Mélyen néztem kék szemeibe , melyek csillogva pásztázták az arcom. Nemtudom mennyi ideje már, hogy így néztük egymást , de egyikünk sem mert lépni. Karjait még mindig szorosan fonta nyakam köré , de azóta lábait már leengedte a talajra. Halk sóhaj hagyta el hirtelen ajkait , majd lemondóan nézett rám.
-Szép mondhatom ! - engedett el - Itt szenvedek 2 órát a sütivel, te meg még csak meg sem kóstolod !
Mosoly húzódott a számra, mikor eszembe jutott Lauren lisztes arca.
-Ha rajtam múlik, nem marad senkinek ! - fordultam meg , és sietősen másztam ki a medencéből.
-Nehogy mind megedd ! - hallottam meg a hátam mögül csilingelő hangját .
Mosollyal az arcomon léptem be a házba , és egyenesen a konyhába siettem. Pólómból és nadrágomból csőpőgőtt a víz , lábnyomokat hagyva magam után. Mint egy tigris az áldozatára, úgy vetettem magam a finoman kinéző sütire. Elvettem egy szeletet , és eszegetni kezdtem a kezemből .
-Harry , mi vagy te ,disznó ? - nézett végig rajtam Lauren .
Sóhajtva rázta meg a fejét , majd a polchoz sétált, és 2 tányért halászott elő , majd az egyiket az orrom alá nyomta. Megforgattam a szemeimet , és a tányérra helyeztem a sütit , ami valljuk be, elég jól sikeredett. Lauren is elvett egy szeletet , majd lekuporodott az egyik székre . Követtem a példáját , és én is helyet foglaltam mellette.
~Lauren szemszöge~
Másnap vidáman ébredtem , egyik kedvenc dalom dúdolva kászálódtam ki az ágyból. Felvettem egy sortot , és egy fekete toppot , majd a fürdőbe csoszogtam. Sötét hajam kifésültem, majd a fejem búbján lófarokba fogtam. Nem készültem sehova , így mellékeltem a sminket.
-Woah-oh-oh-oh Woah-oh-oh-oh .It's always a good time - énekeltem miközben lesétáltam a lépcsőn.
A konyhába csoszogtam , és kihalásztam a tejet a hűtőből. Épp tölteni akartam magamnak, mikor megszólalt a telefon. Értetlenül tettem le a poharat , majd lassan a készülékhez sétáltam, mely rezegve világított az asztalon.
-Halo ? - szóltam bele, mert a szám ismeretlen volt.
-Lauren Sweet ? - hallottam meg egy női hangot.
-Igen , ki beszél ? - kérdeztem .
-Anne Cox vagyok, Harry anyja ! - szólalt meg az illető remegő hangon.
Hirtelen döbbenetemben , nem tudtam megszólalni. Harry anyja ? Mért keres engem ? Mit akar ?
-Mért hívott ? - tértem a lényegre durvábban a kelleténél.
Tudom mennyi fájdalmat okozott Harrynek , így akaratom ellenére kerekedett felűl a harag, testemben. Mély levegőt véve , próbáltam kifújni magamból minden feszültséget, mert mégis csak egy felnőttel beszélek !
-É-én....Lauren kérlek , segítened kell ! - válaszolt kétségbeesett hangon.
-Miben ? - húztam fel a szemöldököm, amit persze nem láthatott , így gyorsan rendeztem vonásaimat.
-Mióta Harry elment hívom, de nem veszi fel ! Már Dest is kértem, hogy beszéljen vele , hogy hallgasson meg, de Harry hallni sem akart rólam ... - hallotam ahogy Anne hangja elcsuklik , majd mély levegőt vesz - Tudom, hogy nem akar látni...de... Lauren ő a fiam ! Nagyon szeretem, és már belátom, hogy rosszul döntöttem!
Nagyot nyeltem , legyűrve a torkomban lévő gombócot.... apa is keresett egy ideig, de ahogy Harry, úgy én sem akartam hallani róla...Mostmár tudom, mit érezhetett.
-Tudom , nincs jogom ilyet kérni tőled....de Des olyan sokat mesélt rólad... - Anne kínosan felnevetett, majd folytatta - Te vagy az egyetlen reményem....rád hallgat Harry...
Csendben álltam , miközben Anne szavait mérlegeltem....egy kétségbeesett anya, aki nem szeretne mást, csakhogy egyetlen fia megbocsátson neki.
-Adja meg a címét, 2- re bármi áron is, de oda ráncigálom Harryt ! - szólaltam meg végül határozott hangon.
-Lauren...én...én annyira köszönöm ! - szólalt meg hálásan.
Leírtam a címet, majd elköszönve leraktam a telefont. A cetlit elsüllyesztettem a zsebemben , majd mint egy őrült, rohanni kezdtem Harry szobája felé. Felérve berontottam az ajtón , és a mélyen alvó Harryre vetettem magam.
-Ébresztőőőő - kiabáltam vidáman ugrálva .
-Mi a fene ? - pattantak ki a szemei - Lauren hagyjál már !
-De van egy meglepetésem ! - mosolyogtam , miközben karját rángattam, mint egy kisgyerek.
Harry álmosan pislogot felém, majd megmarkolta a takaróját, és a fejére húzta, elrejtve arcát előlem.
-Ne csináld máárr - nyafogtam .
Harry meg sem moccant , úgyhogy felálltam , és az ágy végéhez sétáltam. Megmarkoltam a takaró végét, és egy erőteljes rántással lehúztam a fiúról. Harry idegesen ült fel , és végigmért. Elégedett mosollyal az arcomon álltam tekintetét, melyeket mélyen enyémekbe fúrt. Végül Harry lemondóan sóhajtott egyet.
- Jó 10 perc és kész vagyok - adta meg magát , majd feltápászkodott az ágyról.
Elégedetten hagytam el a helyiséget , majd anyuék szobájába sétáltam. Óvatosan benyitottam , mire finom levendula illat csapta meg az orrom. Hát igen...anya imádja a levendulát! A szekrényhez sétáltam , és kutakodni kezdtem benne. Alaposan átkutattam a polcokat, mígnem a kezembe akadt a keresett ruhadarab.
A szobámba rohantam,és felkaptam a táskám. Mivel időm nem volt válogatni, egyszerű mozdulattal belesöpörtem az asztalom tartalmát , majd vidáman siettem le a földszintre.
-Mehetünk ? - karoltam Harrybe, miközben felkaptam a sluszkulcsot.
-Hova is ? - kérdezte.
-Meglepi ! - mosolyogtam - Uh, majdnem elfelejtettem !
Megállítottam Harryt , majd a fekete kendőt, amit szereztem , a fejére kötöttem, így nem láthatja merre viszem.
-Ez feltétlen szükséges ? - morgott .
-Igen - makacskodtam, majd óvatosan tolni kezdtem a kocsi felé.
Kinyitottam az ajtót , és lelöktem az ülésre, majd becsuktam és megkerültve a kocsit , bepattantam a vezető ülésre. Hangos zörgés jelezte, hogy a motor beindult .Kikanyarodtam az utcából , és elindultam a főúton. Közben beütöttem a címet a GPS-be , hogy nehogy eltévedjünk.
-Merre megyünk ? - kérdezte Harry kellemetlen hangon.
Halk kuncogás hagyta el a szám , látva mennyire idegesíti, hogy nem látja merre tartunk.
-In one direction .... - válaszoltam , szerintem frappánsan, ám Harry ezt nem értékelte.
Komoran ült a helyén , pedig ez elvileg az ő meglepetése... én biztos a pokolba kergetném a kérdéseimmel, miszerint ,,Merre megyünk ? ; Ott vagyunk már ? ; Mikor érünk oda ?; Milyen meglepetés ? '' Ő viszont csendben ül , és hallgat.
-Baj van ? - néztem rá, majd tekintetem újra az útra szegeztem.
-Nincs - mosolyodott el - Csak idegesít, hogy fogalmam sincs merre megyünk !
Halkan felnevettem , majd tekintetem az aszfaltra szegeztem. Az út további része csendben telt , Harry szótlanul tűrt, én pedig a gondolataimba mélyedve figyeltem az utat.
pár óra múlva
-Hova megyünk, a világ végére ? - szakadt ki Harryből a kérdés, mely engem is foglalkoztatott.
-Már itt is vagyunk ! - mosolyodtam el, miközben halk sóhaj hagyta el a szám.
Leparkoltam a keresett kertes ház elött , majd leállítottam a motort. Kipattantam a kocsiból, majd megkerülve ajtót nyitottam Harrynek is. Izgatottan toltam a kertkapuhoz , miközben megnyomtam a csengőt. Pár perc múlva nyílt az ajtó, és egy mosolygós nő jelent meg benne.
- Lauren....annyira köszönöm ! - teltek meg könnyel szemei .
-Mi a ....?! - hallottam meg Harry hangját .
Idegesen tépte le magáról a fekete kendőt , mely eddig , oly hűségesen takarta előle a kilátást. Meredten bámult könnyes szemű anyjára , majd hirtelen tekintetét felém kapta. Ijedtemben hátráltam egy lépést. Szemeiben olyan mértékű dühöt láttam, mit még soha. Keze ökölbe szorult, miközben erei kidagadtak nyakán.
-Hogy tehetted ezt ? - préselte ki a szavakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése