Írói utószó

Kedves utánozhatatlan Olvasóim!
És elérkeztünk ide is.Kicsit késve hozom ugyan, amiért nagyon nagy bocsánat kéréssel tartozom, de sajnos nem volt túl sok időm egyáltalán bármivel foglalkozni. Szerencsére nálunk nem volt az a nagy félévi hajrá, de azért rendesen kellett tanulni. A lényeg, hogy meghoztam és itt van.

A világ össze ölelése és puszija: Anna

Először is: Köszönök mindent!

Nagyon jólesik, hogy sokan támogattak, bár nem kaptam túl sok visszajelzést, aki mégis támogatott nagyon nagy erőt adott! Sokszor nem volt ihletem, az igazat megvallva kedvem sem, mert nem volt ötletem, ilyenkor azonban volt aki addig nyaggatott és kérdezgette mikor lesz rész, hogy végül megírtam és megcsináltam. Eljutottam a végéhez és befejeztem. Sokan tudják mennyit jelent, mikor van, aki hisz bennünk, aki erőt ad. Ilyenkor már azért is megakarsz felelni, hogy neki bizonyíthass, ezáltal magadnak is. Igazából még mindig nem hiszem el,hogy eljutottam idáig, ez hihetetlen! 

NAGYON KÖSZÖNÖM!

A történetről:

Régebben, főleg nyáron nagyon sok blogot olvastam, szerettem őket és nekem is megjött a kedvem. Először csak novellákat írogattam magamnak, nem gondoltam, hogy szalonképesek lennének, aztán egyszer csak beugrott ez a történet. Először nem nagyon dolgoztam ki még semmit, csak annyit tudtam, hogy lesz egy történet egy lányról és Harryről, akik testvérek lesznek. Igazság szerint nem szeretem az olyan történeteket, ahol a szereplők első látásra egymásba szeretnek és aztán élnek boldogan.
Nem. Szerintem ez a való életben sem fordulhat elő, még ha első látásra egymásba is szeretnek, akkor sem lehet az élet zökkenő mentes. De ezt lehet csak én gondolom, a lényeg mégis az, hogy bár nem tudom ez az én történetem esetében mennyire volt észlelhető, vagy mennyire jött át, azt szerettem volna, ha a történetben vannak valós problémák, ellentétek, veszekedések, esetleg balesetek, melyeknek súlya lehet. Őszintén nem tudom, ez mennyire volt érzékelhető, mindenesetre én szerettem írni. Az elején nagyjából megterveztem mindent, tudtam mi lesz a vége, esetleg a részekben.Ma már tudom, hogy ez hülyeség, mivel úgy is mindig más lesz a vége, mint elterveztük. Sokszor annyira magával ragadott az írás, hogy teljesen elkalandoztam a történetben és a végén nagyon nem az lett, amit először elterveztem és pont ez a jó benne, hogy sosem tudhatjuk mit hozunk ki egy egy alap ötletből. Hogy őszinte legyek nagyon sok dolog volt amit nem terveztem, az egyik ilyen Peter, akit először nem terveztem bele a történetbe, mégis belepottyant.
Lényegében megvagyok elégedve azzal, amit elértem, bár nem tartom magam sem jó írónak, nincs jó humorom, sem lehengerlő hasonlataim. Kezdőnek gondolom magam, de én is érzem, hogy folyamatosan fejlődök, amit részben nektek is köszönhetek!

Továbbiakban:
Szeretek írni, nem is hagyom abba, jelenleg még egy blogom írom. Ha van kedvetek nyugodtan nézzetek be. Ez a történet szerintem egyáltalán nem sablonos, legalábbis még nem találkoztam ilyennel.A történet eleje a Pokolban játszódik, ugyanis a főszereplő ördög. Azt a feladatot kapja, hogy tönkre kell tennie egy fiú életét, ám a lány eléggé bizonytalan, messze áll tőle a kegyetlenség, ezért már az elején problémákba ütközik, azonban számításait végképp földbe tiporja valaki felbukkanása. A lánynak döntenie kell, vagy megteszi, amit  követelnek, vagy az életével fizet.
Ha van kedvetek nézzetek be: Raised in Hell

És hát akkor, elérkeztünk a legvégére. Könnyes szemmel, de ugyanakkor boldogan mondhatom:

A blog befejezve