29.~Érted mindent !~

-Mégis miről beszélsz ? - ráncoltam össze a szemöldököm.

-Csak megakarlak védeni... - mondta halkan.

Töprengve meredtem a zöld számpárba , mely most keserűséggel telt meg. Mióta Harryt ismerem , egy rejtély számomra. Sosem avatott be minden dolgába , és ez nem változott, mióta együtt vagyunk sem. Mostanában pedig egyre furcsábban viselkedett .És ezt mind azért , mert ...?

-Mitől is akarsz pontosan megvédeni ? - kérdeztem hevesen.

Harry fájdalmasan nézett rám , nem válaszolt... Tekintete kezünkre siklott , melyet óvatosan megsimított, mire akaratom ellenére is libabőrös lettem . Léptem egy lépést hátra, kirántva kezeimet szorításából. Most nem törhetek meg, míg el nem árulja miről van szó !

-Mi lenne , ha elfelejtenénk mindent amit most mondtam ? - nézett rám kérlelően , mire idegesen megráztam a fejem.

-Túl sok mindent felejtettem már el életemben , most nem fogom ! - néztem rá keményen.

Harry lemondóan sóhajtott, azonban továbbra sem állt szándékában beavatni a dolgaiba. Kezdtem úgy érezni, hogy én vagyok az áldozat, ám Harry tekintete megcáfolta minden feltevésem.

-Mitől féltesz ? - tártam szét tehetetlenül a karom - A médiától ? Félsz, hogy mit mondanának ? Vagy csak szégyellsz ?

-Jaj dehogyis ! Néha olyan hülyeségek jutnak eszedbe ! - legyintett idegesen.

Gyomrom megremegtek , ám nem azért mert megkönnyebűltem válasza hallatán , hanem mert idegesített, hogy mérges rám.

-Talán nem jutnának, ha elmondanád mi bajod ! - emeltem fel a hangom, nagyon a tűrőképességem határán voltam.

-Sajnálom... - suttogta , mire idegesen beletúrtam sűrű hajzuhatagomba.

-Oké - engedtem le a kezeimet - Akarod még folytatni ezt, ami kettőnk között van ? - mutogattam hevesen magunkra.

Ajkaimba harapva vártam válaszát , még magamnak is alig akartam bevallani, de féltem...féltem mit fog válaszolni. Még sosem mondta ki, hogy szeretne, bár ezt nap mint nap bizonyította, de azért elgondolkoztam, hogy ez elég ?

-Igen - nézett mélyen szemeimbe.

-Akkor... ?- néztem rá félve - Van értelme folytatni, úgy, hogy nyilvánosan sosem lehetünk együtt, vagy felejtsük el egymást, és tényleg vége ? - nyeltem nagyot.

A magam részéről biztos voltam a válaszban, már csak Harry véleményétől féltem.

-Nem akarlak elveszíteni , de... nem tehetlek ki ennek, azt sosem bocsátanám meg ,magamnak - rázta hevesen a fejét.

Fájdalmasan nézett rám , mire egy pillanatra szomorúság, és harag öntött el , ám pár perc múlva , már mosollyal az arcomon léptem közelebb.

-Min mosolyogsz ? Most mondtam, hogy nem . Nekünk annyi Lauren, vége , befellegzett, ennyi volt...-hadarta idegesen , mire megráztam a fejem.

-Nem , mert nem hagyom - simítottam végig arcán .

Harry hitetlenül nézett rám , majd végül felnevetett , keze derekamra siklott.

-Néha kikészítesz  - húzott magához közelebb.

-Te is engem, megnyugodhatsz - nyugtattam nevetve.

Harry megcsóválta a fejét, majd még közelebb vont magához, ajkai enyémekre tapadtak. Kezeim nyaka köré fontam , próbáltam minden érzésem belesűríteni ebbe a csókba, éreztetni akartam vele, mennyire fontos. Kezem automatikusan túrt bele göndör fürtjeibe, miközben szívem hevesebb ritmusra dobbant.

-Meddig maradsz ? - suttogtam , mikor elhúzódtam.

-Holnap megy a gépem - sóhajtott.

Leplezett szomorúsággal emeltem rá tekintetem , és végre ugyanazt a csillogó zöld szempárt láttam, melyet annyira szerettem. Először éreztem úgy, hogy tényleg mindenem meg van, szerető család, barátok, és Harry. Tökéletes volt az életem , még akkor is, ha néha bal lábbal keltem fel, mert tudtam, hogy valaki mindig mellettem lesz.

Számat harapdálva meredtem az egymás után kirakott kártyákra , próbáltam emlékezni, de nem ment...egyszerűen elfelejtettem, melyiknek hol a párja. Harry győztesek mosolyával emelte fel az egyiket, mely ugyanaz volt, mint amelyiket már kiválasztott. 

-Anyáék holnap jönnek haza ... - jegyeztem meg halkan.

Harry magához vette a két kártyát, majd felfordított egy újat, mire felcsillant a szemem. Tudtam hol a párja ! Feszülten vártam, hogy vajon megtalálja -e , mivel a fiú, mintha csak bosszantani akart volna , elgondolkodva körözött kezével a kártyalapok felett. Végül gúnyosan rábökött az egyikre, mire a mosoly lefagyott az arcomról.

-Tudom - mosolygott, majd megjátszott meglepődéssel nézett a kártyáira - Hé , asszem nyertem !

-Fenébe ! - hajítottam el , a mindössze 10 darabból álló 'készletem' .

Durcásan meredtem magam elé, mire Harry hangosan felnevetett.  

-Visszavágót ? - kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.

-Menj a francba Styles ! - pattantam fel, majd elindultam a konyhába. 

Előszedtem egy bögrét, majd töltöttem bele egy kis tejet, és a mikróba helyeztem. Közben Harry lépett a helyiségbe , mire helyet foglaltam a széken. Láttam , hogy nagyon élvezi a helyzetet, mire csak egy gúnyos grimasszal válaszoltam . A mikró hangos csipogásba kezdett, mire felpattantam , és gyorsan kinyitottam az ajtót. Előhalásztam a kakaót , majd raktam bele pár kanállal. Harry közben egy szaloncukrot majszolt bőszen. 

-Harry, az tavalyi - húztam fel a szemöldököm, mikor megláttam a csomagolást.

-Mi ? - kerekedtek ki szemei, majd gyorsan kiköpte az épp rágott falatot.

Nevetés hagyta el ajkaimat , majd lehuppantam a székre, és belekortyoltam forró italomba. Pár perc múlva két kéz ölelt át hátulról, mire belemosolyogtam a bögrémbe. Ittam egy kortyot, majd a bögrét a pultra helyeztem . Fejem Harry mellkasának döntöttem , így hallhattam egyenletes , ám annál gyorsabb  szíverréseit. Szemeimet egy pillanatra lehunytam  , ám mire kinyitottam a bögrém már nem volt a helyén, ahogyan Harry is elengedett, és futva kortyolt bele az italba.

-Harold ! - pattantam fel és utána eredtem.

Harry az itallal a kezében lassabbnak bizonyult, ám így is nagy előnyre tett szert. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat , ám mikor felértem Harry eltűnt. Türelmetlenül kapkodtam a fejem a szobák között , majd találomra berontottam az enyémbe.

-Harry ! - néztem körbe , ám a fiúnak nyoma sem volt.

Nagy lendülettel rohantam át a szobájába, minek következtében szinte bezuhantam a szobába. Harry gúnyos mosollyal az arcán ült az ágyán, kezében a bögrét tartotta, mely már üres volt ... Pár percig csendben álltam tekintetét , majd , mintha csak tapsoltak volna , rávetettem magam. A bögre kiesett kezéből, ám az ágyon landolt. Mellkasára ültem , miközben megpróbáltam leszorítani kezeit.

-Lauren hé ! - nevetett, majd egy egyszerű mozdulattal fordított helyzetünkön.

Száját kaján mosolyra húzva szorította fejem mellé karjaimat. Próbáltam szabadítani kezeimet, ám Harry jóval erősebb volt nálam, így 5 perc erőlködés után , durcásan adtam fel. Harry nevetve nézett rám , mire összehúztam szemöldököm.

-Jössz nekem egy bögre kakaóval ! - jegyeztem meg sértettem, mire elmosolyodott.

-Érted mindent - nevetett fel újra, mire én is elmosolyodtam.