.... - mondandóm nem bírtam befejezni , mert megláttam Őt.

Ledermedten álltam , nem tudtam mit mondani. Szívem szúrni kezdett , ahogy rá néztem. Mostmár egy másik csajt forgatott a kezei között. Hátulról szorosan ölelte a derekát, miközben a lány elég kihívóan rázta magát. Harry súgott neki valamit, mire a lány szeme felcsillant. Megragadta Harry kezét és elindultak a kijárat felé. Tudtam mit akarnak , hirtelen kaptam el a fejem. Közben már Zayn is arra nézett, amerre én, tudtam rájött már...de mire is ? Mintha csak fejbe csaptak volna jutott el a tudatomig a felismerés... szeretem...szeretem Harryt...

A könnyek abban a pillanatban kibuggyantak a szemeből, és patakként folytak végig az arcomon. Meg sem próbáltam letörölni őket, tudtam, úgyis hiába minden ... az álarcom lehullott a helyéről , föltárva sebezhetőségem Zaynnek. Idegesen kapta vissza a tekintetét, de mikor meglátott ledöbbent. Arca azonnal aggódóvá vált , szorosan ölelt magához. Könnyeim megállíthatatlanul folytak az arcomon , eláztatva Zayn pólójának vállát.
Komolyan azt hittem érezhet bármit is irántam Harry ? Hogy én mekkora barom vagyok...azt hittem , fontos vagyok , hogy számítok neki valamit ... Addig jó voltam, még neki, míg nem jött más... ha nincs ló , jó a szamár is nem ?A szívembe mintha egy kést döftek volna ...

- Mi történt ? - lépett mellénk Perrie , aki gondolom Zayn után jött, de mikor meglátott arca elkomorúlt - Lauren mi a baj ?

Nem tudtam válaszolni , de éreztem, ahogy Zayn Pezzre néz. Mintha csak hangosan kimondta volna, Perrie egyszerre, mintha felvilágosodott volna.Elengedtem Zayn , és óvatosan megtöröltem a szemem , de éreztem, hogy sminkem már eléggé elkenődött. Bele sem gondoltam, hogy nézek ki...

-Én....most....asszem haza ... megyek - préseltem ki a szavakat

-Hívok egy taxit - ajánlotta fel Zayn, de megráztam a fejem.

-Inkább sétálok....kiszellőztetem a fejem - suttogtam, majd hálás pillantást vetve rájuk elindultam a kijárat felé.
Nem köszöntem el senkitől, de ha megtettem volna , tuti kérdezősködni kezdtek volna, amit nem akartam , így szó nélkül léptem ki az ajtón. Kint hűvös szél fújt, mire átrázott a hideg. Az utca sötét volt és csendes , néha néha egy-egy lámpa fénye világította meg az utat. Vacogva gyorsítottam a lépteimen , minnél előbb haza akartam érni . Magamban imádkoztam, hogy Harrynek legyen annyi esze, hogy nem hozzánk vitte azt a fruskát. Könnyeim újra folyni kezdtek, elhomályosítva elöttem az utat. Gyorsan megtöröltem , majd tovább indultam.
Milyen naiv vagyok.... elhittem neki , hogy számítok valamit. Pár órája még engem ölelgetett ... ugyan én nem vagyok senkije , nem tudja mit érzek iránta...de ez mégis kiborított.

-Nem szabad rá gondolnod ! - szólalt meg egy hang a fejemben .

Szomorú sóhaj hagyta el a szám , tekintetem újra az útra szegeztem. Vagy 40 perc óráknak tűnő séta után azonban megérkeztem. Fáradtam löktem be az ajtót , és le sem vetkőzve indultam meg az meletre. Engedtem a kádba forró vizet, majd levetkőztem, és lassan beereszkedtem a vízbe. Jéghideg bőrőm hamar átmelegedett , miközben csukott szemmel adtam át magam az érzésnek. Kizártam minden gondolatot a fejemből, ahol most csakis üresség uralkodott .
Egész életemben álarc mögött éltem az életem, csak nagyon kevesen ismerték az igazi énem. Féltem, hogyha megszeretek valakit, az csakis fájdalmat okoz nekem...féltem a csalódástól, féltem hogy megbántanak , féltem hogy sebet ejtenek rajtam...
És azóta is félek, hogy pofára esek, hogy nevetség tárgya leszek , félek megmutatni ki is vagyok valójában , félek megmutani, hogy én sem mindig mosolygok .... Félek szeretni...

13.~Fájdalmas igazság~

~ Semilyen álarc nem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs...


Hova keveredtem ? Hát 5 idióta közé... nem hinném, hogy ép eszű ember , egyáltalán feltudja-e fogni , hogy lehet valaki ennyire hülye ?
Soha életemben nem nevettem annyit, mint tegnap este ...soha! A fiúk szinte az összes turnés vicceket, poénokat , szivatásokat és történeteket elmesélték , majd a mostani turné szivatásait  kezdték tervezgetni. Volt ott minden , filcel rajzolni a másik arcára , kezére, lábára, hasára, bárhova , álmában kivasalni Harry haját, de csak az egyik oldalon, féloldalasan leborotválni a másikat , minden! Liam még azt is megsúgta nekem , hogy az egyik koncerten, majd lefogja húzni Harry gatyáját, hogy visszaajon neki valamit. Persze ezt csak velem osztotta meg, így egész este állhattam a kiskutyaszemeket, hogy mondjam el a többieknek is...

Reggel...vagyis inkább délután , vidáman ébredtem, még az égnekálló hajam, sem szabta kedvem. Kifésültem, majd lófarokba kötöttem. Fölvettem egy vatikolt sortot , és egy egyszerű fehér toppot. Bepakoltam a táskámba -telefon , pénztárca és ilyenek- majd lerobogtam a lépcsőn. Anya és des a konyhában ebédeltek , Harry pedig még aludt.

-Jó reggelt ! - köszöntem, majd én is leültem , hogy megebédeljek.

-Jó reggelt - mosolygott rám Des.

Anya elém rakta a gőzölgő ételt, amit hamar el is fogyasztottam. A hűtőhőz sétáltam, és kihalásztam a baracklevet , majd tölötöttem egy pohárba , és meg is ittam.

-Elmentem Stacyhez - mosolyogtam anyáékra, majd kiléptem az ajtón.

Mikor kiértem azonnal megcsapott a frissen lenyírt fű jellegzetes illata, mely keveredett a fenyőfák gyanta illatával. Mosolyogva indultam el a tömeggel , miközben minden percét kiélveztem , ennek a gyönyörű időnek. A nap hét ágra sütött, sugarai perzselték puha bőröm.
Befordultam a már jól ismert utcába, és 2 perc múlva már a kapu elött vártam , hogy az kinyíljon.

- Szia - köszöntem, mikor megpillantottam a felém igyekvő barátnőm.

- Szia - mosolygott rám , majd szorosan megölelt -Várjunk csak... mi történt a csuklóddal ?

-Ööö... az igen hosszú mese ... - néztem törött csuklómra - De legalább rajzolhatsz rá !

-Én ráérek - mosolyodott el, majd együtt beléptünk a hűvös lakásba.

A szobájába mentünk, és letelepedtünk az ágyra. Elmeséltem a csuklóm történetét , amit Stacy érdeklődve hallgatott. Mikor befejeztem zavartan hajtottam le a fejem, amit Stacy is észrevett.

-Lauren ? - nézett mélyen a szemembe - Nekem mindent elmondhatsz !

-Tudom...- mosolyogtam halványan - Igazából fogalmam sincs semmiről ! Azt hittem utálom, gyűlölöm ...de...de most asszem...

Haboztam... Nem voltam biztos abban, amit mondani akarok , abban sem, hogy mit érzek ...

-De most asszem...megkedveltem -mondtam ki a számomra fájdalmas igazságot.

Lassan felemeltem lehajtott fejem , vártam Stacy mit mond , de ő csak sokatsejtetően mosolygott.

- Tudod, én ezt már valahogy sejtettem - mosolygott rendíthetetlenül.

Én is elmosolyodtam , és megragadva egy párnát, Stacy fejéhez vágtam. Azt az arcot, amit akkor vágott sosem felejtem el. Nem vártam meg mit lép, mégegyszer hátba vágtam. Na erre már azért ő is ugrott , és pár másodpercen belül az én fejemen csattant a párna. Nevetve püfföltem, ahol értem, de Stacy is cseles volt. Akkorát csapott az oldalamhoz, hogy elvesztettem az egyensúlyom, és a padlón kötöttem ki. Stacy nevetve konstantálta ügyeségét , mire én is elnevettem magam. Feltápászkodtam , majd visszaültem az ágyra.

-Joshal megvagytok ? - váltottam témát .

-Igen .. olyan meseszerű minden , tiszta rózsaszín köd ! - áradozott boldogan - Júj, tényleg ma jön át , megvárod ?

-Persze, szívesen megismerném...bár már látásból ismerem... - gondolkoztam el, mire Stacy felnevetett.

-Jó fej , te is kedvelni fogod - állt fel - Kérsz inni ?

Mosolyogva bólintottam, és elindultam utána a konyhába. Stacy tölött a poharakba vizet , amit el is vettem. Óvatosan belekortyoltam, mert hideg volt. Miután megittuk leültünk a TV elé , és betettünk egy filmet.
A film biztos nagyon jó volt, csak mi nem nagyon figyeltük. Az egészet végigbeszélgettük , pletykáltunk egy kicsit, így hamar elrepült az idő.
Csengettek. Stacy ment, hogy ajtót nyisson, én pedig az előszobában vártam , hogy visszajöjjenek.

Az ajtó nyílt majd egy ismerős srác lépett be rajta. Barna haja gondosan be volt lőve , fehér pólót és kék pulcsit viselt. Kedvesen mosolygott rám , miközben beljebb lépett, hogy Stacy be tudja csukni az ajtót.

-Szia , Lauren vagyok - mutatkoztam be mosolyogva.

-Josh - mondta aranyosan.

-Akkor én nem is zavarok tovább ... - kaptam fel a táskám - Örülök , hogy találkoztunk , sziasztok !

-Szia - ölelt meg Stacy , majd kiléptem az ajtón.


Hazaérve első utam a zuhanyzóba vezetett , Harry szólt, hogy olyan 10 fele indulunk Zaynhez. Levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá. Sokáig áztattam magam, majd miután már úgy gondoltam, csak pazarlás amit csinálok , kikászálódtam , és egy törülközőt csavarva magam köré, visszavonultam a szobámba. Megtörtölköztem, majd megszárítottam a hajam . Kivasaltam , majd kisminkeltem magam. Felvettem a már előre kikészített ruhám  , majd megálltam a tükör elött.
Egy ,,elmegy" jelzővel illettem magam, majd kistáskám felkapva indultam meg lefelé. Harry a nappaliban ült, és a TV-t kapcsolgatta unottan . Mikor meghallotta , hogy jövök , felpattant ,és elém sietett.

-Nagyon szép vagy - mondta egy hatalmas vigyor mellett, mire lesütöttem a szemem.

-Köszi - mondtam pironkodva.

Harry felém nyújtotta a kezét, amit zavartan elfogadtam. Elköszöntünk anyáéktól, majd elindultunk a mostanra már kihalt utcán. Úgy beszéltük meg, hogy Zaynnél találkozunk, és onnan hívunk taxit.
Csendben sétáltunk a sötétben, amit néha néha az utca lámpa fénye tört meg.  Mostanra feltámadt a szél , és  nagy erővel kapott bele a hajamba. Szemebe fújtma , amitől egy percig nem láttam semmit, így nevetve megtorpantam. Lassacskán sikerült eltűrnöm , így indulhattunk tovább.

-Mikor először megláttál, mit gondoltál rólam ? - törtem meg a csendet, és fejem Harry felé fordítottam.

-Azt , hogy milyen jól nézel ki egyszáll bugyiban és pulcsiban - vigyorgott kajánul, mire oldalba böktem.

-Nem számítottam vendégekre ! - játszottam a sértetett , mire Harry nevetve közelebb húzott magához.

Egyik kezével átkarolta a derekam , így testem teljesen övéhez simult. Szívem olyan hevesen vert, hogy attól féltem meghallja. Érintésére megremegett a térdem , ami még engem is meglepett. Sosem volt még olyan , hogy egy fiú egyetlen kis érintése ilyen érzelmeket vált ki belőlem...ez megrémisztett.

-Milyen mérges is lettél... - nevetett továbbra is - Látnod kellett volna az arcodat...fuuu

-Látom jól szórakoztál rajtam ! - vágtam durcás képet, amit komolyan is gondoltam.

-De még milyen jót ! - vidult továbbra is , mire belebokszoltam egy jó nagyot a vállába.

Kezdett nagyon idegesíteni, hogy ennyire viccesnek tartotta a viselkedésem . DE mégis hogy kellett volna viselkednem , ha beállít hozzám nevelőapám sosem látott fia ?!

-Jól van, ne durcizz - emelte védekezően maga elé a karjait - Befejeztem !

-Köszönöm - mosolyodtam el .

Befordultunk egy ismeretlen utcába , és pár perc múlva meg is érkeztünk. Harry szólt, hogy Liam , Louis és Zayn barátnői is jönnek, így egy kicsit féltem ... mi lesz ha nem kedvelnek ? Jó tudom, a fiúkkal való találkozásom nem épp arra vall, hogy érdekelne mit gondolnak rólam, de ez most igen ...
Mély levegőt vettem, majd beléptem Harry után a villába...

11. ~Nem hazudhatok többé~

Meleg kezeket éreztem a derekamon,  mire szemeim kipattantak .Harry szuszogott mellettem , kezei körbeöleltek . Nem értettem, hogy kerül ide, de ...de ..jól esett...Testem melegség öntötte el , szívem hevesebben vert , éreztem ahogy mellkasa fel-le emelkedik.Szaporábban vettem a levegőt, miközben éreztem, hogy gyomrom görcsbe rándul. Tehetetlen voltam az érzéseimmel szemben , pedig küzdöttem... Az agyam azt diktálta, hogy azonnal pattanjak fel, de a szívem nem...és én túl gyenge voltam , elbuktam a harcban ...
A harcban, amit már megérkezése óta vívok magammal ,és a harcban, ahol már az elején vesztes voltam. Tényleg utálom ? Tényleg , teljes szívemből gyűlölöm ?  Szeretném azt hinni, hogy igen ....de már nem hazudhatok többé...

Éreztem, hogy  szíve hevesebben ver , miközben még közelebb húzott magához . Élveztem... élveztem a közelségét. Akaratom ellenére is mosoly kúszott az arcomra. Óvatosan a telefonomért nyúltam , ami reggeli 9: 56-ot mutatott .

- Hány óra ? - hallottam meg egy rekedt hangot, mire felsikítottam.

-A frászt hoztad rám ! - nevettem saját magamon - 10.

-Nem akartam - simított végig karomon , érintésébe beleremegtem.

Megfordultam  , így szembekerültem vele. Arcán elégedett mosoly terült szét , pont olyan, mint tegnap.  Karjaival még mindig szorosan ölelt . Homályosan láttam, ezért szemüvegem után nyúltam, és feltettem.

-Mentek ma valahova ? Próba, koncert , stúdió ? - kérdeztem .

-Nem, ma mindenki pihen - ásított.

Szám ravasz mosolyra húzódott, amit ő is észrevett.

-Akkor eljössz velem a mamámhoz ? - kérdeztem kiskutyaszemekkel - Létszi , semmi kedvem egyedül lenni ...

-Mit kapot cserébe ? - csillant fel a szeme .

-Mit kérsz ? - sóhajtottam nagyot .

- Hmm...lássuk csak... - húzta az agyam - Egy puszit !

Nevetve megcsóváltam a fejem , és közelebb húzódtam hozzá. Ajkaimat finoman arcának nyomtam, és puszit leheltem rá. Elégedetten hajoltam vissza, elértem amit akartam, velem jön.  Viszont elkövettem egy óriási hibát...belenéztem csillogó szemeibe. Teljesen megbabonáztak, elvesztem bennük.Megráztam a fejem, és felpattantam.

-Fél 12-kor indulunk, oké ? - kérdeztem , miközben már elindultam a lépcső felé.

-Oké - hallottam meg a választ, majd el is indultam felfele.

A fürdőbe vettem az irányt , hajam kifésültem , és kivasaltam. Ma van anya szülinapja , és ezért sem akartam tegnap menni, mert még el kell mennem az ajándékért. Felöltöztem, majd kisminkeltem magam. Fölkaptam a táskám , és magassarkúm a kezembe véve indultam meg lefelé. Harry már kész volt , a pultnál ült, és a telefonját nyomogatta . Mikor meghallotta , hogy jövök zsebébe mélyesztette szerkentyűjét, és felém fordult.

-Azta ... - csúszott ki tátott száján, mire elpirultam. - Nagyon szép vagy !

-Köszönöm . - mosolyodtam el, miközben zavarom leplezve bámultam a padlót.

Belebújtam a magassarkúmba , majd elindultunk a kocsim felé. Bepattantam az anyósülésre, mert nem volt kedvem vezetni. Harry kocsija még szervízben van , úgyhogy az enyémmel megyünk.

- Először a plázához mennjünk. - tájékoztattam Harryt , aki kézségesen teljesítette kérésem.

Leparkolt, én pedig besiettem az ajándékért. Átvettem, majd rohantam is vissza Harryhez. Bepattantam, majd elmagyaráztam Harrynek merre kell menni. Nem lenne egyszerűbb ha én vezetnék , áhh...

-Ez az - mutattam egy sárga házra.

Leparkoltunk , majd kiszálltunk a kocsiból, és becsöngettünk. Pár percet vártunk, majd nyílt a kapu, mi meg beléptünk. Becsuktam, és a kert hátsó része felé kezdtem terelni Harryt.

-Lauren drágám ! - szaladt elénk mama, és egy jó nagy cuppanós pusziban részesített.

-Csókolom ! - köszönt Harry is.

-Oh , biztos te vagy Harry ! - következtett mama , majd Harrynek is adott egy nagy puszit.

Elindultunk mama után, majd köszöntünk anyuéknak és papának is. Leraktam a táskám az egyik székre , és mint egy őrült rohantam be a házba, megkeresni a cicát.

- Cirmiii ! - kiálltottam - Cica !

-Te meg mit csinálsz ? - lépett mögém Harry .

Nem kellett válaszolnom, mert megjelent a cica. Lustán cammogott elő búvóhelyéről , miközben hangos nyávogás hagyta el a száját. Óvatosan felkaptam, majd leültem az ágyra, és az ölembe fektettem. Rögtön megtalálta ujjaimat , és játszani kezdett velük. Nevetve idegesítettem szegényt , és ide oda húztam az ujjam. Harry is letelepedett mellém, és elmélyülten figyelte tevékenységem.

- Nekem is volt macskám...- mosolyodott el - most anyámnál van...

-Tényleg beszéltél vele azóta ? - fordultam felé, és abbahagytam a játszadozást.

-Apa szerint keresett, de nem vagyok rá kíváncsi ! - válasza dühösen csengett .

Szomorúan elmosolyodtam , és megsimítottam a vállát. Amíg nem figyeltem, a cica megunta a várakozást, és a hajammal kezdett el játszani.

-Hééé ! - nevettem, és kiszabadítottam hajzuhatagom a macska karmai közül.

Letettem a földre , hagy menjen a dolgára. Vagyis azt hittem elmegy, de inkább megkörnyékezte Harryt, aki azonnal fel is kapta. Mosolyogva figyeltem, ahogy dörgölőzik a cica, és bújik a fiúhoz. Most annyira más volt Harry ...kedves és törődő , mint egy kisfiú, úgy simogatta a cicát.

-Tudod ... - kezdtem, mire rámemelte csillogó szemeit - nem is vagy olyan elkényeszetett , öntelt sztárocska, mint amilyennek hittelek...

Harry mosolyogva rakta le a macskát, aki ezúttal távozott köreinkből .

-Te sem vagy olyan bunkó szörnyeteg ... - nézett rám újból, és szemében furcsa érzést véltem felfedezni.

Mondani akartam valamit még, de ekkor Des lépett be a szobába , és szólt, hogy torta van. Harry és én helyet foglaltunk a kinti asztalnál , és nem sokára meg is jelent a finom csokitorta. Anya teljesen meghatódott , pláne mikor kibontotta az ajándékokat.
Destől egy , 1 hétre szóló Hawaii nyaralást kapott, ahova kettesben fognak elmenni. Harrytől egy nagyon szép arany nyakláncot , amire  ,,Mary" volt ráglaíroztatva , míg tőlem egy aranypecsétes gyűrűt, amibe ,,anya" volt belevésve. Papáéktól gyönyörű virágot , és bort kapott .
Boldogan beszélgettünk , nevetgéltünk egy egy régi szép emléken. Egy idő után már nem tudtam bekapcsolódni a beszélgetésbe, ezért felálltam, és a kert végén lévő hintaágyra telepedtem. Lehunytam a szemem , és élveztem, ahogya szél a hajamba kap. Repülni szerettem volna, érezni , milyen lehet a felhők közt suhanni. Éreztem, hogy kicsit megáll a hinta, majd valaki letelepedett mellém. Kinyitottam a szemem , és Harryt pillantottam meg . Elmosolyodtam, majd lábaimat törökülésbe húzva felé fordultam .

-Mesélsz magadról ? - kérdeztem, mert kíváncsi voltam rá.

- Mért is ne ? - mosolyodott el , majd belekezdett a történetbe.

10.~Csak gyűlölet volna?~

~Meg..- nyőgte erőtlenül a srác , mire Harry elengedte, de azért még rúgott egyet az oldalába.

Se szó , se beszéd, megfogta a kezem, és a kocsi felé húzott. Fogása gyenge volt, és óvatos, de még így is éreztem azt a mérhetetlen dühöt, ami belőle áradt . Táskámért nyúlt , és előhalászta belőle a kulcsokat , majd kinyitotta nekem az ajtót. Beültem az anyósülésre, és vártam, hogy Harry becsukja az ajtót, és beüljön, hogy végre elhúzhassunk , de nem tette. Csak állt és nézett.

-Sajnálom... - mondta , és óvatosan puszit lehelt a homlokomra - Az én hibám...

Becsukta az ajtót, és megkerülte a kocsit. Meglepődtem , nem hittem volna, hogy ismeri ezt a szót...jó ez egy kicsit durva így, de nem hittem volna, hogy egyszer tőlem kér bocsánatot! Bár lenne rá oka..
Bepattant a kocsiba , majd elindította a motor, és a kocsi kigördült az útra. Pár perc kínos csönd után azonban Harry megszólalt.

-Fáj valamid ? - nézett rám, majd tekintetét újra az útra szegezte.

-Csuklóm, de nem vészes  ... - füllentettem, mert nagyon is fájt , mozgatni sem tudtam.

-Mutasd ! - szólt Harry , és leparkolt az út szélén.

Óvatosan felé nyújtottam a kezem , de mikor hozzáért felszisszentem . Beleharaptam az ajkamba, így egy kicsit enyhült a fájdalom.

-Hazudni azt nem tudsz ... -jegyezte meg - Még hogy nem vészes...

-Jól van ... eléggé fáj -sóhajtottam .

-Sajnálom ... -nézett rám aggódva .

-Nem te tehetsz róla ... -rántottam meg a vállam.

-De ... nem kellett volna eljönnöm, már az elején tudtam ! - engedte el a kezem .

Bíztatóan rámosolyogtam, hogy lássa , szerintem nem az ő hibája, mire  neki is halvány mosoly futott át a tekintetén. Közelebb hajolt, és hüvelykujjával letörölte a már arcomra száradt könycseppeket. Érintésére kirázott a hideg, de  most jó értelemben, és ezt ő is észrevette. Elégedett mosoly terült szét az arcán, mire megjelentek  kis gödröcskéi a szája szegleténél .
Közel volt...túl közel, lehellete csiklandozta az arcom . A gyomrom görcsbe rándúlt , légzésem gyorsult.
Hirtelen fordítottam el a tekintetem , nem akartam érezni. Hisz utálom, teljes szívemből utálom ! Leírhatatlan mennyi fájdalmat okozott .Harry csalódott arcal fordult vissza, és indította be az autóm, amit nem tudtam hova tenni.
A nap már felkelőben volt , narancssárga sugarai körbefonták az egész várost. Zaklatottan figyeltem az elsuhanó fák lombjait , miközben szemeim nehezedni kezdtek, majd elsötétült minden ...

                                                             
-Lauren ... -suttogta valaki - Lauren...

Óvatosan felnyitottam szemeimet , és Harry göndör fürtjeivel találtam szembe magam . Még mindig a kocsiban voltam . Körülnéztem, de egy ismeretlen hely tárult a szemem elé.

-Hol vagyunk ? - kérdeztem , miközben egy nagy ásítás hagyta el a számat.

-A korház elött. - egyenesedett föl .

-Mi ? - esett le az állam , minek jöttünk korházba ?

-Meg kell nézetni a csuklód, azt mondtad nem tudod mozgatni ! - húzott ki a kocsiból , majd a bejárat felé tolt.

-Jól van megyek, ne lökdöss ! - szóltam rá ,majd beléptem az épületbe.

                                                                     **********

-Mit mondunk anyáéknak ?! - kérdeztem idegesen, mikor bepattantunk a kocsiba.

- Majd kitalálok valamit ! - töprengett.

-Mégis mit ?! Hogy magyarázod ki, hogy eltűntem az északa kellős közepén, és törött csuklóval állítok be ?! - kérdeztem ingerülten.

Hát igen... az az állat eltörte a csuklóm ! Igaza volt Harrynek , és ....khm...hálás vagyok neki, amiért elhozott a korházba , de hogy magyarázom ezt ki ? Ha igazat mondok tuti hogy Harry bajba kerül, de én is, amiért nem szóltam senkinek, hogy eljöttem.

-Akkor megmondom, hogy az én hibám, ennyi ... -sóhajtott.

-Ahogy Dest ismerem , büntit kapsz, bármekkora világsztár is vagy ! - néztem rá

Megrántotta a vállát , és bekanyarodott az utcánkba. Leparkolt a ház elött, majd mind a ketten kiszálltunk. Mély levegőt vettem , és imádkoztam, hogy drága nevelőim még aludjanak, de sajnos az élet újra kifogott rajtam.

-Lauren, hol a fenébe voltál, már halálra aggódtam magam ! És mi történt a csuklóddal ? - vont kérdőre anya , amint beléptünk.

-Elestem... -rögtönöztem - Stacy hívott, hogy vészhelyzet van, és muszáj átmennem hozzá , és a sietésben elestem...

- Tényleg ? - húzta fel a szemöldökét - És akkor mért vagytok együtt ?

-Épp jött haza, és én is , így fölvettem ! - bólogatott Harry is.

-Legközelebb szólj - enyhült meg anya arca - És milyen volt a buli ?

-Ne is beszéljünk róla ... - morgott Harry, majd együtt elindultunk az emeletre.

Úgy ahogy voltam bevágódtam az ágyamba, és 1 perc sem telt bele, azonnal elnyomott az álom.



Pár percig még nyűglődtem, majd halkan megfordultam, és örömmel konstantáltam, hogy szinte az egész napot átaludtam . Már 17:45 volt...
Kikászálódtam az ágyból , majd átöltöztem itthoni ruhába , és elindultam a konyhába kajálni.  Jó kezemmel kinyitottam a hűtőt, majd megmelegítettem a kaját. Lekucorodtam a székre , és nekiláttam az evésnek.

-Lauren ! - kiálltott anya.

-Konyhában vagyok ! - adtam meg tartózkodási helyem.

-Átugrunk a mamához, készülődj ! - mosolygott anya.

-Anyaa ... hulla fáradt vagyok ! - nyöszörögtem - Ott alszotok ?

-Igen , de neked is kell jönni ! - nézett komolyan.

-Mi lenne, ha én holnap mennék ? Mindjárt elalszok ! - kérleltem .

-Jó rendben .. -morgott anya , majd visszament az emletre cuccolni.

Lenyeltem az utolsó falatot, majd elmostam a tányérom...vagyis csak akartam, de egy kézzel nem ment, így hagytam.

-Elmentünk , holnap legkésőbb 12-re gyere ! - ölelt meg anya , mire intettem egy sziát.

Fáradtan dőltem le a kanapéra, és megkerestem a távirányítót. Ugyan a TV ment, de én nem teljesen fogtam fel mi megy , szemeim elnehezűltek, majd újra álomba merültem.

9.~Harry a hős~

Álmosan ébredtem, pedig sokat aludtam . Óvatosan kinyitottam ólomsúlyú szemeimet , majd hangtalanul felültem. Kikászálódtam az ágyból, és a fürdőbe vonultam , de amit a tükörben láttam, saját magamat is megrémítette. Hajam kócosan állt a fejem búbján, sminkem rendesen elkenődött , arcom nyúzott , és élettelen volt. Óriási sóhaj hagyta el  a szám, majd nekikezdtem a varázslatnak. Sminkem lemostam , majd beálltam a zuhany alá , és megmostam a hajam. Megszárítottam ,  és úgy hagytam, ahogy van , göndören. Visszamentem a szobámba, és előhalásztam a mai viseletem  . Kiléptem az ajtón , és táskámmal a vállamon elindultam lefele. A többiek már mind lent voltak, épp TV-tek .

-Elmentem a parkba ! - szóltam , és sietősen távoztam.

Kilépve a kapun megcsapott a nyár kellemes illata. Az utca magas fái kecsesen hajladoztak a meleg fuvallat hatására, miközben madarak csicseregtek boldogan. Elindultam a már nyüzsgő utcán a tömeggel. A nap a szemembe sütött , ezért egy kis szitkozódás közepette - miszerint mért nem kontaklencsét vettem - érkeztem meg a már jól ismert parkba.
Megpillantottam a fagylaltos bácsit, és mint egy 5 éves siettem oda . Lehet nem a legjobb reggeli , de kit érdekel , ennyi belefér. Boldogan ültem le egy padra, miközben a nevetgélő gyerekeket figyeltem .
Itt nem volt kötelességem , nem voltak szabályok ... itt nem voltak gondjaim, fájdalmaim ...itt nem volt Harry Styles.
Kiskoromban is imádtam a természetet , mindig is lenyűgözött az a fajta nyugalom érzet , amit itt éreztem. A madarak csicsergése , gyermekek, és felnőttek, önfeledt nevetése , a fák susogó hangja , amelyet csak a legfigyelmesebbek hallhattak. Nekem ez volt a második otthonom, és a legjobb barátom. Itt mindig megnyugvást , és menedéket találhattam , bármi történt.
Tekintetem az égre emeltem , és behunytam a szemem. Élveztem , ahogy a kellemes szél a hajamba kap ...
Fölálltam , és  elindultam az úton a tóhoz. Két mókus szökkent át a fejem fölött, mire nevetve néztem utánuk. Milyen szabadok...
Tekintetemmel átpásztáztam a környéket, majd elindultam a füvön. Egy szimpatikus helyre letelepedtem , majd előhalásztam a könyvem, és mélyen belemerültem.
Galambok és mókusok sokasága telepedett mellém, mire felkaptam a fejem, és elnevettem magam. Elég eldugott helyre ültem, gondolom nem szokták meg, hogy itt is ember legyen, mert kíváncsian szaglásztak. Némelyik bátrabb volt, és közel merészkedett, de voltak, akik csak a távolból szemléltek. Óvatosan előhalásztam a magvakat a táskámból, és az állatok felé nyújtottam , akik kaptam az alkalmon , és rögtön el is csórták az egész zacskót.
Nevetve ingattam a fejem , majd újra elmerültem a könyvemben. Faltam a sorokat , és ha a hasam hangos korgása nem ránt ki az ámulatból, lehet egész nap itt dekkoltam volna, míg ki nem olvasom. Fölkaptam a táskám, és elindultam a Nando's felé . Odaérve megrendeltem a kajám, majd leültem megenni.

-Lauren ? - hallottam egy hangot a hátam mögül , mire megfordultam .

-Louis , Niall...hello ! - köszöntem meglepetten.

-Csatlakozhatunk ? - kérdezte Louis .

-Hogyne ! - vidultam föl , bár én sem értem miért.

Lou és Niall helyet foglaltak velem szembe , majd ők is rendeltek . Niall szinte az összes létező kajából kért , míg Lou beérte a kevéssel is.

-Hogy hogy itt vagy ? - kérdezte Niall, miközben lenyelte a már sokadik falatját.

-Éhes lettem... -ittam bele a kávémba - Harry említett valami turnét , pontosan hova is mentek ?

-Mindenhova - válaszolt Lou kedvesen , hangjában semmi önteltség nem volt kivehető - Bejátjuk Európát .

-Nem fárasztó a folytonos munka , meg utazás ? - kérdeztem , mire Niall elmosolyodott.

-De , de szeretjük ezt csinálni, nekünk ez a mindenünk...meg a kaja ! - bólogatott hevesen, mire Louissal elnevettük magunkat.

Miután megettük , kifizettük , és kiléptünk az épületből. Louis teljesen ki volt, mert nem árulnak itt répát, ezért Niallel elkísértük a közeli zöldségeshez , ahol kedvére válogathatott a szebbnél szebb répák között.

                                                                 ***********

-Megjöttem ! - kiálltottam , mire anya lépett ki a konyhából.

-Ettél valamit ? - kérdezte kedvesen.

-Igen, a Nando's - ban összefutottam Louissal és Niallel. - mondtam, majd értetlenkedve körbenéztem - Harry ?

-Elment valami ismerőséhez bulizni . - magyarázta anya , majd gyorsan visszaszaladt a konyhába.

Boldogan, dudorászva indultam az emeletre , leraktam a táskám , majd levetkőztem fürdőruhára. Kiültem a teraszra , és süttettem magam a lemenő napon. A teret frissen vágott fű illata töltötte be, ami mosolyt csalt az arcomra. Ma ilyen mosolygós nap van !
Kezdett hűvősödni, és a Nap is alig sütött már, úgyhogy feltápászkodtam , és belibbentem a szobámba. Visszaöltöztem , majd  letelepedtem a TV-m elé, és beraktam a kedvenc filmem. Egy tál popcornal, és üdítővel felszerelve helyezkedtem el az ágyamban, majd elindítottam a filmet.

                                                                  ***********

Nagy ásítás hagyta el ajkaimat, majd fáradtan terültem el az ágyamon. Már 11:45 volt, de még csak most lett vége a filmnek. Magamra húztam a takaróm , és nagyokat ásítva próbáltam álomba ringatni magam .
Már majdnem elaludtam, mikor megszólalt a telefonom. Értetlenül kaptam fel  a fejem , ilyenkor sosem szoktak hívni, csak ha vészhelyzet van. Kómás fejjel nyúltam a mobilom után, és meglepődve konstantáltam, hogy Harry neve villog a kijelzőn .

-Mit akarsz ? Már majdnem elaludtam ! - szóltam bele mérgesen.

-Bocs - szólalt meg, hangja ideges volt - Értem tudnál jönni ?

Ledöbbentem ...szóhoz sem jutottam , mért akarja, hogy érte menjek? És egyáltalán hova ? Mért én ? Mért nem a srácok ? Ő mért nem tud haza jönni ?

-Mi ? - csúszott ki a számon - Mért menjek érted ? És mért én ?

- Mert a kocsim szervízben van, és nemtudok hazamenni ! - szólt idegesen.

-Honnan ? És ha  nincs kocsid , hogy mentél oda ? - értetlenkedtem továbbra is.

-Egy régi haveromnál vagyok, de igazából el sem akartam jönni, de egy másik haverom rávett, és lehozott ! De ez a buli szar, tele barmokkal ! - mondta dühös hangnemben.

-Tudod, létezik olyan , hogy busz ! - emeltem fel a hangom.

-Basszus , a ház 2 órára van innen , gyere már értem a fenébe is ! - kiabállt.

-Megéri ez nekem ? - húztam tovább az idegeit.

-SEMMI TÜRELMEM NINCS EHHEZ , NE MOST JÁTSZD MAGAD! - ordította bele a telefonba.

-Jól van, megyek, mond a címet .. -sóhajtottam, majd előhalásztam egy papírt és leirtam amit diktál.

Kinyomtam a telefont, majd magamra aggadtam a ruhám , és táskám felkapva leosontam a lépcsőn. Felkaptam a kocsikulcsot, majd dzsekimet magamra terítve leosontam a garázsba. Bepattantam a kocsiba , és nagy sóhaj közepette elindítottam a motort.
Mi a szarnak ment el, ha nem is akart, és amúgy is rossz a buli ?! Néha annyira nem értem az embereket...mért nem tudta mondjuk Louist zargatni, tudtommal ő a legjobb barátja ...
 Idegesen bekapcsoltam a rádiót , miközben rányomtam a gázra. Minnél elöbb oda akartam érni , hogy aztán minél elöbb haza is érjek .Éreztem, hogy hulla fáradt vagyok, ezért gyorsan megálltam egy közeli Starbucksnál , és vettem magamnak egy erős kávét.
A rádióban megszólalt a kedvenc dalom, ami jobb kedvre derített . Dudorászva szeltem az országutat , miközben a GPS-em kijelzőjét néztem, hogy jó irányba megyek-e .

2 óra múlva 

-Na végre... - fújtam ki a levegőt, majd leparkoltam, és kipattantam a kocsiból.

Még ha nem is adta volna meg Harry a pontos címet, akkor is tudtam volna, hogy ez az a ház. Már az utcáról hallani lehetett, ahogy dübörög bent a zene. Részeg fiatalok egymást támogatva imbolyogtak a kertben , vagy feküdtek szétvetett végtagokkal. Párok enyelegtek mindenhol, mire a gyomrom is felfordult az alkoholszagtól . Utat törtem magamnak, és mély levegőt véve becsöngettem , mert úgy gondoltam, azért mégis csak illetlenség lenne beállítani hivatlanul.
Vagy 5 percet vártam, majd mégegyszer megnyomtam , és a cipőm orrát nézegetve vártam. Már emeltem a kezem, hogy mégegyszer csöngessek, mikor nyílt az ajtó , és egy elég részeg srác jelent meg.
Gesztenyebarna haja felzselézve állt, egyszerű fehér pólót, és nadrágot viselt. Egész testéből áradt az alkoholszag , szemei is elsötétültek.

-Mit keresel ? Egy ilyen kislánynak nem kéne egyedük mászkálnia ! - gügyögött, mint egy 3 évesnek.

-Hol van Harry ? - kérdeztem flegmán, elengedve gúnyos megjegyzését.

-Valahol itt...netalán a barátnője vagy ? - nevetett

-Nem vagyok a barátnője ! - fújtattam - Hol van ?!

-Oh szóval nem ... -mosolygott ijesztően, majd közelebb lépett.

Hátrálni akartam, de megragadta a csuklóm ,és erősen megszorította. Fogása erős volt , ellenkezni akartam , hátráltam , és próbáltam szabadulni, de erre még erősebben szorított.

-Engedj el ! Ez fáj te barom ! - rángattam a kezem , de ő nem engedett.

Undorító vicsor terült el az arcán, amitől kirázott a hideg, és hányingerem támadt. Közelebb lépett , mire megpróbáltam távolodni, de megragadta a vállam, és teljes erőből a falnak nyomott. Arca közel volt, és egész testéből áradt a pia szag. Pár könnycsepp gördült végig az arcomon, mire aljasan felnevetett. Kiabáltam, mocorogtam, rugtam haraptam, de mindhiába , túl erős volt.

-Nyugodj már meg ! - kiáltott rám vicsorogva.

Nem tudtam mit tegyek, kapálóztam, de így csak annyit értem el, hogy még erősebben szorított. Lehelletét éreztem arcomon, mire majdnem lehánytam. Sosem bírtam a túlzott alkoholt, most pedig fölfordult a gyomrom.
Fölkészültem a legrosszabra , mikor hirtelen valaki lerántotta rólam a srácot. Csuklómhoz kaptam, ami iszonyatosan szúrt.

-Ne merészelj mégegyszer hozzá érni !! - hallottam egy ismerős hangot -Megértetted ?!!

A srác nem válaszolt csak aljas kacajba kezdett, mire Harry keze meglendült , és a fiú  a fájdalomtól a földre esett. Mérgesen kapott vérző orrához , miközben szemei szikrákat szórtak. Harry megragadta a pólója nyakánál fogva és így üvöltött a képébe.

-Megértetted ?!!

-Meg..- nyőgte erőtlenül a srác , mire Harry elengedte, de azért még rúgott egyet az oldalába.

8.~Észre sem veszed~

Szemeim kipattantak , és hirtelen fölültem. Kapkodva vettem a levegőt, homlokom verejtékezett , kezem izzadt. Sajgott a fejem és hányingerem volt , miközben azt sem tudtam hol vagyok.
Kitekintve az  ablakon sötétség uralkodott , csak az utcai lámpa fénye világított be ...este volt.

-Harry ! - üvöltöttem .- Harry !

Nem érkezett válasz, kezdtem azt hinni egyedül vagyok...de várjunk csak...anyáéknak már itthon kéne lenniük .

-Harry ! Harry ! - hangom halk volt, mégis erőteljes .- Harold Edward Styles !

Ajtócsapódást hallottam , majd nehéz léptek zengték be szobámat. Nyílt az ajtó , és Harry dugta be álmos fejét.

-Mi van ? - kérdezte nem túl kedvesen.

-Hol vannak anyáék ? - tudakoltam félve.

-Hívtak, hogy törölték a járatukat , csak holnap délben érnek haza ! - ásított, és tett egy lépést beljebb.

-Hu , már megijedtem...- fújtam ki a bent tartott levegőt .

-Még valamit  ? - kérdezte egy kis éllel a hangjában.

-Kedvesebb modor neked ! - mondtam, majd fejem visszahajtottam a párnára.

Harry csak egy gúnyos grimaszt villantott , majd vissza is tért szobájába.

                                                                     ************

-Lauren ! - hallottam meg egy csilingelő hangot , mire kinyitottam szemeimet.

Stacy ült az ágyam szélén , hosszú , szőke haja vállára omlott. Egyszerű toppot viselt szoknyával, miközben egy hatalmas mosoly terült el az arcán.

-Stacy ? Hogy hogy itt vagy ? - ültem föl .

-Gondoltam meglátogatlak ! - mosolygott - Anyukád mondta, hogy beteg vagy.

-Ohh .. mizu ? - mosolyodtam el én is .

-Nem fogod elhinni de....Joshal összejöttünk !  - örvendezett .

-De joo , ez nagyszerű ! - élénkültem föl.

-Szerintem is , na de veled mi van ? - tudakolta kedvesen barátnőm.

-Azonívül, hogy itt dekkolok ? Semmi... - sóhajtottam.

-Mi lenne, ha megnéznénk egy filmet, hogy felvidítson ? - kérdezte, de megsem várva a válaszom, berakta az általa választott filmet.

Elnevettem magam, majd elhelyezkedtem. Stacy is befeküdt mellém , és el is indult a film. Szinte az egészet végignevettük , és beszélgettük. Stacy teljesen elfelejtette velem a gondjaimat, amiért hálás vagyok neki.
Hamar elrepült az idő, és Stacynek mennie kellett, de nagyon hálás voltam, hogy gondolt rám. Kikisértem az ajtóig, majd becsoszogtam a konyhába, ahol már mindenki javában ebédelt.

-Engem már meg sem vártok ? - kérdeztem ,miközben lekucorogtam a székre. - Mindegy enni úgysem tudok ..

-Azt hittük, visszafekszel aludni  - mosolygott anya, mire megrántottam a vállam.

-És mennyi időre is mentek ? - fordult Des Harry felé.

-Fél évre... - nyelte le az épp megrágott falatot.

-Hova ? - tudakoltam értetlenül.

-Turnéra - felete közömbös hangnemben.

Mikor kimondta, valami történt velem... valamki furcsa. Örültem ,mert elmegy, és békénhagy , végre olyan lehet az életem, amilyen volt...de..fájt is, mert valamiért nem akartam elengedni .

-Mikor indultok ? - kérdeztem végül , és próbáltam rideg maradni.

-1 hónap múlva . Bejárjuk  egész Európát ! - húzta ki magát büszkén, de nekem nem volt kedvem ehhez.

Egyik szemem sírt, a másik viszont majd beleőrült a boldogságva. Nem ...nem adom meg neki azt a boldogságot, hogy azt higgye kezedem picit megkedvelni, mert nem így van ..
Megrántottam a vállam, majd fölálltam ,és a nappaliba sétáltam.Bekapcsoltam a TV-t , és tekintetemmel azt figyeltem, de lélekben teljesen máshol jártam .
Harry lépett be, és letelepedett a fotelba. Nem szólt semmit, csak a TV-t bámulta , mikor megakadt valamin a tekintetem . Fölvettem a földről a újságot, és hangosan olvani kezdtem.

 

Egy modell miatt dobta barátnőjét az énekes.

Bár alig egy hónapig tartott Taylor Swift és Harry Styles románca, szakításuk híre mégis bombaként robbant.

Az okokra vonatkozó találgatások száma az egekig nőtt, de most úgy tűnik, végre kiderült, miért lett vége a sztárpár kapcsolatának: Harry exe van a dolog mögött.
Harry Styles és , Cara Delevingne korábban már randiztak egymással, de a lány akkor véget vetett a dolognak. Úgy tűnik, az énekes nem tud túllépni azon, hogy ezúttal nem ő mondta ki a kapcsolat végét, hanem vele szakítottak, és Cara valósággal megbabonázta. Bennfentesek szerint Taylor választás elé állította a fiút, mert nem akart második lenni az életében, és Harry végül Cara mellett döntött.

Harry elképedve bámult rám , arca dühös volt, keze ökölbe szorult.

-Ezt nem hiszem el ! - pillantottam újra az újságra , majd tekintetem Harryébe fúrtam. - Fodg már föl , hogy az élet nem ilyen, a lányok pedig nem ócska játékszerek , amiket eldobsz , hogyha már elhasználtad, mert úgyis találsz jobbat és szebbet !

-Ez cikk is kitaláció , mint az összes többi ! - kiálltott rám.

-Még mindig nem érted ugye ? - álltam föl - Képtelen vagy fölfogni amit mondok ? Az élet kemény, és küzdeni kell azért, hogy jó legyen ! Bár honnan tudnád ezt igaz ? Kiskorodtól kezdve elvagy kényesztetve, mint egy kiskirályfi. Csak csettintened kellet, és rögtön ugrott is valaki ! Tudod te mit jelent az , ha egész héten ugyanazt eszed , ha már van 2 pólód ami nem szakadt örülsz ? Ha keményen kell dolgoznod azért, hogy legyél valaki ?

-Az én életem sem volt tökéletes ! - ordított rám, mire anya lépett a szobába .

-Mi folyik itt ? - kérdezte, de ügyet sem vetve rá , folytattam.

-Nem ? Neked meg volt mindened , ami csak kell. Család , barátok, pénz , és hírnév ! Mindened megvan , ami kell ahhoz, hogy valalki légy ! - hangom élesen , és fenyegetően csengett.

-Tudod te mit kell minden nap átélnem ? Tudod ?!! Nincs magánéletem, nincs egy nyugodt percem ! A paparazzok mindenhova követnek, az összes újság bemocskol ! - ordította a szemembe.

-Gyerekek, fejezzétek be ! - emeltem fel a hangját anya.

-Ez a kifogásod ? Ez a kifogásod arra, hogy önző, öntelt, nagyképű , arogáns, és pofátlan vagy ?! Szemrebbenés nélkül gázolsz bele az emberek érzéseibe és lelkébe, de észre sem veszed ! Észre sem veszed , hogy tönkre teszed az éltem ! - kiabálásom hisztérikus sírássá változott - Észre sem veszed, hogy a lelkembe gázolsz, hogy megbántasz és a földbe tiporsz !  Hogy is vennéd észre, mikor mindig, és mindenhol csak a külsőre, a látszatra adsz ! Meg sem próbálsz betekinteni az álarc mögé ! Hidd el nem minden mosoly őszinte !

Pár másodpercig csak  könnyeimen át álltam a tekintetét, ami már nem perzselt a dühtől . Arca érzelem mentes volt , de mégis mintha megtört volna. Megfordultam , és amilyen gyorsan csak tudtam viharoztam föl a szobámba.
Fejem a falnak döntöttem , térdeimet magam alá húztam, és üveges tekintettel bámultam szobám unalmas vörös színét. Igazán csak most jutott el a tudatomig , mit is mondtam, és ezzel mit is tettem valójában...Megtörtem ... és ezt Ő is látta .
Azt hittem ez a nyaram most végre tökéletes lesz ... de megint tévedtem .

12.~Tévedtem~

Harry sokat mesélt magáról , az életéről , a családjáról , és a srácokról.  Az emberek azt hiszik, hogy mindene megvan , pénz , siker, hírnév, barátok . Én is azt hittem, hogy neki csak is tökéletes lehet az élete...de a hírnév nem minden. Attól még mert van pénzed , naponta szerepelsz az újságban , híres vagy , nem tökéletes az életed. A sztárság egyben átok, amellett, hogy néha jól jön. El sem tudja senki sem képzelni, mit kell átélniük, csak az tudja, aki hasonló úton halad.
Nem tudhatod, ki az , aki csak a népszerűséged miatt van veled , és ki az, aki azért szeret, aki vagy. Nincs magánéleted, az újságírók az őrületbe kergetnek, bemocskolnak, és megaláznak. Az egyetlen dolog, ami miatt minden nap újúlt erővel tudsz ébredni ... az a rajongók. Az ő szeretetük, tiszteletük, és megértésük adja azt a csöpp kis erőt, ami felállít minden gödörből.

-Tudod ...- néztem rá - Tévedtem...sajnálom.

-Nincs miért bocsánatot kérned - nézett rám, majd tekintetét az ég felé fordította - A szüleid elváltak ...apukád hol él ?

Az apa szó hallatán , kezem ökölbe szorult , egész testem a düh töltötte be ... egy emlék keveredett ki a többi közül, visszarepítve a fájdalmas múltba.

Gyorsan szedtem a lábaimat a kihalt utcán . Nem néztem hátra, minél elöbb haza akartam érni. Az eső már eláztatta a ruhám ,  de ez volt a legkisebb bajom. Az utca csendes volt, hallani lehetett, ahogy az esőcseppek halk dallamot képezve koppannak a földön, és az ereszeken. Autók már nem közlekedtek , késő volt...
Ezernyi gondolat cikázott a fejemben . Megalázottnak, és idiótának éreztem magam. Hagytam, hogy kihasználjon, elhitette velem, hogy szeret, hogy mi örökké együtt leszünk. De megalázott , földbe tiport és kihasznált mindvégig, én meg mint egy kiscica bújtam hozzá. 
Gyorsítottam lépteimen , és bekanyarodtam az utcánkba. Az ég dörgött , villámlott, de én szemet hunytam felette. A kapu elött  mély levegőt vettem, majd sietősen beléptem. Fölrohantam a küszöbre, és beléptem a meleg házunkba. 
Halk , indulatos hangok ütötték meg a fülem, mire ijedten rohantam a konyhába, de az ajtóban megtorpantam...lefagytam...

-Nem fogok terroban élni, nem fogok többé úgy elaludni, hogy attól félek őt is bántod !! - üvöltött anya.

- Most azonnal hagyd abba a kiabálást, vagy megbánod ! - szólalt meg indulatosan apa.

-Komolyan mondtam John ! Elvállok ! - jelentette be idegesen anya.

-Dehogy válunk el ! A feleségem vagy , nem fogunk elvállni megértetted ?! - üvöltött apa , és megragadta a már síró  anyukám karját.

-Nem fogok többé így élni ! Eressz el ! - anya kétségbeesett hangjára valami összetört bennem. 

Az eddig imádott apám , zuhanni kezdett , és már soha többé nem tért vissza . Többé már nem volt az apám ... ő már csak egy idegen maradt az emlékemben.
Az események összefolytak számomra, apa üvöltött, anya is üvöltött , majd olyan történt, amit soha nem hittem volna...apa keze lendült, és anya a fájdalomtól a földre esett.

-Anya! - üvöltöttem sírva, mire szüleim ijedten kapták felém fejüket.

-Kicsim én... - jött felém apa , mire félelmemben hátráltam.

-Ne gyere közelebb ! Engem is megütsz ? Engem is bántani fogsz ?! - üvöltöttem, mire apa megtorpant , és megbánóan nézett ránk.

-Lauren! -futott hozzám anya, és szorosan átölelt - John, menj el azonnal !!

-Mary , beszéljük meg! - kérlete apa.

-Nincs mit megbeszélni , ha holnapig nem tűnsz el, hívom a rendőrséget! - folyamodott az utolsó lehetséges módszehez anya , majd megragadta a kezem , és kocsiba tuszkolt.


-Az apám ? - kérdeztem hisztérikus hangon, mire Harry megmerevedett -Az az ember nem az apám... nekem nincs már apám !

-Sajnálom ...nem tudtam ! - ölelt át Harry , mire indulatom azonnal tovaszállt.


Helyét átvette a fájdalom, amit apám okozott nekem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon , maró érzést hagyva maga után.Azonnal letöröltem, többé már nem okoz nekem fájdalmat !

-Semmi baj ! - erőltettem meg magam, és egy mosolyt varázsoltam az arcomra.

- Holnap megyünk a srácokkal koncert után bulizni , ha van kedved jöhetnél te is ! - ajánlotta fel kedvesen.

-Köszi - mosolyodtam el , most már őszintén .

Tekintetem az égre emeltem, és lehunytam a szemem. Hagytam, hogy a szellő játszon a hajammal, kiélveztem mindenegyes percét.

- Lehet nem is utállak annyira...- mondtam, még mindig csukott szemmel

Harryből szinte azonnal nevetés tört ki , és fejét csóválva próbált szóhoz jutni.

-De ne bízd el magad ! - fenyegettem meg, erősen mutogatva az ujjammal.

Ekkorra már én is nevettem , mire anyuék felénk kapták tekintetüket. Nem foglalkoztunk vele , vígan, hahotázva élveztük ezt a szép pillanatot, mikor nem veszekszünk.

-Na gyere ide! - húzott magához hirtelen Harry, mire szó szerint az ölébe dőltem.

Nevetve emeltem fel a tekintetem , így a szemébe tudtam nézni. Kacagásom halkult, majd teljesen elhalt. Csöndben néztem Harryt , ahogy a szél göndör fürtjeibe kapott . Beleszerettem a szemébe, ami most még a csillagoknál is fényesebben ragyogott . Mosolya , és gödröcskéi még helyesebbé tették . Szaporábban vettem a levegőt , a szívem olyan hevesen vert, hogy féltem, meghallja.
Mi történt velem ? Megfogadtam, hogy visszaadom azt a sok fájdalmat , amit ő okozott ! De erre...nem és nem !!
Nem akartam érezni, nem akartam szeretni. Mert ha valakit megszeretek , az úgyis csak fájdalmat fog okozni, és én azt már nem bírnám.

-Gyertek, indulunk ! - kiálltott anya

Óvatosan feltápászkodtam, majd megindultam a többiekhez .Elköszöntünk, majd Harryvel bepattantunk a kocsiba. Most én vezettem , mert Harry ivott. Az úton csendben voltunk, de ez most nem kínos csend volt, sokkal inkább kellemes. Mindketten a gondolatainkba mélyedtünk , egy szó sem hagyta el a szánkat.
Leparkoltam a garázsban , majd mindketten kipattantunk , és anyáékkal együtt beléptünk a házba. Ledobtam a táskám a pultra, és le is ültem a székre.

-Mikor mentek Hawaiira ? - kérdeztem meg anyát .

-Jövő héten - mosolygott, majd elindult az emeletre átöltözni .

Én is követtem a példáját , és fölvonszoltam magam a szobámba . Átöltöztem , majd a könnyvemmel együt kivonultam a teraszra. Magamalá húztam a széket, és próbáltam a könyvre koncentrálni , de most nem ment . Ezernyi gondolat  cikázott ide-oda a fejemben. Próbáltam kizárni őket, de nem hagytak nyugodni. Végül feladtam ...
Fáradtan sóhajtottam egyet , majd szememet lehunyva , fejemet a falnak döntöttem. Nem tudom mi ütött belém , még sosem éreztem ilyet ...
Becsuktam a könyvem , és a széket visszatolva a helyére , beléptem a szobámba. Fölnyitottam a laptopom , és bekukantottam twitterre , de semmi izgalmas dolog nem történt. Egy ideig még olvasgattam az idiótábbnál idiótább kiírásokat, majd miután meguntam, úgy döntöttemlemegyek vacsorázni.
Mikor kiléptem az ajtón, hangos nevetés rázta meg a folyosót. Értetlenkedve indultam meg lefelé a földszintre , ahol érdekes látvány fogadott.  Felhúzott szemöldökkel tanulmányoztam az elém táruló képet , majd mintha csap fejbe csaptak volna, kitört belőlem a nevetése, mire - már aki tudott - rögtön felém kapta a fejét.
A fiúk , bár én inkább az ,,őrűltek" jelzőt használnám, szó szerint egymás hegyén hátán feküdtek. Legalul volt szegény Harry , akire gondolom ráugrottak, mikor megérkeztek , rajta Louis terült el , akin Zayn . Niall volt a ,,hegy" teteje, őt nem nyomta szét senki. Szegény Harry , alig kapott levegőt , de azt a keveset is rögtön kieresztette miközben nevetett. Liam csak a fejét csóválva állt az ajtóban, de a szeme alatt összefutó nevetőráncok arról tanúskodtak, hogy legbelül ő is nevet.

-Jól..hvan ...elég...szálljatok le rólam... - préselte ki a szavakat Harry , mire a fiúk nevetve engedelmeskedtek.

-Jesszus , hova keveredtem ...? - csóváltam a fejem, mire mindenkiből kibuggyant a nevetés.

7. ~Álmok~

A szellő rövid, göndör hajamba kapott, miközben boldogan futkároztam a térdik érő virágok között.  Anya, és apa a pokrócon ültek , és mosolyogva figyeltek. Pörögtem , ugráltam, és táncoltam, nagyon boldog voltam!  Megpillantottam egy gyönyörű pillangót, és rögtön utána eredtem. A pillangó leszállt egy virágra, én pedig mögé osontam ...és már majdnem a markomban volt...de az utolsó pillanatban kapcsolt, és kirepült karjaim közül. Lebiggyesztett szájjal fordultam apáék felé, akik mosolyogva mutatták, hogy menjek oda. Apa karjaiba rohantam, aki átkarolt , és védelmezően szorított.

-Lauren ! - hangja furcsa volt, fiatalasabb , mintha nem is ő beszélt volna. -Lauren!  Lauren !

Szemeim kipattantak és azonnal fölültem. Hajam csapzott volt , homlokom verejtékezett, és forró volt. Minden porcikám remegett, azt sem tudtam, hol vagyok ...Tekintetem a combomra tévedt, ahol Harry keze pihent. Észrevette, hogy azt nézem, és óvatosan leemelte.

-Jól vagy ? - kérdezte aggódóan.

-Igen, persze ...- mondtam, de kicsit sem voltam jól , majd fölálltam , de megszédültem.

Megkapaszkodtam a karfában , majd mikor már úgy éreztem , megtudok állni a lábamon,  a konyhába indultam.

                                                                     ~Harry szemszöge~

Finom, barackos illatot éreztem, ezért kinyitottam a szemem, és Lauren gondterhelt arcát pillantottam meg. Haja csapzottan lógott szemébe, homloka verejtékezett , miközben ide oda hadonászott. Ilyedten néztem föl, a többiek aludtak, kivéve Liammet, akit nem láttam sehol, csak a konyhából kiszűrődő hangokból ítéltem meg, hogy ott lehet.

-Lauren ! - kezdtem szólongatni. - Lauren! Lauren!

Szemei hirtelen kipattantak, és fölült. Gyorsan lélegzett, és éreztem, hogy zaklatott. Körülnézett , majd tekintete combján pihenő kezemre tévedt. Mikor fölült, a hirtelen mozdulattól odaesett a kezem. Óvatosan leemeltem, majd a lányra emeltem tekintetem.

-Jól vagy ? - kérdeztem

-Igen, persze ... - válasza nem volt őszínte, de ráhagytam, mert hirtelen fölállt, és elindult.

Aztán éreztem, hogy megszédül , ezért megkapaszkodott a karfában, majd tovább indult, egyenesen a konyhába. Tekintetem a srácokra emeltem, akik még mindig aludtak. Halk nevetés tört föl a torkomból, mikor megpillantottam Zaynt. Karba tett kézzel aludt, miközben sértődött arcot vágott. Hát igen, a mi kis hiú Zaynünk. Tegnap Louis viccből beszólt neki, hogy rosszul áll a haja, mire persze Zayn besértődött, és úgy látszik, még álmában is kisérti a megaláztatás !
Mosolyogva fordultam Lauren felé, aki épp a szekrénynél ágaskodott valamiért, de nem érte el.Gondoltam, hogy segítek neki, de ekkor Liam termett mellette, és egy könnyed mozdulattal levette a polcról, amit Lauren nem ért el. Hirtelen furcsa érzés öntött el, és mérges lettem Liamre. Gyorsan elűztem a gondlatokat , nem zúghatok bele a húgomba! Ezért is voltam vele ilyen, hogy távol tartsam magamtól!
Leszálltam a kanapéról , és én is a konyhába indultam, ahonnan épp Liam lépett ki. Köszöntem neki, majd beléptem a helyiségbe. Lauren az asztalnál ült , és valami bogyót emelt a szájához. Megijedtem és  gyorsan mellette termettem.

-Ez mi ? - kérdeztem gyorsan.

-Gyógyszer ..- mondta rám sem hederítve.

-Mért mi a baj ? - hangom aggódóan csengett, amit nem akartam.

-Mert mindjárt széthasad a fejem ! - nyelte le a gyógyszert.

Óvatosan közelebb léptem, kezem homlokának nyomtam , ami szinte perzselt. Óvatosan megsimítottam az arcát.

-Biztos megfásztál tegnap ... -állapítottam meg.

Aprót bólintott, majd fölállt, és a mosogatóhoz lépett. Kezébe vette a szivacsot, és mosogatni kezdett. Meglepődtem, ha én beteg vagyok, eszembe nem jut, hogy mosogassak...mondjuk soha nem jut eszembe..

- Nehogy már betegen mosogass ! - vettem el tőle a szivacsot.

-Pedig az edények nem mossák el magukat ! - nyúlt a szivacs után , de  megfogtam a kezét.

-Majd én megcsinálom, de te takarodj az ágyba , és pihend ki magam ! - szóltam rá ellentmondást nem tűrő hangon, mire elmosolyodott .

 Megfordult és az emeletre csoszogott. A kezembe vettem a szivacsot, és sikálni kezdtem az edényeket. Őszintén életemben max. ha 2-szer mosogattam, már sokat mondok , de Lauren kedvéért muszáj lesz. Bekapcsoltam a rádiót, mert a fiuknak is ideje lenne fölkelni.
Énekelgetve mostam az edényeket, és nem is volt, olyan borzalmas, mint hittem. Hangokat hallottam mögülem, de nem fordultam meg. Valaki elhaladt mellettem, majd megtorpant, és visszasétált.

-Te komolyan mosogatsz ? - kérdezte Louis, mikor meggyőzött arról, hogy jól lát.

-Igen , mi olyan hihetetlen ezen ? Lauren megkért ..- rántottam vállat.

-Ooh ... Lauren - mosolygott sokatsejtetően . -tényleg, hol van ?

-Fönt, megfázott, és szarul van . - mondtam, majd az utolsó poharat elhelyeztem a helyén, és visszamentem a nappaliba.

Már csak Zayn aludt, a többiek fentvoltak . Louis megfogott egy filcet, és óvatosan bajuszt rajzolt ajvó barátunknak. Mi rázkódó vállal figyeltük , majd Niall hozta a fényképezőt, és Louis Zayn mellé hajolt, és őrült fejet vágott. Nem bírtuk tovább így mind az négyen hangos nevetésben törtünk ki , mire Zayn mocorogni kezdett, majd szemei kinyiltak.

-Mi az ? - kérdezte álmosan.

Nem válaszolt senki, csak röhögtünk, mire ijedten a hajához kapott, majd mikor meggyőződött róla, hogy még mindig tökéletesen áll , a tükör elött termett.

-Louis Tomlinson !! - kiálltotta mérgesen,  de mindenki tudta, hogy nem gondolja komolyan.

Hát igen..ha reggelre bajszunk, szakállunk nő, vagy egyéb dolgok történnek ... mindenki tudja, hogy Louis volt a tettes.
Zayn megfordult, és rávetette magát Louisra, akinek csak annyi ideje volt, hogy felfogja mi történt vele, már a földön feküdt, miközben hangosan röhögve kalimpált, hogy leszedje magáról Zayn.
Az egész ház zengett tőlünk, ezért sem volt meglepő , hogy pár perc múlva ideges lépteket hallottunk, mire mindenki csöndbe maradt.

-Valaki keresne nekem egy hányinger csillapítót ? - hallottunk meg egy vékony hangot.

Szó nélkül indultam a konyhába, ahol már Lauren várt. Arca nyúzott volt, és fáradt , a láztól kipirosodott.  Üveges tekintettel bámult , és eléggé erölködhetett, hogy ne hányjon, mert arcizmai megfeszültek. A szekrény elé léptem, és kutakodni kezdtem , de nem találtam sehol a keresett gyógyszert. Fölálltam egy székre és kipakoltam az egész polcot , de nem találtam.

-Basszus , nincs itthon. - néztem végig mégegyszer a polcon, majd leszálltam a székről.

-Minden rendben ? - lépett a konyhába Liam.

-Biztos nincs ? - kérdezte Lauren.

-Nincs - ráztam meg a fejem.

Úgy tűnt, Laurennek ez elég is volt, mert fölpattant a székről, és a fürdőbe rohant , majd becsapta az ajtót. Közben a többiek is a konyhába sereglettek , és furcsállva néztek az ajtó felé. Először eszembe jutott, hogy utána megyek, de inkább jobb ha nem.

- Csinálok reggelit. - jelentettem ki , majd a hűtőhöz léptem, és ehető dolog után kutakodtam.

                                                                    ~Lauren szemszöge~

Halkan szedtem a lépcsőfokokat, nehogy bárki is meghallja. Nem volt szükségem a sok ,,Hogy vagy ? " -ra , mert pontosan tudják, hogy nem vagyok jól . Benyitottam a szobába , és előkerestem a fehérneműm , majd miután átvettem, bevetődtem az ágyba. A fejem sajgott, és úgy éreztem mentem szétrobban , a hányingerem szerencsére elmúlt , de az orrom folyamatosan folyt. Előhalásztam egy zsebkendőt és jó hangosan kifújtam . Lehajtottam a fejem, és behunytam a szemem. Gondolataimat próbáltam elterelni a fejembe nyilaló fájdalomtól, szinte már erőszakosan eröltettem, hogy álmodjak.

 Hangtalanul szedtem a lábaimat , mintha menekülnék, de ilyenről szó sem volt. Az utca kihalt volt, és kísértetiesen csendes , a lámpa pislákoló fénye volt az egyetlen fényforrás. Nem tudtam hol vagyok , csak azt tudtam merre kell mennem. A csendet egy kutya hangos ugatása törte meg, mire felgyorsítottam lépteimet. Szívem a torkomban dobogott már, de csak mentem előre. Nem tudtam merre tartok, azt sem , hogy egyáltalán milyen városban vagyok,, azt meg végképp nem , hogy hogy kerültem ide , csak egy dolog volt biztos... oda kell érnem . Nem vaciláltam , futásnak eredtem , lépteim vízhangot vertek a falak között .  Befordultam egy sarkon, és tovább futottam. A házak , és utcák ismeretlenek voltak , de mintha mégis ismertem volna őket. 

-Lauren ? - szólított meg valaki, mire megtorpantam.

Visszafordultam , de nem láttam senkit. Körbenéztem, az utca kihalt volt , és csendes...túl csendes. Gyorsítottam lépteimen, és futva indultam tovább. Nem néztem hátra , csak mentem előre.

-Lauren ! - a hang határozott volt, és megállásra kényszerített.

Óvatosan megfordultam, de megint nem láttam semmit. Félelem lett urrá rajtam , de erős maradtam, és vártam... vártam hátha valaki kilép a ház mögül, de nem történt semmi. Kezdek kifogyni az időből , nem maradhatok itt. Lábaim szinte azonnal futásnak eredtek, és én követtem amit az érzékeim diktálnak.

-Hát nem látsz ? - a hang közelről jött , de mégsem volt itt senki.

- Biztos megőrűltem. - fogtam a fejem , és tovább siettem. 

- Lauren, én vagyok az ! Hát nem látsz ? Nem ismersz meg ? -  a hang kétségbeesett volt.

-Ki vagy te ? - kérdeztem már már sírva , mert azt hittem megőrűltem.

-Én vagyok az Lauren ... én vagyok ...

6. ~Szeretet roham~

A kellemes szél a hajamba kapott , miközben fagyim nyalogatva gondolkoztam. Vajon mivel tudnám megkeseríteni az életét ? Ez a kérdés cikázott a fejemben , de választ már nem adott senki. Én nem tudnék olyat mondani, amivel padlóra taszíthatnám. Harry túl büszke ahhoz, hogy komolyan vegye , ha megsértem.
Talán ha megtalálnám a gyengéjét ! Mondjuk ha megfolytanék pár macskát... jesszus , hogy juthatott eszembe ilyen ?!
A szél feltámadt , és erőszakosan fújta ide-oda mostmár kiengedett hajam. A nap már nem sütött, sötét felhők akadályozták meg tündöklését.Tekintetem az ég felé emeltem és becsuktam a szemem. Hagytam , hogy a szél játszon a hajammal , most nem érdekelt, ha kócos leszek. Egy vízcsepp landolt az orromon, majd végégfolyt az arcomon, és lecsöppent a földre. Félve nyitottam ki a szemem , és imádkoztam, hogy csak képzelődtem, de sajnos nem ... Az eső csöpögni kezdett, gyorsan fölkaptam a táskám és futva indultam haza, miközben átkoztam magam, hogy nem kocsival jöttem. A csöpögésből hirtelen óriási vihar kerekedett, a szél süvített , miközben hangos dörrenés rázta meg az eget. Összerezzentem , és futottam tovább , de az eső olyan nagy cseppekben esett, hogy 2 perc után teljesen elázott a ruhám, a hajamból pedig csöpögött a víz. Az ég óriásit dörrent, én pedig teljesen elvesztem. A szemüvegem bepárásodott, nem láttam hol vagyok. Éreztem, hogy nem bírom tovább , lábaimból elszállt az erő , térdem megrogyott , én pedig összeesetem.. Egy meleg könnycsepp folyt le az arcomon, összeolvadva az esőcseppekkel . Féltem...eszméletlenül féltem a vihartól. Lábaimat magam alá húztam, és átkaroltam. Nem volt erőm felkelni, pedig ha itt maradok, nem számíthatok sok jóra , de nem tudtam fölkelni. A sós könnyek marták az arcom , óvatosan szemüvegemért nyúltam, és megtöröltem, hogy legalább lássak valamit. A hajam csapzottan tapadt a nyakamra , miközben ruhámból csöpögött a víz. Az ég nagyot dörrent, mire halk sikoly hagyta el a szám . Vacogtam , és féltem ...
Egy kocsi fékezett le elöttem a hangokból ítélve elég hirtelen , majd valaki kipattant belőle. A szemüvegem megint párás volt, ezért nem láttam rendesen ki az , de mérges hangját azonnal felismertem.

-Lauren, neked teljesen elment az  eszed ?! - hangja ideges volt.

Megragadta a karom, és betuszkolt a kocsiba, majd ajtócsapódást hallottam, és elindult a kocsi. Óvatosan letöröltem a szemüvegem , és rá emeltem a tekintetem. Haja vizes volt, de fele sem annyira, mint nekem. Idegesen dobolt a kormányon, és néha rám nézett, majd rögtön vissza az útra.
Elszégyelltem magam, amiért ennyire féltem a vihartól ...

- A többiek ? - kérdeztem remegő hangon .

-Nálunk vannak . - nézett rám, majd tekintetét visszahelyezte az útra.

Az út többi részében jobbnak láttam csöndbe maradni. A kocsi leparkolt a garázsban , és szinte azonnal kipattantam, és az  ajtó felé rohantam, de rájöttem, hogy nincs nálam kulcs , ezért türelmesen bevártam Harryt. Elém lépett , majd az ajtó kinyilt, és én beléptem a meleg lakásba.

-Lauren ! - üvöltötte Niall, és odarohant hozzám

Rámvetette magát , és olyan erősen megölelt , hogy alig kaptam levegőt. Ügyetlenül megveregettem a hátát, reakciója mindenki meglepett. Niall elengedett, mire mindenki fölhúzott szemöldökkel mérte végig . Niall szégyenlősen lehajtotta a fejét , és a cipőjét kezdte tanulmányozni.

-Mi van, szeretet rohamom volt ! - motyogta, mire olyan történt amit már azt hittem sosem fogok tudni , felnevettem.

Az utobbi 3 hétben egyszer sem nevettem  őszintén , és most alig bírtam abbahagyni. A többiek is nevetésben törtek ki , mire már Niall is elmosolyodott. Fürkészve nézett , ezért inkább , Harryre emeltem tekintetem, és köszönet képpen bólintottam egyet. Vedte az adást és elmosolyodott.

- Ha most nem baj, átöltöznék ! - mutattam vizes ruhámra, és felcsoszogtam a a fürdőbe.

Levetkőztem, és beálltam a forró víz alá . Vagy félórát áztattam magam, majd átvettem a tiszta ruhám, és bekucorogtam az ágyamba. Elővettem  a könyvem, föllapoztam , és olvasni kezdtem. A könyv teljesen magával ragadott , az időérzékem elveszett, csak szárnyaltam a mese világában...

                                                                          **********

A nyakamban szúró érzést véltem felfedezni, mire kinyitottam ólomsúlyú szemeimet. Az  ágyon feküdtem, az olvasó lámpám vakítóan világított a szemembe. Fölültem, és értetlenül konstantáltam, hogy a könyvem a földön hever . Az órára pillantottam ,  ami hajnali 2-t mutatott. Eszembe jutott, hogy ma még alig ettem valamit , úgyhogy kikászálódtam az ágyból , majd megmozgattam elgémberedett tagjaimat. Kiléptem a szobámból , és elindultam lefele. A nappaliból hangos szuszogás hallatszott ki , mire összehúzott szemöldökkel léptem be . Meglepetésemben elnevettem magam, de gyorsan szám elé kaptam kezem, nehogy fölkeltsem őket. Beljebb léptem, és mosolyogva körbenéztem. Mind az 5 srác békésen szuszogot egymás hegyén hátán. A kis fotelon Liam aludt ülő helyzetben , valószínüleg álmodott valamit, mert arcán boldog mosoly terült el. Alatta Niall feküdt szétvetett végtagokkal. , lába Liam-é mellett pihent a fotelon. A szőnyeg közepén Louis terült szét , karjával takarta arcát, így nem tudtam leolvasni róla semmit. A babzsákfotelen Zayn aludta az igazak állmát, karját összefonta maga elött, mindtha megsértődött volna. Halk kuncogás hagyta el a szám , majd tekintetem a kanapéra tévedt.

Harry szuszogott rajta összegömbölyödve. Csapzott, kócos haja arcába lógott , de túl mélyen aludt. Nem tudom mi ütött belém, de eluralkodott rajtam az anyai ösztön, és megesett rajtuk a szívem. Az ágynemütartóhoz lépkedtem, és előhalásztam 5 takarót. A fiukra terjtettem, és betakargattam őket. Harryt hagytam utoljára , kicsit fázzon még! Halkan elé lépkedtem , majd ráterítettem a takarót , és óvatosan megigazgattam. Haját óvatosan eltűrtem, azért mégse lógjon a szemébe. Tekintetem elidőzött békés arcán, és akaratom ellenére elmosolyodtam. Kezem mellkasán pihent, amit megérezhetett , mert mocorogni kezdett, majd hirtelen kipattantak a szemei. Megijedtem, ezért hátratántorodtam , és elterültem a földön Loui mellett . Harry száját halk nevetés hagyta el, de most én is kuncogtam , majd fölültem , és Harry zöld szemeibe néztem, amik valljuk be, irtó gyönyörűek... Állj le Lauren , így hogy teszed tönkre az életét, ha azon filózol, milyen szép a szeme ?!!

-Nem akartalak fölkelteni ! - mondtam , és próbáltam rideg maradni, de most nem ment.

-Semmi , és ... am...kössz ... hogy betakartál...asszem . - mondta , és leplezni sem tudta zavarát.

Megrántottam a vállam , és visszatértem eredeti tervemhez , miszerint eszek valamit. A konyhába osontam, és meg is láttam egy kész szendvicset az asztalon. Biztos Niall csinálta, csak elfelejtette megenni ... mindegy, nekem kapóra jött. Megettem, majd ittam egy pohár vizet, és elindultam vissza. Úgy gondoltam a szobámba megyek, de a lábaim a nappaliba vittek. Óvatosan bekukucskáltam, és mégegyszer végignéztem a srácokon. Mikor Harryre pillantottam, meglepetten konstantáltam, hogy nem alszik. A kanapén ült, és engem nézett. Úgy gondoltam ideje lenne mennem, mikor hangja megállított.

-Nem maradsz ? - kérdezte

Elgondolkoztam, mivel jobb a szobám, és arra jutottam, rámfér egy kis társaság. Megrántottam a vállam , és az ágynemütartóhoz mentem, és takaró után kutakodtam . Föltúrtam az egészet , de nem találtam többet.

-Gyere , itt az enyém ! - szólt kedvesen, ismétlem KEDVESEN Harry, látva, hogy nem találtam semmit.

Furcsálltam, hogy kedves, lehet berugott ? Nem, nem volt alkohol szaga, meg annyi pia nincs is itthon, hogy mind az ötüknek elég legyen.

-És akkor neked mi lesz ? - kérdeztem.

-Majd elfelezzük . - rántotta meg a vállát , és beljebb csúszott az ágyon.

Hallkan lépkedtem hozzá, majd mellé kucorogtam, de túl messzire így nem ért el addig a takaró. Halk sóhaj hagyta el ajkaimat, majd közelebb csúsztam hozzá. Testünk súrolta a másikét, ami fogalmam sincs miért, de kicsit zavarba hozott. Hirtelen megdörrent az ég, mire megremegtem. Harry is észrevette, ezért még így félálomban védelmezően átkarolt. Érintésétől kirázott a hideg , és legnagyobb meglepetésemre jól esett...jól esett, hogy törődik velem, jól esett, hogy nem vagyok egyedül, jól esett, hogy mellettem van.

-Ajh... - suttogtam.

Hogy keserítsem meg az életét, ha kedves ?! Mért pont most lett ,, szeressük Laurent" rohama ?!