Egész éjszaka forgolódtam, alig aludtam valamit. Tegnap csak arra volt erőm, hogy lemossam a sminkem, és felvegyem a pizsamaként szolgáló fehérneműm. Az órám 11:43-at mutatott. Nagyot sóhajtottam, és kikászálódtam az ágyból, majd indultam volna a fürdőbe, de ekkor megszólalt a csengő. Anyuék biztos alszanak még, és szerintem Harry is , így nekem kell ajtót nyitni.
Morcosan indultam le a lépcsőn, és csak ekkor jöttem rá, hogy fehérnemüben vagyok. Leérve megragadtam az első pulcsit , ami a kezembe akadt...szerencsétlenségemre, pont Harryé volt ! Mindegy, belebújtam, viszont nagyon nagy volt rám. Elindultam az ajtó felé, de az már nyitva volt, és hangos nevetés hallatszott be . Értetlenül álltam meg , és kifelé tekintgettem.
Pár másodperc múlva megjelent Harry , és amolyan ,, Jah te is itt vagy " arcal indult meg felém, majd megállt mellettem. Az ajtón ekkor 4 fiú lépett be , hangosan nevetve, de mikor észrevettek érdeklődve mértek végig.
-Srácok, ő itt Lauren...a ....tesóm ! - mutatott be unottan , viszont a testvér szót elég nehezen nyőgte ki. - Lauren ő itt Niall, Louis, Liam és Zayn !
-Hello ! - nyőgtem ki zavartam
-Szia ! - mondták félelmetesen egyszerre.
- Harry beszélhetnénk ? - ragadtam meg a kezét és a konyhába ráncigáltam.
Keresztbe tett kézzel álltam meg elötte , mire értetlenül bámult rám.
- Ők meg kik ? - néztem rá
-A haverjaim.- mondta még mindig értetlenül.
-És mit csinálnak itt ilyen korán ? - húztam föl a szemöldököm.
- Basszus Lauren, mi bajod van ? Itt vannak mert hívtam őket , mert kéne próbálnunk ! Mi ezzel a bajod ? - nézett rám megemelve a hangját, mire a nappaliban tartózkodó srácok felénk pillantottak.
- Mi a bajom ?- nevettem fel hisztérikusan . - Mondjuk az, hogy ez az én házam, nem a tiéd !! Próbáljatok máshol, nem vagyok rá kíváncsi ! Nézd meg , hogy nézek ki ?! Nincs rajtam semmi !!
- Ohh boccs ! Legközelebb benyújtsak egy kérvényt, hogy megengeded-e, hogy idejöjjenek ? - kérdezte dühösen.
-Nem így értettem ! - sziszegtem.
-Dehogynem ! Csak tudd, hogy nem vagy hercegnő, ez az élet, nem fog mindenki a kedved szerint ugrálni!!- kiálltotta mérgesen.
Meghökkentem ezen a kijelentésén, mert nem erre gondoltam. Csak annyit akartam, hogy szóljon, ha jön valaki, mert eléggé hiányos az öltözetem , és ez nekem kellemetlen.
Se szó, se beszéd viharoztam ki a konyhából , egynesen a szobámba. Becsaptam az ajtót, és lerángattam magamról Harry pulcsiját, és levágtam a földre. Legszivesebben rátapostam volna, de nem vagyok ovis, így a szekrényhez sétáltam, és fölvettem egy kék, fehér pöttyös ruhát, hajam pedig kifésültem, majd oldalra fontam. Föltettem egy halvány sminket majd leültem a földre.
Eléggé bunkón viselkedtem , pedig ,,vendégeink" vannak. Bocsánatot kéne kérnem..
Kiléptem a szobámból a folyosóra, ahol feltünően csend volt. Elindultam lefelé a konyhába, ahonnan hangok szűrődtek ki. Megmarkoltam a kilincset , de nem nyitottam be , mert meghallottam Harry hangját.
-Komolyan mondom elegem van ebből a csajból !! Egy szörnyetek, halál komolyan mondom !! Nemtom meddig bírom mellette ! - mondta,, hangja ideges volt.
-Hát elég bunkón viselkedett az elöbb !- szólt egy valamivel magasabb, de mégis férfias hang.
- Mert bunkó is ! Egy szörnyeteg ! - hallottam megint Harryt
Éreztem, hogy valaki megmarkolja a kilincset, majd nyjlt az ajtó, és Harryvel találtam szembe magam.
Arca dühösből azonnal megbánóvá, és aggódóvá vált. Lassan fölemeltem tekintetem, a könycseppek már az első szó óta folynak szemeimből.
-Lauren én...- kezdené de félbeszakítom.
-Csak azt ne mond , hogy sajnálod és nem úgy gondoltad ! - mondtam elhaló hangon. -Mert pontosan így gondoltad !
Megfordultam és elindultam az ajtó felé, de Harry megragadta a kezem.
-Lauren..
-Egy szörnyeteg vagyok ? Rendben ! De mielött még itélkezel , gondolj bele mit mondasz, és hány embert bántasz meg vele !- néztem rá fátyolos tekintettel, majd kitéptem a kezem övéi közül, és futásnak eredtem.
~ Zayn szemszöge~
- Asszem ez lesz az !- mutattam egy barna keritéses, takaros kis házra.
Liam leparkolt a ház elé, majd mind a 4-en kiszálltunk, és becsöngettünk. Pár perc múlva Harry lépett ki a kapunk és mosolyogva közeledett felénk.
-Szevassz haver ! - pacsiztam vele, majd utat engedtem a többieknek.
-De savanyú a képed ! - nézegette Harryt Louis , majd mint ahogy a nagymamák szokták megcirógatta haverunk arcát.
Nevetésbe törtünk ki , majd Harry mögött megindultunk a házba. Én mentem leghátul, ezért sem értettem az elején, hogy miért álltak meg a srácok. Kérdésemre hamar választ kaptam egy megszeppent lány személyében. A pult elött állt , Harry pulcsija volt rajta , arca nyúzott és álmos volt, haja kócosan állt a fején, de még így is nagyon szép volt.
Tekintetem elidőzött gyönyörű vonásain , és szinte a szám is tátva maradt.
-Srácok ő itt Lauren...a ....tesóm ! - szólalt meg Harry. - Lauren ő itt Niall, Louis, Liam és Zayn.
-Hello !- köszönt zavartan.
-Szia!- köszöntünk egyszerre.
-Harry beszélhetnénk ? - ragadta meg az említett személy karját a lány, és a konyhába húzta.
A srácokkal pár másodpercig csak álltunk, majd leültünk a nappaliba, és próbáltunk nem hallgatózni, de Harry eléggé fölemelte a hangját.
- Basszus Lauren, mi bajod van ? Itt vannak mert hívtam őket , mert kéne próbálnunk ! Mi ezzel a bajod ? - hallottam Harry ideges hangját.
- Mi a bajom ?- nevetett fel hisztérikusan . - Mondjuk az, hogy ez az én házam, nem a tiéd !! Próbáljatok máshol, nem vagyok rá kíváncsi ! Nézd meg , hogy nézek ki ?! Nincs rajtam semmi !!
- Ohh boccs ! Legközelebb benyújtsak egy kérvényt, hogy megengeded-e, hogy idejöjjenek ? - kérdezte dühösen Harry.
-Nem így értettem ! - sziszegte a lány.
-Dehogynem ! Csak tudd, hogy nem vagy hercegnő, ez az élet, nem fog mindenki a kedved szerint ugrálni!!- kiálltotta Harry kikellve magából.
Pár másodpercig csend volt, majd csapódott az ajtó, és Lauren viharzott ki rajta ránk sem nézve. A srácokkal értetlenül összenéztünk ,majd a konyhába mentünk.Harry az asztalnál ült és nagyokat lélegzett, hogy levezesse idegességét.
-Ez mi volt ? - kérdezte Niall.
Harry nem válaszolt, hanem a hűtőhöz ment, és kivett belőle egy palack vizet. Töltött magának egy pohárba, majd egy húzásra megitta az egészet.
-Komolyan mondom elegem van ebből a csajból !! Egy szörnyetek, halál komolyan mondom !! Nemtom meddig bírom mellette ! - mondta végül idegesen.
-Hát elég bunkón viselkedett az elöbb !- szólalt meg Louis.
- Mert bunkó is ! Egy szörnyeteg ! - mondta mérgesen Harry, miközben az ajtóhoz sétált.
De mikor kinyitotta meghökkent és hátrált egy lépést, így mi is megláthattuk Lauren könnyáztatta arcát.
-Lauren én...- kezdte Harry, de Lauren félbe szakította.
-Csak azt ne mond , hogy sajnálod és nem úgy gondoltad ! - mondta elhaló hangon. -Mert pontosan így gondoltad !
Megfordult és elindult az ajtó felé, de Harry megragadta a kezem.
-Lauren..
-Egy szörnyeteg vagyok ? Rendben ! De mielött még itélkezel , gondolj bele mit mondasz, és hány embert bántasz meg vele !-nézett vissza a lány, majd futásnak eredt.
-Ez most muszály volt Harry , ugye ?- szólaltam meg én is, és a lány után indultam, bár fogalmam sincs miért.
Kiérve az utcára , már nem láttam, úgyhogy pár másodperc vacilálás után elindultam balra. Futottam, és bíztam benne, hogy jó irányba indultam.
Csak futottam, míg meg nem pillantottam ŐT. A patkán ült, arcát tenyerébe temette, és sírt.Gyorsan mellé értem, letelepedtem a patkára, és a hátát kezdtem simogatni.
Érintésemre ilyedten fölnézett, de mikor látta, hogy én vagyok arca ellágyult, viszont értetlen maradt.
-Te mit keresel itt ? - kérdezte elcsukló hangon.
-Amit te !- néztem bele kék szemeibe.
Lassan elmosolyodott, és közelebb csúszott hozzám. Fejét vállamra hajtotta, míg átöleltem a vállát.Most Harry biztos mérges , mert Laurennek adtam igazat, és utána jöttem, de egy cseppet sem érdekel Harry..most nem...
-Tudod mi fáj a legjobban ? - nézett rám , mire megráztam a fejem - Hogy igaza van...
- Nem vagy szörnyeteg !! - lepődtem meg.
- De... elegem lett abból, hogy ha éppen nem csesztet és nem tesz pofátlan megjegyzéseket levegőnek néz. Tegnap viszont kimondhatjuk, hogy meggyűlölt.
- Mi történt tegnap ? - kérdeztem.
Lauren mesélésbe kezdett, én meg figyelmesen hallgattam. Fogalmam sem volt, hogy Harry más szeméből nézve milyen tapló. Már vagy fél órája ültünk itt , mikor megszólalt a telefonom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése