Sietős léptekkel indultam meg a házba, talán a tömegben feloszlik ez a rossz érzésem. Átfurakodtam magam az emberek között , majd a pult felé vettem az utam, hogy töltsek valami erőset magamnak. Kikerültem pár önfeledten táncoló lányt , majd megálltam a pult elött , poharamat letettem, és töltöttem magamnak. Kicsiket kortyolva az italba fordultam meg , valaki ismerőst keresve. Tekintetem rögtön megakadt Niallön , aki önfeledten , talán kicsit részegen , táncolt a parkett közepén, magára vonva mindenki figyelmét. Louis , és Liam is csatlakozott hozzá, mikor kiverekedték magukat a tömegből . Kuncogás tört fel belőlem, minek következtében félrenyeltem, és köhögve , fulladozva próbáltam levegőhöz jutni. Poharam az utolsó pillanatban még a pultra tudtam helyezni, megúszva , hogy pár szilánk landoljon a lábamon. Kezem melkasomra helyezve próbáltam ellálítani a hirtelen rámtörő köhögő rohamot , minek következtében vállam megbicsaklott, és hanyagul roskadt előre.
-Meg ne fulladj ! - ütögette meg valaki a hátam .
A hangos zenétől nem tudtam beazonosítani , hogy ki beszél hozzám , de hálás voltam neki, mert a köhögés csillapodni kezdett , majd újra levegőhöz jutottam.
-Nem szándékoztam - fordultam meg, de a mosoly az arcomra fagyott.
Ereimben a vér is megfagyott , ledermedtem bámultam az elöttem álló fiúra. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam döbbenetemben , emlékek sokasága tört fel belőlem. Olyan emlékek, melyeket azt hittem elfelejtettem, emlékek, melyekre nem akartam emlékezni. A srác kaján mosolyra húzta a száját, így kivillant fehér fogsora . Döbbenetem mérhetetlen düh váltotta fel, kezem ökölbe szorúlt, számat összeszorítva próbáltam féken tartani magam.
-Mit keresel itt ? - sziszegtem idegesen.
-Csak beugrottam köszönni - villantott rám gúnyos mosolyt - Netalán zavarlak ?
Szemeimet behunytam , és kifújtam a benttartott levegőm. Körmeimet tenyerembe mélyesztve számoltam el 10 ig, majd minden akaraterőm összeszedve próbáltam higgadt maradni.
-Semmi keresnivalód itt ! - hangom határozottan csengett - Tűnj innen!
-Mért ? Még maradnék, egész jó ez a buli - kezdett el csevegni, mintha régi jóbarátok lennénk.
Élvezte.... élvezte , hogy idegesíthet, hogy ő van fölényben. Élvezte, hogy nem tehetek semmit , hogy megint ő az úr . Gúnyos mosolya többet árúlt el, mint amennyit akart .... megint el akart tiporni , földbedöngölni, mint akkor tette.
-Élvezed ugye ? - sziszegtem fogaim között .
-Mégis mit ? - játszotta az ártatlant.
-Ne játszd a mit sem sejtő ártatlant ! - csattantam fel - Rám nem hat , túl jól ismerlek ! Nekem nem adod be, hogy nem tudsz semmiről...többé már nem !
-Nocsak... sokat változtál - nézett végig rajtam , de a mosolya ott virított továbbra is az arcán .
-Múlnak az évek ... - fújtattam - Te pedig most szépen elmész !
-Ugyan, Lauren , nem zavarok senkit , hát nem örülsz , hogy láthatsz ? - húzta fel a szemöldökét.
-Nem, nem örülök Jeremy, te is tudod ! Jobb ha most azonnal eltűnsz az életemből ! - kiabáltam teljes erőből.
Jeremy arcizmai megkeményedtek, mosolya , gúnyos vicsorgássá változott . Karom után kapott, és erőszakosan közelebb rántott magához.
-Örülsz te nekem , ahogyan én is neked ! - szorított fogásán.
-Engedj el ! - rántottam meg a karom, mire még erősebben fogott.
Vicsorogva nézett végig rajtam , egész testéből áradt a pia szag, nem volt józan. Idegesen indult el az emelet felé, miközben szorosan húzott maga után. A zene dübörgött, mindenki elvolt foglalva a maga dolgával , így senki nem tudott a segítségemre sietni. Kétségbeesetten próbáltam menekülni, kapálózva próbáltam kibújni szorításából, ami ilyenkor csak erősebb lett.
-Maradj már nyugton ! - nevetett fel harsányan , majd teljes erőből a falnak nyomott.
-Engedj el ! - kiabáltam kétségeesve.
Jeremy torkán újabb nevetés tört fel , majd vicsorogva mért végig. Keze combomra vándorolt , miközben testét enyémnek nyomta. Számat összeszorítva próbáltam visszatartani hányingerem , undorodva néztem végig volt barátomon. Fejemet elfordítva akartam távol tartani , de sajnos jóval erősebb volt, így egy erős mozdulattal visszarántott. Kiélvezett minden egyes másodpercet , míg tehetetlen vagyok. A könnyeim potyogni kezdtek szememből ,amit különösen kinevetett.
Hirtelen valaki megragadta a vállát, és teljes erőből a földre lökte Jeremyt. Sírva roskadtam össze , miközben a megkönnyebülés hulláma söpört végig rajtam. A könnyeimtől nem láttam semmit, csak annyit érzékeltem, hogy a levegő megfagyott , a zene elhalkult , és ütéssek tompa zaja ütötte meg a fülem, amit hangos nyőgések követtek. Két erős kéz ragadott meg, és húzott fel a földről. Felismertem az illatát, így szó nélkül omlottam védelmező karjaiba. Könnyeim patakként folytak végig az arcomon , némelyek a földre vagy a lábamra pottyantak, de a legtöbb Zayn vállát áztatta el. Még mindig hallottam a halk sikolyokat és üttéseket, amik arra késztettek, hogy kinyissam a szemem.
A látvány letaglózott , rémült sikoly hagyta el a szám. Jeremy a földön feküdt , idegesen fújtatott, miközben arcából ömlött a vér. De ez teljesen hidegen hagyott , sőt úgy éreztem megérdemelte. Tekintetem Harryre vándorolt , aki fölötte állt , orrából vörös vér ömlött , arca félelmetes volt, még soha nem láttam ilyen dühösnek.
-Vége a bulinak ! - kiálltotta el magát , majd idegesen felém fordult.
Szemében vegyes érzelmeket véltem felfedezni, a harag és az aggodalom keveredett tekintetében.
-Uramisten.... - suttogtam megsemmisülve , majd elengedve Zaynt Harryhez futottam.
Sírva omlottam a nyakába , és jó szorosan átöleltem a megmentőm . Harry rögtön viszonozta ölelésem , hátam simogatva próbált csitítani.
-Sa...sajnálom ... - nyőgtem ki .
-Nem te tehetsz erről ! - engedett el - Jól vagy ?
-Én ... én igen - hebegtem - De te nem...
-Jah ,ez ... - érintette meg vérző orrát - Semmiség.
Halovány mosoly kúszott az arcomra, amint halkan felszisszent. A tömeg feloszlott, két srác pedig kivonszolta a bőszen szitkozódó Jeremyt. Liam egy vizes rongyot nyújtott Harrynek , majd átvéve a gondoskodó apa szerepét , leültette Harryt a fotelbe, és ráparancsolt, hogy nézzen felfelé. Niall letaglózva állt még mindig a fal mellett , miközben maga elé meredt. Louis idióta , értelmetlen viccekkel próbált jókedvre deríteni, miközben szorosan bújtam Zaynhez .
A könnyeim lassan elapadtak, nem tudtam sírni , helyette félelem költözött belém. Újra és újra emlékképek jelentek meg előttem. Jeremy, amint a falnak nyom , harsány nevetése, szorítása, aztán amint a földön fekszik, vérző arcal. Harry véres orra, aggodalommal teli tekintete.
Borzongás futott végig rajtam, ahogy belegondoltam, mi lett volna, ha Harry nem lép közbe.
-Liam, jól vagyok , fejezd már be ! - hadonászott Harry , hogy Liam ne tudjon közelebb menni hozzá.
-Jól van - sóhajtott lemondóan.
-Kérsz valamit ? - fordult hozzám Louis, aki úgy tűnik feladta, hogy jobb kedvre derítsen.
-Nem, köszönöm ... - néztem rá hálásan.
-Jobban vagy egy kicsit ? - nézett rám aggódó szemekkel Zayn.
-Igen , persze - mondtam halkan.
Csendben meredtem magam elé, emlékeim és gondolataim viharába sodródva. Niall telepedett le a szőnyegre egy tál chipsel a kezében, és feszülten vizslatott. Mindenki csendben maradt, csak az óra kattogása süvített a levegőbe...elmélyülten figyeltem az egyenletes kattogást... tik...tak...tik...tak...tik...tak....
-Ki volt ez a srác ? - törte meg végül Niall a csendet.
Nagyot nyelve pillantottam fel, így 5 kíváncsi, ugyanakkor ideges tekintettel találtam szembe magam.
-Egy....egy volt barátom...- suttogtam.
-Ha mégegyszer meglátom, nem ússza meg ennyivel ! - fújtatott Harry, miközben kezével idegesen dobolt a kisasztalon.
-Remélem nem lesz mégegyszer... - szegeztem a tekintetem a padlóra.
Ezután újra csend telepedett a házra , dermesztő csend. Szorosan bújtam Zayn védelmező karjaiba, ahol menedékem találtam. Illata megnyugtatott , és ellazított.
Az egész csak egy pislogásnak tűnt, de mire újra kinyitottam a szemem , már eltelt 4 óra. Az ablakon halovány fény szűrődött be , az elhúzott függönyök résein. Reggel volt, az óra fél 7-at mutatott. Pislogva néztem körbe, az 5 fiú békésen szuszogott. Harry a fotel egyik felém terült el , míg Liam a másikon . Niall a szőnyegen feküdt szétvetett végtagokkal , arca békés , és aranyos volt. Zayn édesen szuszogott mellettem, ülő helyzetben , izmos karjai még mindig védelmezően karoltak, Louis pedig a másik oldalamon foglalt helyet.
Óvatosan leemeltem Zayn kezét vállamról , majd hangtalanul kiosontam a nappaliból. Eddig fel sem tűnt mekkora kupi van mindenhol, túlságosan sokkos állapotban voltam. Sörös , boros, pezsgős üvegek hevertek szanaszét a padlón , némelyik tálból kiömlött a chips, és egyéb édességek. Lasssan lépkedtem a szemét között , ügyelve, nehogy rálépjek, vagy belerúgjak valamibe. A padló itt-ott ragadt a kiömlött piától , és egyéb dolgoktól, amikről nem tudtam beazonosítani mi. A teraszajtóhoz érve fellélegeztem , és halkan kiléptem a csípős nyári hajnalba. A nap gyér sugarai már itt-ott megvilágították a kertet , de a levegő még nagyon hűvös volt. Madarak önfeledt csiripelésétől volt hangos a hajnali ég.
Lekuporodtam az egyik székre , és karom átölelve merűltem el a pirkadat szépségében. Akaratom ellenére , újra eszembe jutott a tegnap este. Borzongás futott végig minden porcikámon....nem hittem volna, hogy Jeremy képes ilyenre.
Már 1 éve szakítottunk, de mikor együtt voltunk sem szeretett. Neki csak egy barátnő kellett , akivel azt tehet amit szeretne, és én bedőltem neki....bedőltem, mert azt hittem szeret, és én is szerettem. Pedig ő csak kihasznált, lejáratott, és megalázott mindenki előtt, de én mint valami kiscica bújtam hozzá. Neki csak a testem kellett, nem pedig a szívem...de ezt nem gondoltam volna róla!
Mi lett volna, ha Harry nem vesz észre ? Ha senkinek nem tűnik föl ?
Hitetlenül megrázom a fejem ...nem akarom tudni mi lett volna !
-Meg fogsz fázni ! - hallottam meg egy rekedtes hangot a hátam mögül - Tessék !
Meleg takaró terült el a vállamon, amit rögtön magamra is terítettem. Harry megkerülte az asztalt, azt hittem leül, de helyette megfogta a széket, és hangtalanul mellém vonszolta. Lábaimat törökülésbe húztam , és bebugyoláltam magam a meleg takaróba.
-Úgy nézel ki, mint egy kukac ! - nevetett fel Harry , mire nekem is halvány mosoly jelent meg az arcomon.
Csend telepedett közénk , nem tudtam megszólalni, pedig lett volna mit mondanom. Hallottam, ahogy egyenletesen szuszog , minek következtében halk kuncogás hagyta el a szám , de utána rögtön abbamaradt, mert rájöttem , miattam szuszog így. A hasam görcsberándult, mikor eljutott a tudatomig, hogy valószínüleg eltörött az orra. Egy könnycsepp szántotta végig az arcom , végigfolyt az államon, majd lecsöppent a bordó takaróra.
-Lauren mi a baj ? - nézett rám aggódva Harry - Ne sírj , nincs semmi baj ...
Elkésett....a könnyek megállíthatatlanul potyogni kezdtek a szemeimből , eláztatva a takaróm. Harry védelmezően karolt át, én pedig szó nélkül bújtam karjaiba.
-Nyugi ! Nem jön vissza többet, azt garantálom! - próbált csitítani.
-Úgy sajnálom... - szipogtam mellkasába - Nem akartam , hogy bajod essen ...
-Erről nem te tehetsz ! - simított végig karomon, mire kirázott a hideg , persze jó értelemben - Én eltörtem a csuklód, te pedig az orrom , kvittek vagyunk.
Halk nevetés hagyta el a szám , tudtam, hogy csak viccel. Halvány mosollyal az arcomon néztem fel rá , mire ő is elmosolyodott. Pillangóim örömtáncot jártak a hasamban , szívem hevesebb ritmusra váltott. Hirtelen eszembe jutott , hogy nézhetek ki . Elkenődött sminkem már rászáradt a bőrömre , arcom valószínűleg nyúzott és megviselt lehetett.Gyorsan magamra kaptam a takarót, eltakarva az arcom Harry elől.
-Te meg mit csinálsz ? - nevetett fel .
-Ne nézz rám , csúnya vagyok ! - dünnyögtem , miközben még szorosabbra húztam magamon a takarót.
Harryből óriási , boldog nevetés tört fel , éreztem, ahogy válla rázkódik . Óvatosan megsimította a hátam, majd a takaró után nyúlt , és lehúzta rólam .
-Ne nézz ide ! - takartam el az arcom, mint egy 5 éves.
Harry nevetve ölelte át a derekam, majd óvatosan az ölébe húzott. Gyomrom görcsbe rándult, szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem meghallja. Kezével állam alá nyúlt , és lassan felemelte lehajtott fejem , így kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Furcsa érzést véltem felfedezni csillogó tekintetében...
-Te sosem vagy csúnya ... - suttogta, hogy csak én halljam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése