-Ha a fejemre ejted megöllek ! - figyelmeztettem Harryt , aki egy dobozzal a kezében nézett le rám a padlásról.
-Marhára megijesztettél - morgott , majd lejjebb mászott a lépcsőn.
Kinyújtottam a kezem, és elvettem a már sokadik dobozt. Letettem a kupac tetejére, majd visszafordultam, de ekkor már Harry mellettem volt.Visszafordulva leemeltem amennyit elbírtam , és elindultam lefelé a nappaliba .Lábammal lesöpörtem az asztal tartalmát, és ráhelyeztem a díszekkel megrakott dobozokat. Utána összeszedtem a földre söpört cuccokat, és elraktam a helyükre .
Az óra este 9-et mutatott , így lecsüccsentem a kanapéra, és bekapcsoltam a TV-t , melyben kedvenc műsorom ment. Mostanában elég sok TV-t nézek gondolataim elűzésére , de ha ez használ ...
-Sokat változtál ! - hallottam meg Harry hangját, mire fejem felé kaptam.
Az ajtónak támaszkodva állt, miközben engem figyelt , fogalmam sem volt, hogy itt van . Lazán ellökte magát a faszerkezettől, és elindult felém.
-Hogy érted ? - néztem értetlenül, amint helyet foglal mellettem.
-Más lettél... - fordult a TV felé - Régebben nem néztél ennyi TV-t.
Arcára mosoly kúszott , viszont az én tekintetem olyan maradt, mint volt...hűvős . Már megelégeltem, hogy velem mindenki csak játszik . Megbántam, hogy közel engedtem magamhoz, mert akit megszeretek az mindig csak megsebez , és földbe tipor ! Egész életemben menekültem a gondjaim elől, mert féltem ... és most is ezt csinálom . Elfutok, mert azt gondolom úgy könnyebb.
-Múlnak az évek... - szólaltam meg halkan .
Harry aprót bólintva újra felém fordult, tekintetét enyémekbe fúrva. Ismerős érzés járta át testem , gyomromban szunnyadó pillangók feléledtek , és örömtáncot jártak. Elkaptam a fejem , és erőszakosan figyelmeztettem magam arra, hogy ne engedjem meg magamnak ,azt, mit régen.
-Amúgy mi újság ? - kezdett bele csevegő hangnemben.
Amolyan ,, ez most komoly ?" tekintettel néztem újra rá , de Harry arca nem árult el semmit.
-Mi újság ? - nevettem fel hisztérikusan.
-Most mi baj van ? - húzta fel a szemöldökét.
-Ez komoly ? Mi újság ? - csattantam fel idegesen - Fél évre eltűnsz, nem keresel, nem hívsz, még életjelet sem adsz ! Aztán hazajössz, úgy viselkedsz, mint egy idegennel !És mi újság ?!
Felpattantam, és idegesen robogtam fel, egyenesen a szobámba. Becsaptam az ajtót , majd nekitámaszkodva mérgesen túrtam bele hajamba . Kifújva a levegőt elkeseredetten vonszoltam magam az ágyamhoz, majd belezuhantam. Fejem a párnák közé fúrva kerestem menedéket a kínzó emlékek és az érzéseim elől . Kényszerítettem magam, hogy álomba zuhanjak, nem érdekelt, hogy még csak 9 óra.
***********
Egy nagy ásítás közepette ültem fel az ágyban . Fáradtan nyúltam a telefonomhoz , nem volt kedvem felkelni, sőt semmihez nem volt. Unottan vettem tudomásul, hogy még csak 10 óra , de ekkor megakadt a szemem a dátumon.
-Karácsony vaaan ! - kiáltottam boldogan, és kipattantam az ágyból.
Villámsebességgel kaptam magamra cicanadrágom , és egy hosszú ujjú pólót , hajam átfésültem , majd kirontottam a szobából. Mint egy elefánt , olyan hangosan robogtam le a földszintre , egyenesen a nappaliba , ahol már ott állt a karácsonyfa . Anyáék, míg én álomba ringattam magam feldíszítették . Boldogan ugrándoztam egy sort , majd megpillantottam az alatta heverő ajándékokat. Imádtam a Karácsonyt, ez volt a kedvenc ünnepem , mert együtt volt a család , mindenki vidám, és boldog.
-Lauren, mi ez az őrült hangzavar ? - ásított anya, miközben mellém lépett.
-Karácsony van ! - vidultam, mint egy 3 éves.
-És ezért kell dübörögni ? - szúrt le, de szája szegletén mosoly bújkált.
Mosolyogva bólintottam, majd visszasliccoltam a szobámba , hogy ellenőrizzem megvannak-e még az ajándékaim. Ott lapultak a szekrényem mélyén , szép csomagolásban.
-Lauren, esküszöm megöllek ! - ordibált valaki, mire nevetés tört fel torkomból.
Az illető álmosan, ugyanakkor mérgesen rontott be a szobámba , majd meglepődöttség ült ki arcára. Nevetve álltam fel, és elindultam ,,testvérem" felé.
-Reggel 10 óra van ! Mégis mi a francért kell ordibálni , és dobogni, mint egy tehén ?! - háborgott.
-Karácsony van ! Egy percre hagyj már fel a tapló viselkedéseddel , és próbálj már meg normális lenni ! - emeltem fel a hangom , majd kikerülve egyedül hagytam.
Anya már javában szorgoskodott a konyhában , sütiket , és mézeskalácsokat mázolt , megterített , és elkészítette a vacsorát is. Reggelire bekaptam egy szendvicset , majd segítettem neki. Des a kertben havat söpört , míg Harry bentre is felszerelte az égőket.
A délelött nagyon hamar elrepült a nagy sürgés forgásban, mire észbekaptam, már csengettek is. Míg a többiek ajtót nyitottak, és köszöntek , én felsiettem a szobámba, hogy átöltözzek. Gyorsan húztam magamra a ruhám,hajam rendesen kifésültem , gyorsan kisminkeltem magam, majd belebújtam mályvaszínű magassarkúmba, és elindultam köszönteni Gemmáékat.
-Sziasztok - léptem be a nappaliba.
-Szia - mosolygott rám Gemma , aki Harry ölében foglalt helyet.
-Szia Lauren, de rég láttalak - ölelt át Anne .
Mosolyogva foglaltam helyet Des és anya mellett, pontosan szembe Harryékkel. Jókat beszélgettünk , és nevettünk együtt. Mikor már mindenki éhes lett , leültünk az asztalhoz, és nekiláttunk a bőséges vacsorának.
*************
-Köszönjük, nagyon finom volt a vacsora ! - mosolygott Anne anyára , miközben elköszöntek.
-Ugyan, örülök , hogy itt voltatok - legyintett anya.
-Hát , akkor , további szép ünnepeket ! - intett Anne, majd Gemma után kilépett a házból.
Összeráncolt szemöldökkel emeltem ki belőle egy cetlit , ami alatt egy nyaklánc foglalt helyet. Mosolyogva vettem a kezembe a nyakéket , mely egy hangjegyet ábrázolt.
Elámulva helyeztem a nyakamba az ékszert , és pár percig csak csendben néztem. Aztán eszembe jutott a levél, úgyhogy gyorsan felemeltem , és széthajtogattam.
Boldog Karácsonyt ! Harry
Ennyi...ennyi volt írva a papírra. Csüggedten gyűrtem össze, és hajítottam a falnak. Még csak személyesen sem adta át, nem , letette az ágyra és kész ! Idegesen huppantam az ágyra , és elterültem rajta.
Csalódott... ez a szó jellemez talán a legjobban az utóbbi 2 napban. Nem tudom, mégis mire számítottam ? Hogy belép a házba, felkap, és megpörget, majd bocsánatot kér, mert nem kersett ? Röhejes milyen egy idióta vagyok !
És a legrosszabb, hogy bármennyire is azt mutatom hidegen hagy, hogy nem érdekel mi van vele....be kell látnom, hogy csak hazudok saját magamnak ! Mert legbelül fáj, és dühít, hogy ezt tette velem.
Idegesen túrtam a hajamba, majd felálltam, és a szekrényhez csoszogtam, Előkutattam az ajándékot , majd megindultam Harry szobája felé, remélve, hogy ott találom. Hangosan bekopogtam, mire egy ,,Gyere" kiálltással válaszolt. Óvatosan lenyomtam a kilincset , és bedugtam a fejem, majd teljesen beléptem, és becsuktam az ajtót.
-Igen ? - nézett rám laptopja mögül .
-Am...Boldog Karácsonyt - szólaltam meg halkabban a kelleténél, és felé nyújtottam a dobozt.
Harry felhúzott szemöldökkel tolta arrébb készülékét, majd felállva mellém sétált. Elvette a kis dobozt, és felnyitotta. Láttam az arcán, hogy meglepődött , mikor kihalászta az ékszert. Gondoltam, hogy először furcsállni fogja, hogy nyakláncot vettem neki, de szerintem nagyon illik hozzá.
-Én nem írtam cetlit , bocsi ! - tettem hozzá gunyósan, de belül fájt.
-Nézd Lauren... - kezdett bele, de leintettem.
-Nem kell, hogy magyarázkodj , nem érdekel ! Csak nem értem, mért vagy velem ilyen ! - emeltem meg a hangom, majd elindultam az ajtó felé.
Lehajtott fejjel mentem le a lépcsőn , majd leérve a nappaliba letelepedtem Des mellé.
-Baj van ? - kérdezte rögtön.
-Nem...nincs semmi... - szóltam hallkan, és nevelőapám karjaiba bújtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése