~Lauren szemszöge~
Fogalmam sincs miért nyíltam meg Zaynnek, de jól esett , hogy törődik velem, pedig nem is ismer. Rosszul esett, amit Harry mondott, és az is , hogy a szemembe nem merte volna mondani, hogy utál.
De ha, harc, hát legyen harc. Elegem van, meg fogom keseríteni az életét, hogy elhúzzon, vissza anyucihoz ! Csak azt nem tudom hogy...?
-Lauren, hol voltál ?- nézett rám anya, mikor hazaértem.
A mai próbának lőttek, mikor a ház elé értünk a srácok már a kocsiban várták Zaynt, Harry nem volt velük.
- Kiszellőztettem a fejem ...- mondtam, majd kikerültem anyut és az emeletre indultam.
Leültem a szoba közepére és az ölembe csúsztattam a gitárom. Megpengettem, majd játszani kezdtem rajta. Nagyon szeretek gitározni , ilyenkor kikapcsol az agyam , és csak a zenére koncentrálok. Dudorászva énekeltem hozzá a szöveget, és teljesen belemerültem.
-Tudsz gitározni ? - hallottam meg egy meglepett hangot magam mögül, mire unottan hátrafordultam.
-Amint látod ! - raktam le a gitárt , és várakozva néztem Harryre- Akarsz valamit ? Mert ha nem kívűl tágasabb.
-Figyelj, nem akartalak megbántani, de ideges voltam. Mért kell mindenen kiakadnod ? - lépett mellém, és helyet foglalt mellettem.
- Mért kell létezned ? - motyogtam az orrom alatt, de pontosan tudtam, hogy Harry hallja.
-Bocsánat többet nem fordul elő ! - nézett morcosan.
Óvatosan elmosolyodtam, de nem néztem rá. Nem adom meg neki az örömöt, hogy lássa mosolygok rajta.
- A srácok nem tudják, de én is tudok gitározni ! - vette a kezébe a gitárom , és játszani kezdett.
A dallam átjárta az egész testem, akaratlanul is mosolyognom kellett. Harry énekelni kezdett, hangja kellemes, és kicsit rekedtes volt. Próbáltam nem figyelni rá, csak is a gitárra de tehetetlen voltam. Hangja bejárta minden pocikám , és megnyugtatott... de én ezt nem akartam.
- Mint már mondtam, kint tágasabb ! - mutattam az ajtóra
Harry abbahagyta az éneklést és értetlenül meredt rám.
- Most megint mi bajod ? - nézett végig rajtam.
- Te sem akarsz egy szörnyeteggel egy szobában lenni ! - mondtam, és föláltam.
- Ja , hogy te még mindig itt tartasz. - rakta le a gitárt , és fölállt , hogy szembe legyen velem.
- Tudod az embereket bántja, ha szörnyetegnek titulálják őket ! - néztem rá szúrósan.
Harry elmosolyodott , és közelebb lépett hozzám. Zavart közelsége, ezért inkább hátráltam egy lépést, de nekiütköztem az ágyam szélének.
- És az bántja, ha azt mondom gyönyörű ? - nézett bele szemeimbe.
Nagyot nyeltem , és próbáltam kerülni tekintetét , de egy gyengéd mozdulattal , államnál fogva fölemelte tekintetem, így kénytelen voltam belenézni csillogó szemeibe. Tudtam, hogy nem szabadott volna, mert rögtön elvesztem bennük ... Testem minden porcikája beleremegett érintésébe ...de nem akartam érezni semmit !
Egy határozott mozdulattal ellöktem magamtól, majd se szó, se beszéd kiviharoztam a szobámból.
~Harry szemszöge~
- Tudod az embereket bántja, ha szörnyetegnek titulálják őket ! - nézett rám, mire elmosolyodtam .
Olyan aranyos volt , hogy játszotta a sértettet, pedig látszott rajta, hogy nem ez a baja. Közelebb mentem hozzá, de ő hátrált egy lépést. Hirtelen nagy késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam, de visszafogtam magam.
- És az bántja, ha azt mondom gyönyörű ? - nézem bele kék íriszeibe.
Lauren lehajtotta a fejét , és éreztem , hogy kerüli a tekintetem. Óvatosan megfogtam az állát, és fölemeltem az arcát. Tekintetünk találkozott, és valami furcsa érzés futott át a testemen. Nem tartottam a testvéremnek soha...mindig is több volt nekem, mint a mostoha tesóm...
Lauren arca hirtelen megfeszült és ellököt magától, majd kiviharzott a szobából. Letaglózva fordultam utána, és csak meredtem magam elé... soha, de soha nem volt még olyan, hogy egy lány elutasított volna, és ez meglepett...
Már vagy 5 prece állhattam így , mikor megjelent apa. Mikor észrevette, hogy Lauren szobájába vagyok, bejött, és értetlenül meredt rám.
-Mit csinálsz itt egyedül ? - kérdezte kedvesen.
-Semmit...- mondtam és elindultam kifelé, de apa elkapta a kezem. - Mi van ?
-Csak szeretnék beszélni veled ... - nézett rám komolyan. - Beszéltem Annevel...
Anya nevének hallatára megállt bennem az ütő...apa és anya beszélt egymással ?! Akkor itt nagy a baj...
- Szóltam neki, hogy döntse el ,ki neki a fontosabb, a fia vagy, az új szeretője, mert látom rajtad , hogy visszamennél, de a férfi miatt tartod magad ! Viszont Anne kiakadt, hogy ne avatkozzak bele a dolgaitokba, és hogy hagyjam békén...- nézett rám
-Ez igaz ? - döbbentem le, nem ismertem anya ezt az oldalát.
-Igen... - nézett rám , szeme aggódóan csillogott.
Pár percig mereven álltam és gondolkoztam... a saját anyámnak fontosabb a pasija, mint a fia ?!
-Hol van Mary ?- kérdeztem, mire apa furcsán nézett
- A nappaliban ...- mondta apa furcsán.
Kiléptem a szobából , és lerobogtam a lépcső, persze apa rögtön követett. Megálltam Mary elött , és a szemébe néztem...ugyanolyan kékek voltak, mint Laurennek.
-Baj van Harry ? - kérdezte aggódva.
-Lakhatnék itt, veletek véglegesen ? - kérdeztem mély levegőt véve.
Mary először ledöbbent, majd óriási mosolyra húzta száját, és boldogan magához ölelt.
- Hát persze Haryy...- mosolygott.
Apa is odajött, és megölelt minket. Ekkor csapódott az ajtó, mire mindannyian odakaptuk a fejünket.
~Lauren szemszöge~
A nap lemenőben volt, narancssárga sugarai beszőtték az egész eget. Az utca kihalt volt, és hűvös szél fújdogált. A házunk elé érve nagy levegőt vettem, majd benyitottam, kicsit hangosabban , mint szerettem volna. Mikor beléptem a szemem elé tárult, amint anya , Des, és Harry egymást ölelve állnak, és engem néznek. Meglepetésemben még a szám is eltátottam.
-Mi ez a nagy ölelkezés ? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel
-Képzeld Lauren -jött oda hozzám anya boldogan - Harry úgy döntött , hogy szeretne itt maradni !
-Ho-hogy mi ? - esett le az állam.
-Itt fog velünk lakni ! - mosolygott Des is.
Harryre pillantottam, hátha ő megcáfolja az elöbb hallottakat, de csak mosolyogva állt , gondolom azt hitte repesni fogok a boldogságtól...hát nagyon tévedett!
-Ezt nem hiszem el...hogy tehettétek ezt velem ? - sziszegtem elhaló hangon, mire mindenki megdöbbent.
-Lauren ! - emelte föl a hangját anya.
-Bocsánat , hogy nincs kedvem egy levegőt szívni ezzel ! - mutattam mérgesen a döbbenten álló Harryre .
-Lauren, mi bajod van ? - nézett rám szúrós szemmel anya.
-Azonkívül, hogy utálom ? Áhh semmi ...-néztem mérgesen, mire Harry arca eltorzult.
- Bocsáss meg Lauren, hogy az anyám utál !! Bocsáss meg, hogy fontosabb neki a pasija , mint én !! Bocsáss meg, hogy létezem !! - üvöltötte kikelve magából, mire meghökkentem.
Harry megfordult, és könnyes, ismétlem könnyes szemmel, fölviharzott a szobájába. Kábán álltam , és a hallottakon gondolkoztam...bele se gondoltam , mi állhat a hátterében annak, hogy ideköltözik. Most viszont, hogy tudom..
-Lauren ezt mégis hogy képzelted ?! - kérdezte dühösen anya - Azonnal indulj föl a szobádba !!
Lehajtott fejjel iszkoltam föl, és becsaptam magam után a szobám ajtaját . Nekidöltem , és lerogytam a földre. Térdem magam alá húztam, és karommal átkaroltam. Egykönnycsepp szántotta végig az arcom, amit pár másodperc alatt több millió követett. Arcom tenyerembe temettem, és átkoztam magam a viselkedésemért!
Harry sírva, SíRVA viharzott föl...én ezt nem akartam... tényleg egy szörnyetek vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése